2025.11.30. (vasárnap)

Feltételes megálló

Feltételes megálló

Dátum:

A Hild téren, a színes ajtók mögött a szolnoki vasút történetéről lehet érdekességeket olvasni. Az Aba-Novák főbejáratát Kondor Balázs vasúti magángyűjteménye torlaszolja el. Az Agóra kirakatában a Stadler terepasztalát nézegethetjük. Nem így képzeltük a tizedik, szolnoki vasútmodell kiállítást.

Utoljára lassan fél éve indulhattam el otthonról úgy, hogy megyek és megnézek egy kiállítást. Tehát már csak ezért is bizsergető érzés volt az Aba-Novák Agórát és a Hild teret emiatt körbejárni. Tulajdonképpen csak három helyszín, nagyjából háromszor negyedóra, de már ez is több mint a semmi, vagy az előző évi. Tavaly ugyanis teljesen elmaradt a Szolnoki Országos Vasútmodell- és Vasúttörténeti Kiállítás, idén viszont – amikor pedig már a tízediket is rendezhették volna – legalább ezt az „emlékeztetőt”, ezt az utcai attrakciót megkaptuk. Hogy néha a szívünket fájdítsa, néha meg bíztasson: jövő tavasszal a tizenegyedik helyén jöhet a kilencedik. Esküszöm, mint egy igazi MÁV-os nonszensz, amikor a megszokott vágány helyett máshová érkezik a pesti gyors.

Az Agóra Baross utcai kirakat mögé – ahol jó ideje szinte mindig van valami nézegetnivaló – ezúttal a Stadler terepasztala került, amit egy kívülre szerelt kapcsoló segítségével bárki beindíthat. Nem nagy, mindössze két, Magyarországon is járó Stadler-szerelvény kergeti egymást a stilizált Sopron és Szolnok állomások között. A gomb fertőtlenített, és előbb-utóbb jön egy kisgyerek is, aki szívesen megnyomja. És szerencsére lesz vele valaki, aki fel is emeli, hogy láthassa is a körbefutó vonatokat. Ez most nem az az időszak, amikor azon lamentálhatnánk, vajon Magyarországon miért tornamutatvánnyal kötelezően egybekötött a vasúti utazás, és ez miért képeződik le a terepasztalokra is.

Az Aba-Novák épületszárny bejárata tavaly tavasz óta sokadszor alakult tárlóvá. Ezúttal Kondor Balázs, a szolnoki állomás korábbi vezetőjének sokszor megénekelt, elképesztő vasúti gyűjteményéből kapunk ízelítőt. Van itt berendezett Utasellátó jellegzetes étkészlettel, régi üdítőkkel, meg persze olyan plakátokkal, amelyek a minden állomáson és vonaton működő cég tevékenységét hirdették. A mából nézve persze hihetetlen, hogy anno a szolnoki állomáson is lehetett így enni. Ennél kevésbé meseszerű, inkább érdekes a vasutas sapkagyűjtemény, meg a régi, vonatokról származó lámpák sora. Amiket nézegetve, és közben tudva, ezek csak a magángyűjtemény morzsái, nem tud szabadulni az ember a gondolattól, hogy milyen jó lenne a Kondor-gyűjtemény minden darabjának egy állandó múzeumot csinálni Szolnokon! Hisz, mégiscsak vasutas város vagyunk.

Amire évente emlékeztethetjük magunkat az Agóra vasútmodell kiállításán (is). Igaz, idén csak a Hild tér közepén álló színes ajtókat nyitogatva, amelyek mögött egy-egy tabló mesél a szolnoki vasúthoz kapcsolód történetekről. Például arról, hogy már a hetvenes években, tervben volt a szolnoki vasúti múzeum létrehozása, ami aztán a kilencvenes években komoly eséllyel bírt, meg is újult az indóház, de aztán Pestre került a Füsti. Meg arról, hogy 1847-ben hol voltak állomások a Pest-Szolnok vonalon – ami magyarázatul szolgál a téren most látható településnevekre -, és arról is, hogy az akkori szolnoki állomás területén lévő, ma is álló épületek mikor születtek.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Hiánypótló lelkesedés

Volt egyszer egy Jászkunság című periodika, amely 1954-2012 között adott teret a megyéről szóló, többnyire tudományos értekezéseknek. Hét esztendeje ugyanezen a címen már csak évkönyv jelenik meg, de az legalább annyira szól Szolnokról, mint a megyéről. Sokszínű kiadvány a hetedik.

Három könyv nyárra

A Tiszavirág Fesztivál vége egyben azt is jelenti, hogy végérvényesen elkezdődött a nyár. Talán sokan megengedhetik maguknak, hogy szakítsanak a napi rutinnal és kikapcsolódjanak. Mondjuk egy-két jó könyvvel. Például a Győztesek köztársaságával, a Sömmivel vagy a Csernobili imával.

Egy erkölcstelen premier

A nobilitások a város közepén működő kuplerájba járnak. Mindenki hazudik, a piroslámpás ház pedig nem is olyan rossz hely. Kangörcsös férfiak verik fel az éjszaka csendjét, és a XXI. században rendjén való a nők alárendeltsége. Ezzel indul az évad. Mi a tanulság? Az üzenet?

Vagy inkább

Jenei Gyulát Szolnokon muszáj olvasni. Még akkor is, ha legújabb verseskötete, az Isteni műhiba végén, vagy inkább már közben sem lesz vidám vagy boldog az ember, és talán van az az életkor, amikor azon is elgondolkodik, miért kínozza magát. A jó képek, hasonlatok adnak olykor megnyugvást.