Csak feltételezem, hogy a Vártemplom plébániájának 1932-es felújítását követően, de még a második világháború előtt került a parókia kerítésoszlopára a Bárkányi János szolnoki tartózkodását megörökítő emléktábla. A ferences szerzetes volt az, aki írni-olvasni tanította II. Rákóczi Ferencet.
A Vártemplom és a Tisza között álló plébánia épületének egy része minden bizonnyal egyidős magával a templommal, sőt az sem zárható ki, hogy köveinek egy része is ugyanúgy az egykori török dzsámiból származik, mint az isten házáé. Ugyanakkor az is tudható, hogy az eredeti épületet Pápay Antal és Kádas János 1932-ben kibővítette és felújította, így a magam részéről azt gondolom, hogy az épület körüli kerítésoszlopok is ekkor készülhettek. Ennek azért lehet jelentősége, mert az egyikre legkorábban ekkor kerülhetett fel a Ferences rendi Bárkányi János emléktáblája.
Bárkányi János valószínűleg a 17. század közepén született a mai Salgótarjánhoz közeli Nagybárkány községben, majd 1662-ben már Szécsény városában volt novícius, azaz szerzetes növendék. A török időkben többször menekülnie is kellett, így tanulmányait Szegeden, Kassán és Körmöcbányán folytatta, ahol 1669-ben pappá is szentelték. A ferences hagyományoknak megfelelően a következő években több helyen szolgált, azonban szempontunkból az a legfontosabb, hogy 1680-tól néhány éven keresztül – Zrínyi Ilona hívására – II. Rákóczi Ferenc (1676-1735) tanítója lett Munkácson. A leendő fejedelem Kassán megjelent ABC-s könyvébe a következő latin nyelvű bejegyzés került: „A bölcsességnek kezdete az Úr félelme. Kitől mindennemű jóknak áldását kívánja P. Bárkányi János az méltóságos és nagyságos növendékre, fejedelmi nagy Rákóczi famíliák méltóságos csemetéjére, Rákóczi Ferkére.”
A Munkács várából az 1680-as évek közepén távozó szerzetes ismét sokfelé szolgált és járt a háború dúlta majd sokfelé kihalt országban, így 1696-97-ben egy éven át, a töröktől megszabadult, párszáz lelkes Szolnok plébánosa volt. A feljegyzések szerint kapcsolata ekkor és később sem szakadt meg Rákóczival, akivel nemcsak leveleket váltottak, de találkoztak is. Tényként kezelik, hogy Páter Bárkányi Jánost Gyöngyösön, ahol 1704-től élt, a fejedelem kétszer is meglátogatta a szabadságharc idején. Bárkányi János 1709-ben ott is hunyt el, miközben szerzetesként a pestisjárvány betegeit ápolta.
Abban tehát biztosak lehetünk, hogy Bárkányi János, aki II. Rákóczi Ferencet megtaníthatta írni és olvasni, a 17. század végén, Szolnokon is volt plébános. Valószínű az is, hogy valahol a szolnoki vár területén lakhatott, sőt akár még azon a helyen is, ahol ma a paplak áll. Azonban az egészen biztos, hogy a mai paplakban vagy épített elődjében nem járhatott, hiszen az csak a Vártemplommal egyidőben, vagy pár évvel később épült. Így kicsit félrevezető az emléktábla, aminek elhelyezéséről eddig semmi forrást nem találtam, így nem tudni kik és mikor helyezhették el.
Ha tippelnem kellene, akkor a vésett kőtábla anyaga, formája és betűtípusa alapján azt mondanám, hogy talán 1935-ben kerül a plébánia kerítésoszlopára, amikor az ország a fejedelem halálának 200. évfordulójára emlékezett. Sokkal későbbinek azért nem gondolnám a nem túl nagy, nehezen felfedezhető, soha meg nem koszorúzott emléktáblát, mert a „nevelője és kedves papja” jelzőt 1945-48 után már nem nagyon vésték volna sehová. (Ha tévednék, és valaki tudja a tábla történetét, javítson ki!)
