Abból, amit valamikor a hatvanas évek elején megörökített az ismeretlen fotós, ma már csak a múzeum épülete és a mellette álló lakóház található a Kossuth téren. Ami az anzikszhoz felhasznált képeslap készítésekor éppen átépítés közben volt.
Mivel ez egy postatiszta képeslap és a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat se nagyon vacakolt a termékei dátumozásával, csupán a képen látható vagy éppen hiányzó tárgyak alapján próbálhatjuk meg belőni a fotózás időpontját. Az avatatlan szem számára elsőre talán nem is ismerős a kép, ám ha jobban megnézzük a jobb oldalt, akkor a múzeum épülete, és a mellette álló lakóház alapján egyértelművé válik, hogy Szolnokról és a Kossuth térről van szó. A bő fél évszázaddal ezelőtti térből lényegében ez a két épület maradt meg mára.
A Kossuth tér 4. és 5. alapján azonban még nehéz azonosítani a kép készítésének a dátumát. A lakóház segítségével ugyan megmondhatjuk, hogy a fotó nem készülhetett 1962 előtt, hiszen a Múzeum étteremnek és benne Ludmány Ottó Kompozíció képének is otthont adó épületet abban az évben adták át. És mivel építkezésnek már nyoma sincs, a magam részéről elvetném annak a lehetőségét, hogy esetleg egy évvel korábban dolgozott volna a fotós.
Ami csak elsőre tűnhet felesleges okoskodásnak. Ha ugyanis a honi szobrokat összegyűjtő Kötérkép.hu oldalon rákeresünk az egykor a téren álló, Kovács Ferenc szobrászművész által készített Munkásmozgalmi emlékműre, akkor ki kellene jelentenünk, hogy a fotó 1961 előtt készült. Ott ugyanis ez a dátum szerepel az 1990-ben eltávolított szobor felállításának időpontjaként. A magam részéről azonban valószínűbbnek tartom, hogy az a szobor csak 1964-ben – Szolnok felszabadulásának 20., a Tanácsköztársaság 45. évfordulóján – került a térre, annak ellenére, hogy talapzata már ezen a képeslapon is látható. Több képeslap utal egyébként arra, hogy a talapzat jóval a szobor érkezése előtt elkészült.
Csak érdekességként hívnám fel a figyelmet arra, hogy a teret közel negyedszázadon keresztül meghatározó szobor talapzata mellett még nincs ott a két szökőkút, viszont a műkő virágtartók már a helyükön vannak. És van egy másik dolog, ami nem látható a képen. Igaz, nem még, hanem már. Ez pedig egyértelműen segít abban, hogy kimondjuk: 1960 előtt nem készülhetett a fotó.
Ezen a képeslapon ugyanis a Steiner-ház még lezárja a Kossuth teret, viszont előle hiányzik a 68-as gyalogezred obeliszkje. Az az emlékmű, ami 88 éven keresztül (1872-1960) emlékeztetett a szolnoki alakulat áldozataira, és amit ma az Eötvös téren, a körforgalomnál találunk. A Kossuth tér mai méretűvé alakítása, és a mostani formája előtti előző nagy átalakítása ennek az emlékműnek a száműzésével kezdődött a hatvanas évek elején.
Akkor, amikor e képeslap tanúsága szerin még jóval kisebb közúti forgalom volt Szolnokon – vagy a tér tervezőinek a fejében. Különben kinek jutott volna eszébe, hogy a tér forgalom elől elzárt területének és az európai átmenő forgalmat is bonyolító 4-es útnak a határára, a közút felé fordítva tegyen le padokat. Azaz a megpihenni vágyók, igaz árnyékban, de mégis a teherautók és buszok kipufogójával ülhettek egyvonalban. És téved, aki azt gondolja, hogy ezek a padok korábban kerültek ide. Nem, ezek e fotó készítése előtt nem sokkal lettek a fák alá elhelyezve, ugyanis 1960 előtt nem láthatók a képeken. Azaz a tér átalakításának szülöttei. Igaz, nem éltek – álltak – sokáig.
