2025.08.27. (szerda)

Gondviseléstől a Béresig

Gondviseléstől a Béresig

Dátum:

Nemcsak a szolnoki patikákról tudtam meg sok mindent Berta Ferenc Gyógyszerészek, gyógyszertárak Szolnok városában 1774-1995 című "beszédes adattárából", hanem a városról is. Ugyanis egy település története ilyen mozaikokból áll össze. Amiben a felszarvazott gyógyszerésznek is helye van.

NYÁRI ISMÉTLÉS – Ez az írás 2019. április 1-jén jelent meg először.

Berta Ferenc helytörténeti munkáihoz nem először lehet szerencséje annak, aki kicsit is érdeklődik Szolnok múltja iránt, és van olyan szerencséje, hogy rábukkanjon a szerző könyveire. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a szolnoki fotógráfia történetéről írt könyvecskéje fontos alapmű, hiszen akikről szól, azok hagyták ránk a város első vizuális emlékeit. Ehhez most már nyugodt szívvel hozzátehetem: a helyi gyógyszertárak történetét feldolgozó, nagyon szép kivitelű, a Magyar Nemzeti Levéltár helyi egysége által megjelentetett könyve sem kevésbé fontos. Leginkább azért, mert miközben egy szakma képviselőinek itteni történetét dolgozza fel, fantasztikusan érdekes és ritka mozaikokat tesz hozzá Szolnok elmúlt két és fél évszázadának történetéhez. Nem tagadom lelkesedésemet: minden szolnoki üzlet kirakatában ott kellene virítania ennek a könyvnek, hogy minél többeknek legyen lehetősége elolvasni.

És tudni például, hogy Szolnok első nyilvános gyógyszertára 245 évvel ezelőtt nyílt meg Arany Koronához néven, amit jó háromnegyed évszázaddal később Scheftsik István vásárolt meg, és helyezett át az akkor még földszintes Városháza mellé. Ebből lett a Gondviselés nevet viselő patika, ami aztán még majdnem egy évszázadon keresztül működött a mai „Lordok háza” helyén, így nem véletlenül kapta a helyiektől az „Öreg patika” nevet. És igen, ugyanarról a Scheftsikről van szó, aki később gőzmalmot, közfürdőt, gőzfűrész-üzemet is létesített Szolnokon, hogy aztán kétszer is a város első embere legyen. Amihez kicsit pironkodva hozzátehetjük, hogy bár nevét korábban egy városrész és egy utca is viselte, ma az égvilágon semmi emléke nincs Szolnokon.

Berta Ferenc munkája nemcsak az összegyűjtött és gyógyszertáranként rendezett adatok és történetek miatt letehetetlen, hanem a fantasztikusan gazdag képanyag és dokumentummásolat miatt is. Ennek köszönhetően nagyon pontosan végigkövethető, hogy a Gondviselés után hol kaptak engedélyt a patikusok az újabb gyógyszertárak megnyitására, miként fedték le a folyamatosan fejlődő város különböző területeit. És kirajzolódik, hogy a Mária és a Mártírok utca sarkán ma boltként funkcionáló különleges háznak mi köze a Baross utcai Fehér Kereszt patikához. Vagy éppen, mikor és ki nyitott patikát Szolnok ma egyetlen antikváriuma helyén, és az hová vándorolt. És említhetnénk a Szabadság téri Damjanich gyógyszertárat, meg azt a rengeteg tulajdonost és üzemeltetőt, akiket a szerző, a könyv több mint kettőszáz évet átfogó munkájában összegyűjtött. Mind ezek apró mozaikdarabjai a város történetének. A személyes, családi sztorikkal együtt, amelyek között a különböző házasságok és házasságtörések is felbukkannak.

Miközben persze a nagybetűs történelem is ott bujkál a patikák sorsáról szóló sorok között. Éppúgy van szó a 48-as szabadságharcról és Szolnok első aranykoráról, mint a Tanácsköztársaságról vagy éppen a második világháborúról, és az azt követő államosításról, ami teljesen felforgatta egy akkor már kétszáz éves szakma működését. És, ha csak érintőlegesen, de a máról is említést tesz a szerző, hiszen bő negyven esztendő számozott gyógyszertárai után, a kilencvenes években visszatérhettek a klasszikus patika nevek Szolnokra is.

Talán nem túlzás azt mondani, a fényképészeken és a gyógyszerészeken kívül is van még néhány szakma, amelyik megérdemelne egy-egy hasonló könyvet. Berta Ferenc, vagy az ő kiváló munkáit iskolapéldának tekintő követők tollából. Hiszen nagyon hiányos még Szolnok múltjának mozaikja.

(Berta Ferenc: Gyógyszerészek, gyógyszertárak Szolnok városában 1774-1995, Kiadó: Magyar Nemzeti Levéltár – Megjelent a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 17. köteteként)

/A cikket illusztráló fotók a kötetből származnak/

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Utcasoroló (14.): Táncsics utca

(NYÁR) Azon utcáink egyike, ahol biztos, minden szolnoki többször megfordul, de az is valószínű, hogy az ide látogató idegenek is koptatják a kövezetét. Bár Szolnok egyik legismertebb és legrégebbi utcája, az elmúlt száz évben mégis csak három neve volt. Bő hatvan éve viseli Táncsics Mihály nevét.

Titkos sétány

Ha nem vágják ki az ártérben álló hatalmas fákat, eszembe se jut lemenni a Guttenberg téri házak mögötti sétányra. Ahol - magam előtt is szégyellem - életemben most jártam először. De biztos, hogy nem utoljára. Különös hely.

A Kossuth tér az 1970-80-as években

Talán nem túlzás azt állítani, hogy az 1970-es és 1980-as években alig változott valami a szolnoki Kossuth téren. Inkább befejeződött az az átalakítás, ami a hatvanas években indult, hogy aztán a késő Kádár-kor punnyadtságában csordogáljanak a napok. Képes sétánk utolsó része.

Utcasoroló (49.): Eltűnt a Család is

Szolnoknak jó pár olyan része van, amelyek az elmúlt fél évszázadban gyökeresen átalakultak. Nemcsak régi házak tűntek el, hogy újak nőjenek ki a helyükön a földből, hanem egész utcák is nyomtalanul törlődtek a térképről. Például az állomás környékén.