"Üres üveg, az utcán szerteszét, rá se ránts, ha nincs üvegbetét!" - Énekelte Hofi Géza 1985 szilveszterén a Piál a Föld című paródiájában. A dal eredetijéhez (We are the World) nemrég egy miskolci gimnázium forgatott klipet, nem kis webes sikerrel. Azt hiszem, hétvégenként Szolnokon Hofi paródiájához lehetne egy nagyon szomorú, de talán hasonlóan népszerű kisfilmet készíteni. Mert a belvárosban rengeteg üveg hever szerteszét. Komoly képanyaggal tudok szolgálni a leendő filmhez.

Értem én, hogy rollerezni jó, környezettudatos és valakinek hasznos is. De amikor már nem jó, nem környezettudatos és az eszköz gazdájának sem hasznos, akkor a rollerek többsége miért az út közepén végzi? Mintha minden második szolnoki rollerező menet közben, az út közepén gondolná meg magát, és hagyja magára zöld eszközét, mint gazdátlan eb az ürülékét. Én meg kerülgethetem. Vagy hódolhatok a lassan alakuló új szenvedélyemnek: az útban lévő rollerek útból elpakolásának. De ebben nekem mi a jó?

Mit lehet erre mondani? Egyáltalán érdemes bármit szóvá tenni? Nincs két hónapja, hogy az Ady új aszfaltozása és festése elkészült, és október végén már két helyen kellett felbontani az utat. A múlt héten még leütöttem a magas, de a közösnek nagyon drága labdát. Ma már egyszerűen képtelen vagyok verbálisan fokozni az elkeseredettségemet. Miért kell ennek így történnie Szolnokon?

Ma is nyitvatartási időben jártam arra, de zárva volt. Mondjuk elég szűkös az idősáv, amikor bekukkanthatnék a szolnoki vasútállomás "Kultúr várójába": csak hétköznap 9-15 óra között. Persze előfordulhat, hogy már mindenütt lehet kulturáltan várakozni, tehát nem kell erre külön kijelölt hely. Vagy nincs is rá igény, ezért sem nyit ki. Esetleg valamikor jól ötletnek tűnt, de az avatás óta csak a pályázatban előírt fenntartási idő leteltét várják. Valami magyarázat csak van a sűrű zárvatartásra.