A múltat megőrizni
Grecsó Krisztián mostanában nem unatkozik. Legutóbbi könyve a Mellettem elférsz megjelenése óta egyik író-olvasótalálkozó követi a másikat. Szolnokra is Nyíregyházáról érkezett. Először egy rendhagyó irodalomórát tartott a Verseghy Ferenc Gimnáziumban, majd rohant tovább az Aba-Novák Kulturális Központba, hogy ott is az olvasóival találkozhasson.
…Mikor kezdte érzi, hogy már nemcsak ír, de sikeres író?
– Már az első kötetem is nagy siker volt, nyolc példányban kelt el (nevet). A Pletykaanyu az első olyan könyvem, amit olvastak is. Ráadásul elég nagy visszhangot is keltett, ugyanis a címadó novella karaktereit a szülőfalum lakóiról mintáztam. Hatan be is pereltek. Szerencsére az azóta eltelt tíz évben az ott élők jórészt megbocsátottak. A Mellettem elférsz miatt viszont a családom neheztelt kicsit, de miután elmagyaráztam nekik, különösen a nagynénéimnek, hogy a könyv írása közben meg tudtam bocsátani az emberi esendőségüket, ők is megbékéltek?
– Honnan jött a legutóbbi kötet, a Mellettem elférsz megírásának az ötlete?
– A Digitális Fotó magazin kért tőlem egy tárcanovellát, amiben egy általam kiválasztott képről kellett írnom. Abban biztos voltam, hogy valami régi családi fotóról szeretnék írni, és sikerült is találnom egyet, ami felkeltette az érdeklődésemet. A kép az apai nagybácsimat ábrázolta, aki bencés szerzetes volt Pannonhalmán. Nagyon megtetszett, meg is írtam a tárcát. A megjelenés után azonban kaptam egy olvasói levelet, amelyből kiderült, hogy a képen látható ember nem volt bencés szerzetes Pannonhalmán. Kutakodtam kicsit és rájöttem, hogy valóban. Aztán megkérdeztem a nagymamámat, aki elmondta az igazságot. Ekkor határoztam el, hogy írok egy családregényt.
– Hogy áll a nem szépirodalmi írással?
– Mint tudjuk, csak írásból nem lehet megélni, bármenyire is sikeres író az ember. Jómagam három éven keresztül a Nők Lapja szerkesztője voltam, jelenleg az Élet és Irodalomnál dolgozom. Ezen kívül tanítok is az Íróakadémián is. Az irodalom a legfontosabb dolog az életben, hiszen ez az egyetlen, ami eligazít az érzelmek között. Az írás igazából önmagunk megtalálása. Az irodalommal könnyű visszatalálni az igazi énünkhöz, nálam a múltamhoz való visszatérésben is segített. A Mellettem elférsz előtt is érdekelt a családom, de amióta rábukkantam ezekre a remek történetekre, azóta még inkább. Apám életéből akár egy egész regényt is írhatnék, annyit tudok róla.
Rendes Vera
Jóban lenni önmagunkkal
A Bécsben élő Malek Andrea és osztrák férje Walter Lochmann előadóestjét láthatta a közönség karácsony előtt az Aba-Novák Kulturális Központban. Az előadás után nyilatkozott a SzolnokIFIrkász-nak a jókedvű énekesnővel, akiről kiderült, hogy közel két évtizede fontos szerepet játszott az életében Szolnok.
– Milyen élmények kötik Szolnokhoz?
– Szolnok nagyon fontos város az életemben. 19 évvel ezelőtt játszottam itt, te akkor még meg sem születtél. Szikora János volt az igazgató és a Legenda a varázsfuvoláról című darabot játszottuk. Azért is volt izgalmas időszak, mert akkor költöztem el először ?igazán? otthonról. A próbák miatt le kellett költöznöm Szolnokra, és csak ritkán tudtam hazamenni. Szakmailag is sokat adott az az előadás, hiszen többek között Garas Dezsővel is együtt dolgoztam.
– Milyennek látja most a várost?
– Pont azt néztem, hogy Istenem, hol is van a színház. (nevet) Lehet, hogy már meg sem találnám. Nagyon sokat változott ez a város, nagyon sok mindent felújítottak?.
– És a fiataloknak mit üzen?
– Tanuljanak nyelveket. Nézzék meg, hogy milyen a világ, és élvezzék az életet. Vigyázzanak a természetre és a szeretteikre. Egyszerűen éljenek. Ne hagyják magukra telepedni a bánatot. És, hogy ez egy jó ország, Szolnok pedig egy jó város. Csak rajtuk múlik, hogy az övék legyen.
Liska Enikő
Élni a lehetőséggel
Poór Péter 2003 óta vezetőedzője a Szolnoki Olaj kosárlabda csapatának. Ez alatt kétszer juttatta a magyar bajnokság csúcsára a csapatát. A játékosoktól szigorú fegyelmet követelő edző az elmúlt években megmutatta, hogy kemény munkával, milyen sikereket lehet elérni. A szolnoki szurkolók nagy örömére.
…Többet edzenek, amióta bejutottatok az Eurochallenge Kupába?
– Kedd az Eurochallenge játéknapja, szombaton a magyar bajnoki mérkőzések vannak, így edzeni nagyon keveset tudunk. Ha kedden idegenbe játszunk, akkor már hétfőn el kell utaznunk és szerdán jövünk haza, ami nagyon sokat kivesz a fiúkból. Csütörtökön és pénteken tudunk egy picit edzeni, mert szombaton már valamelyik magyar csapat vár bennünket tárt karokkal, főleg, hogy most mindenki a bajnokot és a nemzetközi porondon szereplő csapatot akarja megverni. Nagyon nehéz a dolgunk. Sűrű a program, inkább a játékosok frissen tartásán van a fő hangsúly ebben az időszakban.
– A szolnoki lelátó mindig tele van. Mennyiben segíti ez a csapatnak?
– Amikor az ellenfél kifut a parkettra, már akkor bennük van egy fajta félsz, mert tudják, hogy milyen az itteni szurkoló tábor. Ez egy pokol, egy katlan, pláne, ha jól játszunk, bajnoki döntő vagy valami fontos mérkőzés van. Azt szoktam mondani, hogy nálunk a hatodik ember a szurkoló tábor. Sokszor átsegítette már a csapatot a bajokon, sokszor ők hajszolnak bele bennünket a győzelembe.
– A csapat és a szurkolók között van valamilyen személyes kapcsolat?
– Persze, néha a szurkolók szerveznek összejöveteleket, ahová meghívják a játékosokat. Szolnok egyébként sem nagy város, így amikor a csapattagok elmennek bulizni, óhatatlanul összefutnak szurkolókkal, és ilyenkor természetesen a kosár a téma?
Tóth Rebeka
