Úgy tűnik, a szolnokiak egyebet nem tehetnek, mint megértően figyelik a Tisza szálló immár másfél évtizedes pusztulását, ami maga alá temetett egy fürdőt, egy legendás fagyizót, egy éttermet és rendezvényhelyszínt is. Megértőnek kell lennünk a magántulajdonnal, a tulajdonos érdekeivel szemben. Mindig csak nekünk. És immár azt is el kell fogadnunk, hogy szegénynek seprűre se futja. Meg kell értenünk, hogy az omladozó épület környéke csak szemetes, koszos és gondozatlan lehet. Szolnok legszebb része.

Úgy tűnik, Szolnok sem maradhat ki az országos divatokból. Egyre több hír szól arról, hogy mind több autós gondolja úgy, vészvillogóval bárhol, bármikor megállhat. Most már szinte naponta lehet ilyen "csak egy pillanat", "pakolunk", "most ugrottam be", "a gyerekért jöttem" állítással egybekötött, a valóságban kivagyi megállásokkal találkozni Szolnokon is. És ez a vész(villogózás) vírusként fog terjedni, amennyiben a rendőrség tétlenül nézi.

Nagyjából a Szapáry út közepén, a néhai Ságvári Művelődési Ház és a Népfront székház között, a Deák Ferenc terünkhöz vivő kis köz egyik oldalán áll ez a minimum 125 éves ház. Már a 19. században is ott volt a szolnoki korzón, de nem biztos, hogy még néhány év múlva is ott lesz. Építészetileg talán nem képvisel komoly értéket. Az azonban biztos, hogy az évek óta folyamatosan romló állapota miatt az utca és egyben Szolnok csúfsága is. Amit tehetetlenül kell szemlélnünk. Amíg össze nem dől?

Lassan egy hónapja nincs gazdája ennek a lyuknak a Madách utca 9-11. szám előtt. Úgy tűnik, egykor a vízművek sertepertélt itt, de aztán hagyták, mint eb a szaharát. Őket nem zavarja, az út tulajdonosát - a várost - nem zavarja, a szolgáltatásért fizető adófizetők meg tűrnek. Hol van itt a gond?