2025.10.13. (hétfő)

Háborús levelek

Háborús levelek

Dátum:

Százhetvenhat, 1914 és 1916 között írt tábori levelezőlap egy férj üzeneteivel. Több tucat képeslap, amelyeket egy másik férj küldött a Jászkiséren maradt párjának. Fotók, levelek, kérvények, könyvecskék és noteszek a Megyei Levéltár pályázatára érkezett anyagokban.

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár az év elején hirdette meg pályázatát olyan, az első világháborúból származó személyes dokumentumok és képek gyűjtésére, amelyek valamilyen módon a megyéhez kapcsolódnak. A Levéltár munkatársai jórészt a beküldött anyagokból állították össze a május végén megnyílt  „Hősök voltak mindannyian… – Jász-Nagykun-Szolnok megye a Nagy Háborúban” című kiállítást.

– Amikor meghirdettük a pályázatot, azt hittük, alig kapunk majd hasznosítható anyagot, és a Hadtörténeti Múzeumtól kell majd kölcsönöznünk tárgyakat a kiállításunkhoz – mondja Czégény Istvánné, a Levéltár igazgatóhelyettese a beérkezett, de a kiállításon fel nem használt dokumentumok és képek között állva. – Végül annyi mindent kaptunk, hogy a május végén megnyílt levéltári kiállítás anyagának körülbelül 95%-át ezekből válogathattuk össze. Volt, akitől csak néhány korabeli képet kaptunk; másoktól, mint például a jászkiséri Csomor Andrástól egy egész komoly gyűjteményt. Mezőtúrról és Csépáról pedig összegyűjtve hozták be a helyi első világháborús emlékeket az ottani helytörténeti gyűjtők.

Megrázó élmény beleolvasni abba a 176 tábori levelezőlapba, amelyet 1914-től küldött feleségének a távolból egy katona. Az olvasást nagyban segíti, hogy valamelyik leszármazott legépelte a kézzel írt szövegeket, amelyeket láthatóan nagy becsben őrzött a család. Hasonló élmény azt a több tucat képeslapot olvasgatni, amelyeket Jászkisérre küldött Csomor András nagyapja az első világháborúból. Hirtelen nehéz eldönteni, hogy a közel száz éves, többnyire propaganda képeslapokat vagy a gyönyörű betűket nézegesse az ember.

– A beérkezett anyagokat a Levéltár munkatársai digitalizálják és rendszerezik, mielőtt visszaadnák a beküldőknek – folytatja Czégény Istvánné. – Néhány dokumentumot azonban eredetiben is megtarthatunk, mivel a Levéltárnak ajándékozták. Azon kívül, hogy a kiállításhoz felhasználtuk a beérkezett anyagokat, kutathatóvá is tesszük őket egy önálló gyűjteményben, illetve elektronikus formában is közzé szeretnénk majd tenni.

A beérkezett képek között is van jó néhány meglepő. Például az a Mezőtúrra küldött képeslap, amelyen két huszonéves fiatalember néz puskával a kezükben a kamerába, és amelynek a hátulját olvasva derül ki, hogy egy testvérpár a két katona. A maga nemében kifejezetten érdekes az a kép is, amelyiken egy kerékpár mellett áll a katona, a fotó hátulján pedig ott a felirat, miszerint a falu első biciklijét látjuk. Kuriózum a vagon mellett mosakodó katonát ábrázoló kép is, mivel azon ritka korabeli fotók egyike, amelyik nem beállított, hanem spontán készült.

– Eddig több mint hétszázan nézték meg a kiállítást. Nemcsak Szolnokról, de a megye sok településéről és az ország távolabbi városaiból, sőt Németországból és Lengyelországból is érkeztek már látogatók – teszi hozzá az igazgató-helyettes. – ?A kiállítás lenyűgöző, de egyben fejet is hajtunk a régmúlt hősök emléke előtt? írta egy jászberényi látogatónk.

 

(A kiállítás kedden 10-11, csütörtökön 14-15 óra között, illetve csoportok esetében előzetesen egyeztetett időpontban tekinthető meg a Levéltárban.)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Egykori januárok: Eladó az utolsó fiáker

Hetven éve Szolnokon még eladásra kínáltak fiákert, húsz évvel később viszont az utolsó fiákeres is eladta a kocsiját meg a lovát. Az évtizedekkel ezelőtti januárok idején több jégpálya "működött" a városban, 40 éves mínusz 21,8 fokot mértek Szolnokon. Régi lapok és hírek Szolnokról.

Utcasoroló (43.): Kápolna út

(VAKÁCIÓ) Nincs kétségem afelől, hogy ennek az utcának a helyén már háromszáz éve is kocsiút vezetett. Huszadik századi névváltozásai pedig ugyanúgy rögzítik a történelmünket, és a hozzá kapcsolódó világnézeti változásokat, mint régi és új házai. Kápolna, Prohászka, Sallai, Kápolna.

Szolnoki házak (15.): Tüdőkórház

A 73 éves épület 5 éve üresen áll, és immár Szolnok tulajdonában pusztul. Ugyanez igaz a közel 5 hektáros, legendás parkjára, aminek egy részét 2 éve 22 millióból újították fel. Reméljük, a norvég adófizetőknek ugyanúgy nem tűnik fel, mint nekünk, a pénzkidobás.

Szolnoki házak (18.): Ságvári körúti házak

(NYÁR) A Ságvári körút létrejötte Szolnok XX. századi fejlődésének egyik legjelentősebb, rendszereken átívelő momentuma. Az ott álló házak nem elsőségük vagy szépségük miatt fontosak és megőrzendők, hanem a városunkra kevésbé jellemző egységességük okán.