2025.10.13. (hétfő)

Harmincas évek

Harmincas évek

Dátum:

Ritkán kerül a kezembe olyan régi szolnoki felvétel, amelyen nemcsak épületek, de emberek is láthatók. Az ilyen képek általában nem a képeslapgyűjteményekben, hanem a családi képarchívumban bukkanhatnak fel.

Ritkán kerül a kezembe olyan régi szolnoki felvétel, amelyen nemcsak épületek, de emberek is láthatók. Az ilyen képek általában nem a képeslapgyűjteményekben, hanem a családi képarchívumban bukkanhatnak fel.

Kádár Zoltán hívta fel a figyelmemet a Fortepan.hu-ra felkerült újabb érdekes, szolnoki képre. Jó lenne tudni, hogy a képet ki töltötte fel oda, és vajon mi lehet a fotó keletkezésének története. A felvétel igazi különlegessége ugyanis, hogy a kora tavaszi időben készült képen a húszas-harmincas évek divatját is megfigyelhetjük. A beállításból, a kicsit megdőlt képből arra következtetek, hogy nem profi fotós munkájával van dolgunk, hanem valaki a saját örömére fotózhatott annak idején, a Tisza partján. Feltételezem azt is, hogy ez a kép már egy kisebb méretű, kézi kamerával készülhetett, ami azonban akkoriban nem tartozott az olcsó berendezések közé. Tehát a képet egy elszánt, de tehetős hobbifotós kattinthatta 70-80 évvel ezelőtt.

A felvétel a mai Béres József sétányt mutatja, a Verseghy park felől fotózva. A háttérben a kettővel korábbi Tisza-híd látható, amely a két világháború között kötötte össze a Tisza két partját. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a budapesti Szabadság-hídra – egykor Ferenc József-híd – hasonlító folyami átkelő volt a város eddigi legszebb közúti hídja. Amelyről tudjuk, hogy alaposan megszenvedte a Tanácsköztársaság végén a város ostromát, majd a második világháborúban a Tiszába robbantották. És, valljuk be, amelynek 100 éves születésnapjáról alaposan megfeledkeztünk, pedig ez volt Szolnok első vasszerkezetű hídja.

A képen az is jól látható, hogy a parkot nem sokkal korábban alakíthatták ki, hiszen az előtérben álló fák mellett még ott vannak a támasztékok. Nem értek hozzá, ezért jó lenne tudni, hogy ezek a fák a mai gesztenyefák fiatal korukban, vagy az elmúlt évtizedekben volt egy facsere a parkban. Érdemes azt is észrevenni, hogy a parkban ma is ott álló szobor már ezen a képen is feltűnik – a bal sarokban -, illetve, hogy a Tisza felől még hiányzik a sétány korlátja.

Talán az első kora tavaszi napsütés sétálóit örökítette meg az alkalmi fotós a múlt század húszas-harmincas éveiben. Amikor a Tisza partján a nők még kalapban, térd alá érő szoknyában és kabátban, az urak pedig szigorúan fehér ingben és zakóban sétáltak.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Azok az ötvenes évek

Mozgalmas szolnoki hétköznapot örökített meg a fotós, valamikor az ötvenes évek második felében, hogy aztán még egy évtizeddel később is forgalomba legyen ez a képeslap. Amit jobban megnézve döbbenek rá, ma már csak a Kiglovits-bazár épülete áll a képen látható házak közül.

Várnak tűnő borozó

Ez a fotó nem egy kedvelt turistacélponton lévő kilátót ábrázol, és még csak nem is a szolnoki vár megmaradt tornyát. Ahogy azt is mindjárt hozzátehetjük, ilyen fotót ma már nem készíthetnék a Szolnoki Művésztelepen, ahol a Barasits kiadó embere valamikor a két világháború között járt.

Szigeti kitekintett

Korán kitavaszodhatott 1905-ben Szolnokon. Szigeti Henrik, aki akkor már közel másfél évtizede volt a város megbecsült fényképésze, azon a tavaszon kitekintett új műterme ablakán, és megörökítette a város főutcáját. A lábai, és így a szemünk előtt, a fák árnyékában az a mai Kossuth utca.

Nem is volt Boriska

Szolnok egyik legszebb ábrázolása ez a festett képeslap. A három templom, a főgimnázium és a színház mellett Boriska is látható rajta. De Boriska nem létezett.