F. András
Hiányolom a képről a hatvanas eredeti portálját és a neon csemegekosarat. A hatvanasban osztálytársam édesanyja kirakatrendezőként dolgozott (ha emlékszünk még erre a foglalkozásra). Úgy tűnik, nemzetiszínű öntapi lépett a helyére.
Sz. Gyula
Érdekes! Miket tud meg az ember a régi épületekről! Kíváncsi lennék az ott lakók véleményéről is. Persze az idősebb korosztály emlékeiről.
S. Ernő
Két emlék jut eszembe. A „hati” presszója a ’70-es évek egyik legkedveltebbje volt. Finom kávét főztek és ott futottak össze egy kávéra a környék dolgozói (az egyik irányból a tanácsi(!) dolgozók, ügyvédek a másik irányból a szolnoki, de sok pesti színész is…) A másik emlékem, hogy nem csak a kirakatrendezői szakmára emlékszem, hanem egy gyönyörűséges kirakatrendezőre is. Ő nem volt anyuka.
H. Géza
Persze mindennap elmentem előtte. Már kisiskolás koromban is elszaladtam egy kenyérért vagy tejért. Sok sorban állás. Először a pultnál, aztán a pénztárban, végül az árukiadónál. Aztán 56-ban a hatalmas sorok – 10 éves sem voltam – kenyérért, kinn az üzlet előtt is hosszan álltunk.
Viszont nem emlékszem semmi különösebb homlokzat-színre. Világosszürke mészkőlapok voltak szerintem, mindig is, csak mindig egy kicsit sötétebb.
Volt Rákosi Mátyás 61. szülinapján is boltavató. A Hatvanegyesé a Gólyánál. Aztán már hiába öregedett Apánk, több csemegeüzlet nem lett.
A Hatvanas kirakata nem volt hivalkodó, mindenesetre is ezerszer gusztusosabb volt, mint a jelenlegi, csiricsáré ragasztópapírral eltakarva.
F. Kati
A „hati” presszójából a legkedvesebb emlékem a habos isler. Lehet, hogy ez egy szolnoki sütemény? Máshol mindenütt csak lekvárral láttam.