2025.08.27. (szerda)

Hazai házias

Hazai házias

Dátum:

Az Alcsi Holt-Tisza étterem ellentmond minden, a vendéglátóhelyek ideális elhelyezkedéséről szóló elképzelésnek, valamint a marketing eszközök használatát mantrázó sztereotípiáknak. Teheti, hiszen semmi egyebet nem csinál, mint jól főz és hangulatos környezetben, korrekt áron, normálisan tálal.

Persze, be kell vallanom, hogy a sztereotípiáknak én is sokszor be szoktam dőlni. Az Alcsi étteremről például már korábban is nagyon sokat hallottam, de amikor rákérdeztem a helyére, mindenki úgy kezdte elmagyarázni, hogy hát ez az egykori állami gazdasági étkezde. Nem vagyok biztos benne, hogy ez igaz. Mindenesetre nem hozott lázba a lehetőség, hogy egy volt szocreál kantinban, műanyag székeken ebédeljek, még akkor sem, ha az útbaigazítások második mondata mindig az volt: de nagyon jól főznek.

Tanulság, hogy ha egy helyet sokan ajánlanak, akkor érdemes félretenni az előítéleteket, és akár a város szélére is kimenni érte. Az Alcsi Holt-Tisza étterem ugyanis annyira a város szélén van, hogy „két lépésre” a bejáratától már szántóföldeket látunk. Ám a szocreál nagyon messze esik innen. Székely kapu, kemence az udvaron, rendezett kert, bent pedig olyan miliő, mintha egy látványtárba lépnénk. Erős erdélyi „ízekkel”, amit, mint kiderült, a tulajdonosok kötődése magyaráz. Komolyan mondom, egyszer nem enni is ki kell mennem, hogy legyen időm nyugodtan is végignézni azt a rengeteg képet és tárgyat, ami az étterem belsejét díszíti. Díszíti? Egyedivé teszi és feldobja.

Mert ugye evés közben nem nagyon tud másra figyelni az Alcsi étterem vendége. Már csak azért sem, mert azzal van elfoglalva, ami a tányérjára kerül. Az pedig a legjobb értelemben vett hazai házias. Nincs itt szerintem fúziós konyha, meg modern bűvészkedés a receptekkel, csak az a jó magyaros konyha, amit minden nagymama odahaza is visz. Egyszerű, de fenséges, és kicsi az esélye, hogy csalódjunk.

Azt is meg kell vallanom, hogy itt étlapról még soha nem rendeltem. És a hétköznapi menüket sem próbáltam eddig, mivel a vasárnapi ebédek „látogatói” vagyunk. Ami érzésem szerint mindannak az eszenciája, amit az Alcsi tud. Ízben, választékban, adagban, árban. Ezekben pedig hiba nincs.

Amire a legjobb bizonyíték az étterem előtti parkoló, ami ilyenkor mindig dugig van. Annak ellenére, hogy ez a hely már nem nagyon reklámozza magát, és a városközponttól talán a legtávolabbi éttermünk. Ám ettől ne essenek kétségbe, ha egy jó vasárnapi ebédre vágynak.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Három a magyar igazság?

Aki januárban nyit új kávézót, az vagy amatőr, vagy bátor, avagy nagyon biztos a dolgában. Aki a Kossuth tér közelében, a Városháza tövében, egy ilyen célra soha nem használt helyen teszi mindezt, arról akkor is érdemes beszélni, ha fenntartásaink vannak. Mert hátha három a magyar igazság.

Sültkolbász, bor, zene

A sültkolbász mustárral és kenyérrel varázslatos. A hideg, félédes cserszegi fűszeres fenséges. Amit pedig Ferenczi György és a Rackajam művelt a színpadon, az valami elképesztő. És ehhez jött még Kelly, a holdfogyatkozás, és nem feledkezhetek meg például az ügyeletes mentősről sem.

Ajándékok a Zagyvából

A pulttól az utcára kígyózós sorokat elnézve, minden héten lehetne írni a Zagyva cukrászdáról, sokak számára a családi ebédek és ünnepek megkerülhetetlen pontjáról. Ahol nem ülnek a babérokon: hajtanak, gondolkodnak. És micsoda aprósütemény-sorozatot alkottak már megint?

2010: Halat, mi jó falat

A baconszalonnába göngyölt, filézett fogas osztályon felüli volt. A fokhagymakrém-leves megkedveltette magát. A gyümölcsleves tisztességesen megoldott feladatnak tűnt. A halászlé pedig az utolsó cseppig elfogyott. És mindezt előzékeny, igazi pincér tette az asztalunkra a Halászcsárdában, a hídnál.