2025.08.27. (szerda)

Hazudni nem lenne szabad

Hazudni nem lenne szabad

Dátum:

Játsszuk azt, hogy egy normális országban élünk! Ahol, miként a sajtónak is elegendő egyetlen szabály, miszerint "hazudni nem szabad", ugyanúgy a politika is működik ezzel az iránymutatással. Persze a politikai hazugság olyan, mint a korrupció. Mindig csak a másik csinálja, mi sosem.

Szűk hét hét múlva nem valami játékterembe megyünk tippelni, hanem – mint minden választás alkalmával – a saját meg az utánunk következő nemzedékek jövőjéről fogunk dönteni. Patetikusan hangzik? Elfogadom. Miként az is fennköltnek tűnhet, hogy szerintem mindez azért van így, mert (még) demokráciában élünk, ahol a négyévenkénti szavazatunk döntheti el – elvileg -, ki fújja a passzátszelet a jövőben, ebben az országban. Persze a bilit is alám lehet tolni, hogy hátha beleér a kezem. Mert egyelőre nem akarok felébredni abból az álomból – vagyis azt képzelem, hogy ez nem álom, hanem valóság -, miszerint a demokrácia rajtam, rajtunk is múlik, már ha jól sáfárkodunk a döntésünkkel, amivel lényegében saját jogaink egy részét ruházzuk át a képviselőinkre. A valóságnak hitt álmomban azért tisztában vagyok azzal, hogy a döntésemmel jól sáfárkodni csak akkor tudok – és szerintem mindenki más is -, ha megfelelő információk, a valóság, az igazság, a több felől megvilágított tények birtokában gondolkodhatok el a felkínált választási lehetőségeken. És itt van az igazi hiba.

Olyan, mintha a hazai politikai élet egyik alaptézise az lenne, hogy igazsággal nem lehet választást nyerni. Sőt, talán részigazságokkal, a valóság minimális megmutatásával sem. Az egész politikai színtér és benne minden megszólalás olyan kezd lenni, mint egy nagy közösségi oldal. Ahol soha, senkinek a gyereke nem bukik meg félévkor, ellenben mindenkinek gyönyörű a bizonyítványa és a legjobb iskolákban tanulhat tovább. Ahol nincsenek a párok között veszekedések, nézeteltérések, csak folyamatos Valentin-napok. Ahol mindig, mindenki csak a legjobb oldalát akarja megmutatni, ahol csak jó helyeken, jó sminkkel lehet mutatkozni. Miközben mindenki pontosan tudja, hogy nem ilyen a valóság, a sok kamu bejegyzés eltakarja az igazságot. De hát kit érdekel, hogy a szomszéd csaj élőben nem is néz ki olyan jól, a kolléga családjában nem minden kerek, és a turistamágnes helyek mellett is mindig bűzlik egy szemétdomb? Ezek miatt kevesek hoznak rossz, pláne a nagy egészre kihatással lévő veszélyes döntéseket.

Persze ne felejtsük el, hogy a politikai hazugság pontosan olyan, mint a korrupció. Két okból is. Egyrészt a klasszikus bonmot miatt, miszerint „a korrupció az, amiből minket kihagytak”, azaz a politikában mi sosem hazudunk, csak a másik. Másrészt a korrupcióra a kisember ugyanúgy csak ráfázhat, mint a politikai hazugságokra, merthogy mindkettő az ő bőrére megy, főleg, ha nem veszi észre, hogy leginkább őt verik át, palizzák be, nézik hülyének. Magyarul, a többség ugyanúgy csak nézője a politikai hazugságnak, mint a korrupciónak. Bűnös nézője, mert tűri, elfogadja, lehajtott fejjel tudomásul veszi. Patetikus, fennkölt, álmodozó, de ki kellene mondani: a politikai hazudozás a mi bőrünkre megy, mert ezek miatt nem tudjuk objektíven alapon játszani a még létező demokráciát.

Nem tudom szépíteni a dolgot. Hazugságok erdejében kellene döntenem a jövőmről, a jövőnkről. Hülyére vagyok, vagyunk véve a politikai lózungokkal, szépítésekkel, az igazságok nem teljes kibontásával, a másik oldalhoz képesti relativizálásokkal, a kegyes kis füllentésekkel, a későbbi, az utólagos bevallásokkal, beismerésekkel. És hazugság lenne azt mondani, hogy nem tehetek, tehetünk róla. Hiszen évek óta résztvevői, elfogadói, bólogatói vagyunk ennek az életveszélyes társadalmi társasjátéknak. A mi felhatalmazásunkkal megy a folyamatos hazudozás. Mert látszólag ez kell nekünk.

Olyan jó lenne egy normális országban ébredni! Ahol előző este valami nagy-nagy tüzet raktunk, amire ráhajigáltuk az összes hazugságot, hogy aztán átmelegedve úgy kezdünk új életet, hogy nem alapállapot a másik, vagyis mindenki átverése egy kis hatalomért. Mert hazudni nem szabad.

Ébresztő!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Nem időközben is

A vasárnapi időközi önkormányzati választás eredményétől függetlenül Szolnok egy részét a voksolás nyertesének tekinthetjük. Amiből választópolgárként az a következtetés is levonható, hogy nem járnánk rosszul, ha sűrűbben cserélődnének a képviselőink.

Kívánjuk a sajtó olvasását!

Mit ér a szabad sajtó, ha egyre kevesebben olvassák? Mit ér a sajtó szabadsága, ha a pénz beszél, a karaván pedig halad? Lehet-e ott valódi szabadság és igazi demokrácia, ahol egyre többen virtuális valóságban élnek, és mind kevesebbet tudnak az őket körülvevő valódi világról?

Csak saját felelősségre

Maszk nélkül is lehet az utcán tartózkodni. Szolnoki tapasztalat. A boltok ajtajára kiírt létszámkorlát a bent tartózkodók számára nincs hatással. Szintén helyi tapasztalat. Úgy tűnik, az iskolai nyitás eredményére is nagy hatással van az egyéni vélemény. Saját felelősségre kell védekeznünk.

Minden voks egy csepp eső

Demokráciában szeretnék élni. A demokrácia egyik fontos pillérének pedig a voksolást tartom, amikor több jelölt és jelölő szervezet közül a saját belátásom szerint választhatok. Hiszek benne, hogy csak a le nem adott voks a rossz voks. Minden szavazás a jövőnkről is szól. Szavazzunk!