2025.12.1. (hétfő)

Hely és történet – A Tabán megidézése

Hely és történet – A Tabán megidézése

Dátum:

Szolnok egyik legrégebbi városrésze, ahol már csak egyetlen régi ház áll. A Tabán, amit szívesen örökítettek meg a Művésztelep festői, amiről az egykor ott élők ma is legendákat mesélnek. A Damjanich Múzeum összetett feladatait is érzékeltető kiállítás nyílt a Tabánról a Galériában.

A Tabán Szolnok legrégebb óta, elsősorban lakóövezetként funkcionáló városrésze, ami annak idején jóval nagyobb kiterjedésű volt, mint amit ma így emlegetünk. A még öt évtizeddel ezelőtt is álló régi Tabán a Zagyvától a mai Balogh Kálmán útig, illetve egészen a Várkonyi térig a jelenlegi Móra Ferenc úti lakótelep helyét is elfoglalta. Kacskaringós kis utcáin közel száz házból állhatott, és a XX. században magáénak tekinthette a Sipos téri iskolát is. Ennek a több száz éves városrésznek a történetét, elsősorban az elmúlt másfél évszázados múltját, és a magyar festészetben hagyott nyomait igyekszik bemutatni a Damjanich János Múzeum új időszaki kiállítása, a Tabán (p)anno a Szolnoki Galériában.

A kiállítás egyik különlegessége, hogy óhatatlanul is némi képet ad a Damjanich Múzeum rendkívül összetett feladatairól. Mert miközben a Tabán (p)anno egy helytörténeti kiállítás, aközben nagyon széles palettán mozgó néprajzi bemutató, nem megfeledkezve a Tabán Szolnokon alkotó művészekre gyakorolt hatásáról, azaz egyben képzőművészeti tárlat is. Ha pedig mindehhez hozzáteszem, hogy egy olyan kiállításról van szó, ahol a kisebbek játékos foglalkoztatására is gondoltak, akkor az egyre fontosabb múzeumpedagógia, azaz a tudomány könnyed megértetése is helyet kapott a Galériában. Emlékeim szerint régen volt ennyire összetett kiállítása a Damjanich János Múzeum munkatársainak.

A Tabán (p)anno a nagyközönség számára azonban nem ezért lehet érdekes. Sokkal inkább egy eltűnt, de szinte minden szolnoki emlékezetében vagy lelkében élő városrész, és a sokunk által keresett régi Szolnok megidézése miatt. Mert a Galéria földszintjén az egykori tabáni embereken keresztül, megőrződött családneveken, mesterségeken, régi fotókon és szobabelsőkön át idéződik meg a városrész és a múltja. Amiből az rajzolódik ki, hogy a belváros közelében fekvő, de szinte önálló városként működő Tabánban volt minden, ami a korabeli emberek ellátásához kellett. Sőt, olyan mesterek is lakták, akiknek a portékáit nemcsak a Tabánban, talán nemcsak Szolnokon keresték. Nagyon szimpatikus a kiállítótér közepén elhelyezett, a mára eltűnt tabáni házakat megidéző installáció, ami nemcsak a hely zegzugosságát, de épített emlékeit is megidézi, miközben nagyon jól betölti a teret.

Az pedig, hogy a Galéria emeletén a Tabánhoz kapcsolódó kultúra kapott helyet, nagyon jól megmutatja a materiális és szellemi dolgok viszonyát. Miközben letekinthetünk a hétköznapi Tabánra, több tucat festmény révén ízelítőt kapunk a városrész képzőművészetre gyakorolt hatásáról. És ez alkalommal nem, vagy nem elsősorban a legnagyobb, legismertebb művészek képein keresztül. Ráadásul a legtöbb festmény esetében úgy, hogy a képek mellett fotók mutatják a művész által megörökített utca- vagy házrészletet. Mindemellett pedig szó esik a máig legendás Sipos téri iskoláról, azaz a „Tabáni műegyetemről”, illetve a tabáni kötődésű muzsikusokról, akik Szolnok több vendéglőjében is szórakoztatták a közönséget.

A kiállítás egyetlen dologra mesél keveset: a régi Tabán évtizedekkel ezelőtti pusztulásáról, elpusztításáról, elfoglalásáról. Talán mert nem is a feladata, vagy, mert objektíven a mai napig nincs feldolgozva, mi is történt ott. Mert azt tudjuk, hogy 1968-ban 14 kijelölt tabáni házzal skanzent szerettek volna kialakítani. Azt azonban nem, mi vagy ki torpedózta meg ezt a máig remeknek mondható ötletet, és hogyan lett ?Rózsadomb? Szolnok egykori falujából, azaz a kapzsiság miként falta fel a múltunk egy darabját.

(A Tabán (p)anno című kiállítás 2019. szeptember 30-ig, hétfői kivételével minden nap 9-17 óráig várja a látogatókat a Szolnoki Galériában.)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Mátyás király meséje

Nem tudom, melyik a nagyobb bravúr: Mátyás király meséjét versbe szedni, avagy Heltai szövegét megtanulni. Mindenesetre A néma leventét a Magyar Dráma Napján bemutatni tiszteletre méltó. Egy vidám, pajzán mese lenne ez felnőtteknek, még ha ez nem is esett le a közönségnek.

Kortárs Szabó

A többség számára a Szolnoki Művésztelep alkotóinak megismerését nem a műtermek, még csak nem is az egyes képek vagy szobrok adják, hanem az értő módon összeállított kiállítások, és az azokhoz nélkülözhetetlen katalógusok. A Kortárs Szolnok harmadik kötete Szabó György előtt tiszteleg.

Szente Vajk megmutatta

Hogy miként kell egy félévszázados, operettbe hajló, korai musicalt 2016-ban úgy színpadra állítani, hogy az arra kíváncsiak az eredeti bájt láthassák benne, miközben a fiatalabbak egy szemtelen, friss játékot élvezhessenek. A könnyedség mögött persze felsejlik a tiszteletet parancsoló gépezet.

De Niro nagypapa

Nem egy családbarát, inkább feminista film. Tulajdonképpen vígjáték, mivel azonban nem az a gatyaletolós fajta, vannak benne drámai részek is. Az alapötlet remek, a feszegetett társadalmi problémák jók, csak kár, hogy a vágó gyáva volt. Robert De Niro viszont zseniális.