2025.08.27. (szerda)

Helyreállított múlt

Helyreállított múlt

Dátum:

Ez egy helyreigazítás. Olyan, amit kérés nélkül, ígéretemet megtartva, a legnagyobb örömmel teszek közzé. Egy elsőre jelentéktelennek tűnő emléktábla ugyanis 53 év után nem elpusztult a Mátyás király út 6. külső szigetelése során, hanem megmenekült, és újra a helyén van.

Február 1-jén jelent meg a blogSzolnokon a Múltunk leverése című cikk, amit a Mátyás király út 6-14. szám alatt lévő szalagház külső szigetelési munkái miatt eltűnt emléktábla inspirált. Rettenetesen elkeserített ugyanis, amikor megláttam, hogy az épület Jubileum térhez közelebb lévő sarkánál 53 évig kint lévő, a környékbeli házak építésében élenjáró brigádnak – azaz egyszerű, kétkezi melósoknak – emléket állító tábla eltűnt. Ráadásul a szolnoki tapasztalataimból kiindulva azt feltételeztem, hogy a leszedett tábla, hasonlóan a szakszervezeti művház bejáratánál lévő Táncolókhoz, a Tallinn mozin lévő Kandó-emléktáblához vagy a Várkonyi István szobor mögötti táblához végleg eltűnt, megsemmisült. Cifra szavakkal háborogtam a szolnoki múlt egy újabb darabjának meggyalázása miatt.

Örömmel kell beszámolnom róla, hogy ebben az esetben tévedtem. A Munkaérdemrend ezüst fokozatával kitüntetett Tamasi Mihály brigádvezetőnek és brigádjának emléket állító, a rendszerváltásig a fél várost felépítő Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalat (ÁÉV) által 1968-ban elhelyezett tábla nem tűnt el. Sőt, nemcsak megmenekült, de a szigetelést végző kivitelező cégnek köszönhetően letisztítva – azaz a korábbiaknál jobban olvashatóan -, stabil tartást biztosító keretben került vissza a helyére. Így pedig arra is van esély, hogy a következő fél évszázadban is emlékeztethet azokra a kisemberekre, akik a történelem lapjaira kerülő nagyemberek terveit valóra váltották.

Ha jól tudom, a tábla megmenekülésében volt némi szerepe a február elejei háborgásomnak, de ezt felejtsük el. Sokkal fontosabb, hogy Dombi Gábor, a város régi épületeiért és épített emlékeiért sokat küzdő építész közbenjárt a kivitelezőknél, akik ezek szerint nemcsak megértették a problémát, de hajlandók voltak időt, energiát, sőt talán pénzt is áldozni a megoldására. Ezzel példát mutatva sok Szolnokon tevékenykedő kivitelezőnek. És még inkább a szégyenpadra ültetve azokat, akik hasonló munkát végezve hagyták eltűnni a Boldog Sándor István körút elején, a piaccal szembeni házak bejáratait díszítő domborműveket, a Várkonyi- és a Kandó-táblákat. A Mátyás király úti házon dolgozók azt példázzák, hogy egy kis odafigyeléssel és jó szándékkal megmenthetőek múltunknak ezek az apró emlékei, és nem feltétlenül kell a kivitelezőknek az „agyatlan gengszter” jelzőt viselniük.

A Mátyás király úti szalagház szigetelésének kivitelezőit tehát ezúton megkövetem. Köszönöm nekik, hogy megmentették ezt a táblát. Ami ezentúl arra is emlékeztethet bennünket, hogy így is lehet(ne).

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Reptéri piknik

Huszonnyolcezer forintot azért nem fizettem volna, hogy Vári Gyula gépében ülve fejjel lefelé száguldjak el a szandai rét fölött, majd derékszögben az égnek emelkedjek, de hát nem vagyunk egyformák. Számomra e nélkül is szórakoztató volt a repülőnap a sportreptéren.

Parkerdei túra

A Széchenyi parkerdőben való "túrázásnak" szolnokiként minimum két előnye van. Egyrészt a közelsége, hiszen a belvárosból akár gyalog is elérhető. Másrészt nincsenek emelkedők meg lejtők, hiszen az Alföld közepén járunk. Vírus idején ideális hely egy kis kikapcsolódásra.

Szolnok hatvan körül, fölülről (3. rész)

E közel 60 éves fotó segítségével ezúttal a Kossuth téren, a Kossuth utcán, a Szabadság tér környékén, az épülő Tisza-hídnál és a Damiban, valamint a Tabánban nézünk körül. Eltűnt kerthelyiség, pótkocsis autóbuszok, homokozó és egy általam beazonosíthatatlan építmény is szóba kerül.

Bizonytalan a HEMO sorsa

Lassan negyven éve nyitotta meg a kapuit a Táncsics Mihály úti Helyőrségi Művelődési Otthon (HEMO), ám ennyire bizonytalan talán még soha nem volt a sorsa. Az épület kezelője, a Honvédelmi Minisztérium szabadulna tőle, a kiszemelt új gazda, a város azonban nem akar élni a felkínált lehetőséggel.