– Húsz éve még számítástechnikai-folyamatszervezőnek készültél. Kacskaringós út vezetett a levéltárig?
– Hamar kiderült, hogy a humán tárgyak jobban érdekelnek, így a Közgé után a Jászberényi Tanítóképző Főiskola következett. Igaz, két év múlva már párhuzamosan végeztem a tanító-művelődésszervező szakot és a debreceni egyetemen a történelem szakot. Később ott szereztem meg a Phd fokozatot is. Tíz évig dolgoztam a szolnoki főiskola társadalomtudományi tanszékén, mielőtt megpályáztam a megyei levéltár vezetését.
– Kívülről jött ember voltál?
– Abban a tekintetben igen, hogy soha nem dolgoztam itt, viszont a korábbi kutatásaim miatt sokszor jártam a házban, ismertem a levéltár dolgozóit. Bár nem tagadom, a hét és fél kilométernyi polcrendszer között elsőre nem ismertem ki magam.
– Mi volt az első meglepetés, ami itt ért?
– Még egy hete sem dolgoztam itt, amikor az egyik kolléganő elém rakott egy dobozt, amiben a megyeháza építésére vonatkozó fantasztikus kuriózumok voltak. Kell egy történésznek annál több, mint hogy mások által még nem ismert forrásokból dolgozhat? Annak ellenére, hogy a doktori dolgozatom Széchenyi történelemszemléletéről szólt, amióta itt vagyok, a megyeháza múltját kutatom. Hihetetlenül érdekes, olykor szórakoztató iratok és történetek kerülnek a kezembe a megye és a város életéből, a XIX. század végéről.
– Kutatóként ez maga a mézes bödön.
– Persze, csak közben olyasmikkel is foglalkoznom kell, mint a gyűjtőterületi munka, a selejtezés, a csatornadíj, meg a faültetés. Ez egy megyei fenntartású intézmény, ahol 18 ember munkájáért felelek. A legtöbb esetben itt csak lefényképezem az iratokat, aztán otthon, munkaidő után foglalkozom velük.
– Milyen állapotban van a megyei levéltár?
– Az országban máshol dolgozó kollégák általában irigyelnek bennünket, hiszen éppen 30 éve egy olyan épületben működünk, ami levéltárnak épült. Ráadásul 2002-ben bővítették is, így a következő 10-15 évben biztos nem lesz gondunk a begyűjtött iratok elhelyezésével.
– Mit gyűjtötök?
– Törvény írja elő, hogy az iratképző szerveknek milyen iratokat kell a levéltárnak átadni. Idén kezdjük az 1990-es iratok begyűjtését. Igaz, ez csak szóban ilyen egyszerű, hiszen a selejtezés és iratátadás ügye az egyik legfontosabb levéltári szaktevékenység, bonyolult szabályozás szerint működik. Felbecsülhetetlen értékek lehetnek még mind az iratképző szerveknél, mind pedig magánszemélyeknél. Az utóbbi időszakban elsősorban az önkormányzatoktól vettünk át iratokat, de van úgy, hogy magánszemélyek családi iratokat adományoznak a levéltárnak. A levéltár egyik kiemelt feladata, hogy a történeti értékkel bíró iratokat befogadja, a kutatók rendelkezésére bocsássa, legyen az magán vagy önkormányzati irat.
– Azért kerülnek elő néha meglepő dolgok?
– Vannak kellemes meglepetések. Például a papírgyár iratai mellett egy komplett papírgyártás történeti kiállítást is kaptunk. Vagy nemrég valaki felhívott, hogy mit csináljon a 20 éve megszűnt Hazafias Népfront 40 méternyi irattárával. Hihetetlen kordokumentumokat őriznek a ma már nálunk lévő iratok.
– Mire vagy a legbüszkébb?
– Először is arra, hogy a városban és a megyében is sikerült megismertetnünk a tevékenységünket. A rendezvényeink, a kiállításaink és a kiadványaink egyre több embert érnek el. És ezt idén is folytatjuk. De büszke vagyok arra a hatalmas munkára is, amelynek révén, mint egy 10 ezer szelvény feldolgozásával digitalizáltuk a megyét. Ez azt jelenti, hogy a megye 1881-es állapota kutatható. Ha valaki kíváncsi, megtudhatja, hogy 120 éve mi volt ott, ahol most él.
