– Az első ARTjáró fesztivált 2002-ben, a Szolnoki Művésztelep alapításának századik évfordulóján rendezték, ami egyben az akkor befejeződött nagy felújítást is ünnepelte. Annak a szervezésében még nem vettem részt, mivel csak azon az őszön költöztem ide. Azt azonban tudom, hogy ennek a kerti partihoz hasonlító fesztiválnak voltak hagyományai, hiszen a két világháború között rendszeresen rendeztek itt ilyeneket. Igaz, arra még elsősorban a város előkelőségei voltak hivatalosak, de már az itt élő művészek szervezték. Hasonlóság az egykori garden partyk és a mostani fesztiválok között, hogy ezekre az eseményekre régen és most is nagyon sok olyan művész érkezik, akik éppen nem Szolnokon alkotnak, de valahogy kapcsolódnak a művésztelephez, vagy fontosnak érzik, hogy tudják, mi történik itt.
– Mennyiben változott az ARTjáró az elmúlt nyolc évben?
– Eleinte csak egynapos rendezvény volt, aztán próbálkoztunk a péntektől vasárnapig tartó programokkal, már azonban kialakult, hogy ez egy péntek-szombati fesztivál. A tematika folyamatosan bővült, de megmaradt az az irány, hogy ez egy igényes programokat kínáló őszművészeti fesztivál legyen. Amellett, hogy az itt élő művészek megmutatják, mit alkottak az eltelt egy évben, rengeteg olyan programot szervezünk, ami az itt folyó munkára, és a művésztelepre irányítja a figyelmet.
– Legalább huszonöt önálló programot kínáltok a két napon. Miből szervezitek?
– A program szervezője a Szolnoki Művészeti Egyesület. Ez egy kiemelten közhasznú civil szervezet, amelyiknek a fő tevékenysége a művésztelep működtetése. A szervezés gerincét az egyesület tagjai, illetve a működés során kigazdálkodható minimális költségvetés jelenti. Minden más a fellépők és a segítők támogatásán és jóindulatán múlik. Van olyan zenekar, aki ingyen lép fel, mások minimális gázsit kapnak. De olyan támogatónk is akad, akitől teherautót kapunk a szállításhoz, mástól meg színpadot, a honvédségtől pedig sátrakat, de úgy, hogy fel is állítják és a végén el is bontják őket. Ennyi pénzből, ennyi programot csak így lehet összehozni, de úgy tűnik, az ARTjáró sokaknak fontos, és egyre többen akarnak itt lenni.
– Kiknek szánjátok a programokat? A rendszeres művésztelepi látogatóknak, vagy olyanoknak is, akik csak ilyenkor térnek be hozzátok?
– Van egy jól körülhatárolható törzsközönségünk, akik évközben is rendszeresen látogatják a programjainkat, ők biztosan most is itt lesznek. Egyébként pedig mindenkit várunk, akit érdekel, hogy mi folyik a művésztelep falai között, vagy akinek megtetszenek a programjaink.
– Hogy áll össze egy-egy év kínálata?
– Vannak állandó eseményeink, mint például az itt dolgozó művészek kiállítása, vagy a nyitott műterem program. A fellépők között pedig egyre inkább válogathatunk, hiszen évközben sokan jelentkeznek, hogy szívesen fellépnének. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy minél több szolnoki művész is bemutatkozhasson az ARTjárón. Idén egyébként úgy alakul, hogy a pénteki nap inkább az alternatív produkcióké lesz.
– Lesznek-e különlegességek?
– Érdekes színházi produkciónak ígérkezik a József könyve, amit az alkotók egy evangélista nézőpontú fikciónak neveznek. Matúz János és Dian Robi már itt próbálnak, kíváncsian várom az eredményt. Különleges lehet Kovács Ferenc előadása is, aki egy szál gitárral lép majd közönség elé, illetve Soosur Georgius képzőművészeti performansza pénteken. A szombati nap kiemelkedő eseménye Wehner Tibor könyvbemutatója lesz, hiszen a szerző a mai képzőművészet megkerülhetetlen figurája, aki szinte minden ma alkotó művész munkáiról írt már értekezést. De jó szívvel ajánlom a Híd Színház Próbatevők című előadását, a Szolnoki Szimfonikusok nyáresti koncertjét is, vagy éppen a programot záró Traffic Band koncertet.
– A főrendező mennyit lát majd mindebből?
– Talán a harmadát. Meg a saját koncertemet. A Cabaret medrano évek óta nem lépett fel az ARTjárón, és most, hogy megjelent a lemezünk, úgy gondoltuk, engedünk a nyomásnak, és pénteken este mi is színpadra lépünk.
Az ARTjáró részletes programja a Mi? Hol? Mikor? rovatunkban, illetve a www.szolnokimuvesztelep.com oldalon.
