A Szabadság téren, a két híd felhajtója által közrefogva áll egy régi épület, amit sokan bölcsődeként emlegetnek, jelenleg talán a múzeum használja. Az épület láthatóan nem nyitogatott, tér felőli fedeles kapuja mellett évtizedekig "bástyás" utca- és házszámtábla volt látható. Olyanok, amelyek 1926-ban kezdtek Szolnokon megjelenni, és mára nagyon kevés maradt belőlük. Már innen is hiányoznak. Nekem legalábbis. Porszem, amikből a múltunk összeáll.

A megyei rendőr-főkapitányság homlokzatára egy évvel ezelőtt jutott pénz. A százéves épület előtti járda viacolorozása pár éve szintén belefért a költségvetésbe. Idén a Baross utcai aszfalt is megszépült. Csak a rendőrség előtti kerítésre nem futja senkinek. Lehet, hogy azért, mert ez egy "senki kerítése". Ettől függetlenül persze mindannyiunké a szégyen, hogy Szolnok egyik szép utcájában, egy megújult régi ház előtt, ahol ráadásul egy közintézményünk működik, mindenki szeme láttára pusztulhat a kerítés.

A Tiszaparti sétány vízirendőrség előtti, hónapok óta összefirkált korlátjáról már többször írtam. Nem is történt semmi. Ha csak annyi nem, hogy immár a katolikus óvoda sétányra néző, régi kerítésén lévő gyerekfestményeket is sikerült összebarmolni. Nem egyet. Legalább ötöt. Kíváncsian várom, mi lesz a következő áldozat. Mert következmények nélkül nem kétséges, hogy lesz.

Bő száz éve a város egyik legfelkapottabb találkozóhelye volt. Ma Szolnok egyik szégyenfoltja a Szapáry utcában álló Grand Hotel. Megmenthetné valaki! De addig is érdemes lenne rá vigyázni.