2025.10.13. (hétfő)

Hol emlékeztek a szépre?

Hol emlékeztek a szépre?

Dátum:

Mikor működött Szolnokon a Petőfi Sándor Kultúrotthon? És mikor rendezték ott a Csak a szépre emlékezem című tánczene és dalestet, amire 4-12 forintért lehetett belépőt váltani. A dupla koncert után a Magyar Rádió Tánczenekara hajnalig játszotta mindazt, amire Budapesten is táncoltak.

(NYÁRI ISMÉTLÉS: Ez a cikk 2021. január 25-én jelent meg először.)

Évekkel ezelőtt került hozzám egy szolnoki, minden bizonnyal utcára szánt, de soha ki nem ragasztott plakát. A kihajtott napilapnál is nagyobb méretű hirdetési anyagot Szolnokon nyomtatták piros és fekete festéket használva. A csak írott szöveget tartalmazó plakát a Csak a szépre emlékezem című tánczene és dalestre, pontosabban két, egymást követő – fél hatra és fél nyolcra meghirdetett – előadásra invitált. Illetve a koncerteket követő Erre táncol Budapest című bálba, amit ugyanazon a helyszínen, hajnal kettőig tartottak. A Vámosi János és Kádár Eta nevével hirdetett koncertre 4-12 forintért, a bálra pedig külön 5 forintért lehetett belépőt vásárolni a helyszínen, illetve az Állami könyvterjesztőben, a Ságvári út sarkán, azaz a mai Szapáry és Baross utcák találkozásánál, a pékség helyén.

A plakátot annak idején a Petőfi Sándor Kultúrotthon megnevezés miatt vettem meg, ugyanis ez az intézménynév elég ritkán bukkan fel Szolnok múltjában. A plakát fejlécében szereplő cím, a Koltói Anna út 8. szám miatt persze viszonylag könnyű a helyet beazonosítani. A cím a mai Szent Imre Kultúrotthont és Cserkészházat, pontosabban ezt és a mellette lévő egykori gimnáziumi, kollégiumi épületet takarja, amelyek 1989-ig a Koltói Anna út 8-10. címet viselték. Ma már ismét az egyház kezelésében vannak.

Talán sokan emlékeznek még arra, hogy a Cserkészház volt egykor a Komarov-terem, ami a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ (MMIK) részlegeként működött a rendszerváltás előtt. Ám az MMIK 1979-es átadásáig a Ságvári Endre Művelődési Házhoz tartozott, ami a mai Szapáry úton működött és szakszervezeti művelődési házként, sőt Borostyánként is emlegették. A Ságvári Művelődési Ház megalapítása előtt viszont ezen a helyen, tehát a Koltói Anna út 8. szám alatt működött a Móricz Zsigmond Kultúrotthon. Ami 1956-ban tette át ide a székhelyét, ugyanis addig a mai Tisza mozi épületében, a Koltói út 4. szám – ma Templom út 4. – működött. Minden bizonnyal a mozi megnyitása miatt kellett költözniük. Ezt megelőzően működött a Koltói Anna út 8. szám alatt a Petőfi Sándor Kultúrotthon.

A Petőfi Sándor Kultúrotthon azonban nem volt egy hosszú életű intézmény. Létrehozásáról 1954 kora tavaszán adtak először hírt,  azzal indokolva, hogy a városi építőmunkásoknak és az ipari tanulóknak már szükségük van egy saját kultúrotthonra, hiszen kinőtték a cégek és az iskola kultúrtermeit. Az év elején még raktárnak használt, befalazott ajtajú épületből így lett az Építők Petőfi Sándor Kultúrotthona, ami természetesen a város közönsége előtt is nyitva állt. Már csak azért is, mert egy ideig itt volt a város legnagyobb, 500 fő befogadására alkalmas kultúrterme. Pedig akkoriban jó néhány hasonló intézmény volt Szolnokon. A József Attila úton, nagyjából a nyolcemeletes pontházak helyén, a néhai vasutas kultúrkör helyén működött az utcához hasonló nevű művelődési ház. Létezett a járműjavító művelődési háza is a temetőnél, és egy a Malinovszkíj – később Május 1., majd újra Mária – út 36. szám alatt, a mai Vöröskereszt helyén is. És volt egy Ady Endre nevét viselő kultúrotthon is, aminek azonban eddig nem tudtam kideríteni a helyét.

A Petőfi Sándor Kultúrotthon 1954. március 6-án nyitotta meg kapuit, és nemcsak nagyrendezvényeknek, de heti négy napon mozinak is helyet adott, és természetesen különböző „szakkörök” is működtek benne. Például a Sztahanovista kör. A háznak saját zenekara és tánckara is volt, 1954 áprilisában pedig Honthy Hannát köszönthette a színpadán. Viszont nem volt túl hosszú életű az intézmény, hiszen 1956 tavaszán már múlt időben utalnak rá. A Petőfi Sándor Kultúrotthon rövid élete nagyban megkönnyítette az évszám nélküli plakát datálását, hiszen így a koncert csak 1954. vagy 1955. május 22-én lehetett.

Innentől kezdve már nem volt nehéz kideríteni, hogy az 1948 óta énekelő és nagy népszerűségnek örvendő Vámosi János (a mellékelt fekete-fehér fotón), illetve a hozzá hasonló ismertséggel bíró Kádár Eta 1954. május 22-én, szombaton este adott koncertet Szolnokon. Aznap este Zsoldos Imre vezényelte a Magyar Rádió Tánczenekarát, akikkel Balassa Tamás, Vígh György, Zsoldos Ernő, Miletin Géza és Mezei József is fellépett, Dr. Both Andor pedig konferált.

Hogy miként sikerült a két koncert és utána a bál, sajnos nem deríthető ki a korabeli napilapból. Az viszont biztos, hogy kemény hétvégéje lehetett azoknak, akik a koncertre és a hajnalig tartó bálra is elmentek, sőt rajongtak a fociért, netán a Magyar Dolgozók Pártjának kiemelt tagjai is voltak. Május 23-án játszották ugyanis a Népstadionban a legendás londoni 6:3 visszavágóját, amin a magyar válogatott 7:1-re verte az angolokat. Másnap pedig megkezdte munkáját Budapesten a Magyar Dolgozók Pártjának III. kongresszusa, amelyen több szolnoki küldött is részt vett.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szolnok képes krónikása

Szigeti Henrik neve ma már sajnos keveseknek ismerős. Pedig nélküle sokkal kevesebbet tudnánk Szolnok előző századfordulós állapotairól, és talán az amatőr fotózás is jóval később jelent volna meg a városban. Zseniális üzletember lehetett. Utcát érdemelne.

Utcasoroló (59.): Mészáros Lőrinc utca

NYI: A legalább kétszáz éve lakott, a belvárosra jellemző girbegurba közterületnek legalább az ötödik neve a Mészáros Lőrinc. Minimum szokatlan, hogy 1950-ben egy ferences szerzetesről neveztek el utcát Szolnokon. Igaz, csak annyira, mint az utca kusza eleje és vége.

A kék szolnoki

Szolnok erősen torzított látképe 1975-ben egy 5 forint névértékű bélyegen jelent meg. A kék-fehér "kis kép" a Kádár-kor egyetlen olyan bélyege, amely a várost ábrázolja. Mivel nagy mennyiségben, mindennapi használatra készült, csak a tévnyomatok érnek viszonylag sokat.

A Kossuth tér az 1970-80-as években

Talán nem túlzás azt állítani, hogy az 1970-es és 1980-as években alig változott valami a szolnoki Kossuth téren. Inkább befejeződött az az átalakítás, ami a hatvanas években indult, hogy aztán a késő Kádár-kor punnyadtságában csordogáljanak a napok. Képes sétánk utolsó része.