Természetesen Szolnokon, éppen ötvennégy évvel ezelőtt, „hazánk felszabadulásának” tizenkilencedik évfordulója tiszteletére. A felvétel Nagy Zsolt, a megyei napilap akkori egyetlen fotóriporterének gyűjteményéből való. És számomra biztosnak tűnik, hogy a díszelgő egységet a Beloiannisz út és a Hősök tere sarkánál örökítette meg a nagyszerű fotós.
Ugyanarról a helyről minimum két fotót készített 1964. április 4-én Nagy Zsolt. Az egyik a címlapra is kitett katonai alakulatot, a másik pedig az akkor még csak hét éve létező Munkásőrség helyi egységét mutatja. Azt feltételezem, hogy előbb a katonás kép készült, majd a munkásőrős, aminek háttere kissé elmosódott. A két felvétel, illetve a Szolnok belvárosáról készült légi felvétel segít abban, hogy a fotózás helyét azonosítani tudjam, hiszen személyes emlékem nem lehet a helyről.
Azt gondolom, hogy a katonai alakulat mögött lévő házak a Beloiannisz – előtte és jelenleg Baross – utca 13., 15., 17 és 19. számú épületek. Hozzánk közelebb a Bútor feliratú, a 19-es szám, ami a Hősök tere sarkán állt, hátsó homlokzata pedig a Szív utcára nézett. Ma ennek és a mellette lévő a háznak a helyén a Hősök tere széle található, míg a távolabbi épületek telkein nagyjából a Budapest Bank modern épülete áll. A Nagy Zsolt felvételén még látható épületeket majd szűk egy évtizeddel később, a 4-es főút városi, átkelési szakaszának kiszélesítésekor bontották el, ami egyben azt is jelentette, hogy az addig ott működő üzleteknek máshol kellett helyet találni.
Érdemes egy pillantást vetni az eltűnt üzletek cégtábláira. A Bútor bolt mellett, a Dohány felirat alatt egy korabeli trafik működhetett, amelynek fő terméke a cigarettafélék és a mindenféle apróságok – például játékok és újságok – lehettek. Mellette, a leengedett napernyős bejárat fölött a Népművészet és Háziipar felirat olvasható festett üveglapon. Ha nem tévedek, ez az üzlet később a Nerfeld-palota mellett, majd a Sütő utca sarkán, végül pedig valahol a Kossuth téren működött. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ahová ezt az üzletet betelepítették, annak az épületnek meg voltak számolva a napjai. Mellette egy fodrászüzlet, feltételezhetően már szövetkezeti formában működött, majd az Üveg-Porcelán következett, azon túl pedig szerintem a Madas-ház alját, a legendás 33-ast látjuk. Ez ugyanis még az az időszak, amikor a város egyetlen, valódi áruháza a Nerfeld-palotában lévő Alföld, így a város tele volt úgynevezett szaküzletekkel, amiket majd az új Centrum, a Sztár, a Sportbolt és a Skála tizedel meg először.
Érdemes egy pillantás erejéig visszatérni a sarki bútorbolt épületéhez. Egyrészt a Hősök tere felé néző homlokzatán még látható valamilyen László, női fodrászatának reklámja. Másrészt az épület tele van hirdetőtáblákkal, amelyeken a korabeli propaganda mellett a moziműsor is ott lehetett. Egész jól kivehető a Vöröskereszt plakátja, aminek indokoltságát nem nagyon tudom megfejteni, hiszen 1959-ben volt 100 éves a nemzetközi szervezet, amihez képest 1964 nem egy nagy intervallum.
Ugyancsak érdemes egy pillantást vetni az üzletek előtt szorongó tömegre. Leginkább az élő kordont biztosító munkásőrökre, akik a gyakorlóruhára emlékeztető mundérjukról és jellegzetes sapkájukról ismerhetők fel. Közöttük itt-ott ünneplő egyenruhában rendőrök, illetve katonatisztek is láthatók, így az első sorban civileknek alig jutott hely, leginkább csak gyerekek furakodhattak az út szélére.
Számomra legalább ennyire izgalmas a kép jobb alsó sarkában látható zenekar, ami minden bizonnyal a helyi Olajbányász fúvós együttese. Kifejezetten érdekes, hogy az egyébként a fúvósok mögött helyet foglaló ütősök itt az első sorban állnak – nem lehetett könnyű az üstdob és a cintányér mellett fújni -, ám ennél is furcsább az üstdobot tartó, kétkerekű szerkezet. Fúvószenekart, tolt dobbal eddig csak Máltán láttam, de úgy tűnik, a kényelem máshol is „szekérre” engedte a dobot.
Befejezésként arról is érdemes beszélni, hogy honnan dolgozhatott 1964 tavaszán Nagy Zsolt. Ha jó a helymeghatározásom – márpedig nagyon sok minden szól mellette -, akkor a korabeli pártbizottság első emeletéről, azaz a mai Mária – a fotózás pillanatában még Malinovszkij – utca sarkáról készültek ezek a képek. Ami nem lenne meglepő, hiszen a megyei lap a megyei pártbizottság tulajdonában volt, ami nem sokkal később költözött át innen a Ságvári és Beloiannisz sarkán felépült „fehérházba”. Ez némi magyarázatot ad arra is, hogy miért a vasútállomás felé vonulnak a katonák. Hát, mert az akkori pártházzal szemben álló, szovjet katonai emlékmű előtt díszelegtek.
