2025.10.14. (kedd)

Hősök emlékei

Hősök emlékei

Dátum:

A több mint kilencven éve készült mezőtúri családi fotón az egyik asszony fényképet tart a kezében. A mellette lévő képen, valahol a fronton áll néhány katona, egyikük családi fotót fordít a kamera felé. Az első világháború személyes történetei elevenednek meg a Megyei Levéltár új kiállításán.

11-hosok2_400Kovács Pál, Tiszaszalókon született fiatalember földi pályafutása 1914. július 31-én, 22 éves korában ért véget az akkori Monarchia és Szerbia határán. Arcképét azonban nemcsak egy régi fénykép őrzi, hanem valószínűleg az abádszalóki első világháborús hősi emlékmű főalakja is. Mert, amint az a megyei levéltár május 30-tól látogatható kiállításának egyik tablójáról kiderül, Kovács Pál, nagy valószínűség szerint, az első nagy háború első áldozata lehetett. Talán nincs mit büszkélkedni azzal, hogy ennek a háborúnak az első áldozatai a megyéből származtak, emlékezni azonban kell rájuk, és az idő múlásával történelemmé lett napok hétköznapi hőseire is.

Aki látta a Levéltár legutóbbi kiállításait, az sejtheti, hogy mire számíthat a „Hősük voltak mindannyian… – Jász-Nagykun-Szolnok megye a Nagy Háborúban” című kiállításon. Nemcsak dokumentumok, a papíron őrzött múlt, hanem a hétköznapi emberek használati tárgyai, fotói, mindennapi emlékei segítenek feleleveníteni az első olyan háborút, amelyik már nemcsak a csatatéren okozott szenvedést. Bár a bemutatóhely nem túl tágas, a kiállított anyag mégis olyan gazdag, hogy elsőre szinte befoghatatlan, csak csemegézni lehet. (Köszönhető ez annak a hatvan embernek is, akik a Levéltár felhívására féltve őrzött családi emlékeiket, fotóikat, leveleiket, tárgyaikat bocsátották a szakemberek és a kiállítás rendelkezésére.)

11-hosok1_400Az egyik vitrinben egy családi fotó, amely Mezőtúrról került a levéltárhoz. A legalább 95 éves képen egy alföldi család néz a kamerába. Ha majd alaposabban megnézik, észre fogják venni, hogy a jobb szélen ülő asszony egy fotót tart a kezében. Kép a képben! Az asszony kezében lévő fotón, mintha néhány katona állna egy másik kamera előtt. Vessenek egy pillantást a családi fotó melletti képre! Három katona néz a kamerába, és a jobb oldalon álló kezében ott egy fotó. Egy fotó, amely mintha egy családi kép lenne, amelyen ugyanúgy ülnek az alakok, mint mellette a mezőtúri képen. Hogy kiket ábrázol a két fotó, nem tudjuk, azt azonban elárulták a levéltárosok, ugyanattól a személytől kerültek a kiállításra, tehát akár az is elképzelhető, hogy nagyon is sok köze van egymáshoz a képek szereplőinek.

Azt hihetnénk, hogy az elmúlt évszázad történelméről már mindent tudunk, és például az első világháborúról is alig lehet újat mondani. Az ehhez hasonló képek, a levéltár által összegyűjtött személyes tárgyak és emlékek azonban éppen azt bizonyítják, hogy tévedünk. A nagy csaták, a politikai események, a gazdasági változások ott vannak a történelemkönyvek lapjain, de a hétköznapok a családoknál lapulnak. Ezért is nagyszerű, hogy van a városban egy intézmény, amelyik tudomásul veszi, hogy nemcsak az a történelem, ami szakkönyvekben megjelenik, hanem az is, amit a történelem elszenvedői, generációkon keresztül őriznek. Azt hiszem, az ilyesmiket sokszor sokkal nehezebb összegyűjteni, feldolgozni és bemutatni. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár – vélhetően iszonyatos munkával – legalább szűkebb hazánk vonatkozásában tett erre egy remek kísérletet, amiből ismét egy nagyon jó kiállítás született.

11-hosokcl_400Tudták például, hogy 1914-ben lóavatást tartottak a városban? El tudják képzelni, hogy milyen ékszert lehet készíteni a fronton egy lövedék darabjaiból? Van fogalmuk arról, hogy nagyjából száz éve miként tarthatták a kapcsolatot az otthonukkal a több száz kilométerre harcolók?

 

A kiállítás helye: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár, Szolnok Pozsonyi út 40-42.

Megtekinthető: 2011. május 30-tól 2012. február 28-ig előzetes bejelentkezés alapján, csoportosan, illetve egyénileg keddenként 10.00-11.00, csütörtökönként 14.00-15.00 óra között, minden esetben tárlatvezetéssel.

A Múzeumok Éjszakájának napján – június 18-án – pedig délután 2 és 3 órakor is.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Baráti történet

Szolnokon is felléptek néhányszor az elmúlt pár évben. Játszottak az Aba-Novák színháztermében, az egykori Tallinn moziban és szabadtéren is. Kiss Tibi a múlt héten azt mondta, jönnek ismét, mert úgy tudják, a Frakk utódja is alkalmas koncerthelyszín. Addig viszont marad a könyv a Quimbyről.

A Szigligetire szabva

A Csongor és Tündére legalább öt perccel a kezdés előtt be kell ülni, hogy alaposan szétnézhessünk a színpadon. Utána pedig el kell fogadni, hogy egy kétszáz éves darab is bújhat mai köntösbe, és helye lehet benne az okostelefonnak. Ezeket teheti hozzá a néző a sikerhez.

Szellemi csoki szökőkút

Nem kedvelem azt a netes fogást, amikor azzal akarnak kattintásra bírni, hogy ha valamiből csak egyet akarok vagy tudok elolvasni, megnézni, akkor pont az legyen, ami elém tolakszik. Az Eső csokoládé tematikájú őszi száma kapcsán azonban többször is élnem kell ezzel a fordulattal.

Egy Boeing szárnyán

Van abban valami megdöbbentő, amikor a speyer-i dómból kijőve, a mellette lévő parkban, a fák közül kibukkan egy Boeing 747-es Jumbo. Abban viszont semmi különös nincs, hogy bár 20 kilométerre egy Concorde-ot lehet megmászni, a Speyer-i Technikai Múzeumban vasárnap délután teltház volt.