Kovács Pál, Tiszaszalókon született fiatalember földi pályafutása 1914. július 31-én, 22 éves korában ért véget az akkori Monarchia és Szerbia határán. Arcképét azonban nemcsak egy régi fénykép őrzi, hanem valószínűleg az abádszalóki első világháborús hősi emlékmű főalakja is. Mert, amint az a megyei levéltár május 30-tól látogatható kiállításának egyik tablójáról kiderül, Kovács Pál, nagy valószínűség szerint, az első nagy háború első áldozata lehetett. Talán nincs mit büszkélkedni azzal, hogy ennek a háborúnak az első áldozatai a megyéből származtak, emlékezni azonban kell rájuk, és az idő múlásával történelemmé lett napok hétköznapi hőseire is.
Aki látta a Levéltár legutóbbi kiállításait, az sejtheti, hogy mire számíthat a „Hősük voltak mindannyian… – Jász-Nagykun-Szolnok megye a Nagy Háborúban” című kiállításon. Nemcsak dokumentumok, a papíron őrzött múlt, hanem a hétköznapi emberek használati tárgyai, fotói, mindennapi emlékei segítenek feleleveníteni az első olyan háborút, amelyik már nemcsak a csatatéren okozott szenvedést. Bár a bemutatóhely nem túl tágas, a kiállított anyag mégis olyan gazdag, hogy elsőre szinte befoghatatlan, csak csemegézni lehet. (Köszönhető ez annak a hatvan embernek is, akik a Levéltár felhívására féltve őrzött családi emlékeiket, fotóikat, leveleiket, tárgyaikat bocsátották a szakemberek és a kiállítás rendelkezésére.)
Az egyik vitrinben egy családi fotó, amely Mezőtúrról került a levéltárhoz. A legalább 95 éves képen egy alföldi család néz a kamerába. Ha majd alaposabban megnézik, észre fogják venni, hogy a jobb szélen ülő asszony egy fotót tart a kezében. Kép a képben! Az asszony kezében lévő fotón, mintha néhány katona állna egy másik kamera előtt. Vessenek egy pillantást a családi fotó melletti képre! Három katona néz a kamerába, és a jobb oldalon álló kezében ott egy fotó. Egy fotó, amely mintha egy családi kép lenne, amelyen ugyanúgy ülnek az alakok, mint mellette a mezőtúri képen. Hogy kiket ábrázol a két fotó, nem tudjuk, azt azonban elárulták a levéltárosok, ugyanattól a személytől kerültek a kiállításra, tehát akár az is elképzelhető, hogy nagyon is sok köze van egymáshoz a képek szereplőinek.
Azt hihetnénk, hogy az elmúlt évszázad történelméről már mindent tudunk, és például az első világháborúról is alig lehet újat mondani. Az ehhez hasonló képek, a levéltár által összegyűjtött személyes tárgyak és emlékek azonban éppen azt bizonyítják, hogy tévedünk. A nagy csaták, a politikai események, a gazdasági változások ott vannak a történelemkönyvek lapjain, de a hétköznapok a családoknál lapulnak. Ezért is nagyszerű, hogy van a városban egy intézmény, amelyik tudomásul veszi, hogy nemcsak az a történelem, ami szakkönyvekben megjelenik, hanem az is, amit a történelem elszenvedői, generációkon keresztül őriznek. Azt hiszem, az ilyesmiket sokszor sokkal nehezebb összegyűjteni, feldolgozni és bemutatni. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár – vélhetően iszonyatos munkával – legalább szűkebb hazánk vonatkozásában tett erre egy remek kísérletet, amiből ismét egy nagyon jó kiállítás született.
Tudták például, hogy 1914-ben lóavatást tartottak a városban? El tudják képzelni, hogy milyen ékszert lehet készíteni a fronton egy lövedék darabjaiból? Van fogalmuk arról, hogy nagyjából száz éve miként tarthatták a kapcsolatot az otthonukkal a több száz kilométerre harcolók?
A kiállítás helye: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár, Szolnok Pozsonyi út 40-42.
Megtekinthető: 2011. május 30-tól 2012. február 28-ig előzetes bejelentkezés alapján, csoportosan, illetve egyénileg keddenként 10.00-11.00, csütörtökönként 14.00-15.00 óra között, minden esetben tárlatvezetéssel.
A Múzeumok Éjszakájának napján – június 18-án – pedig délután 2 és 3 órakor is.