Játsszunk el azzal a gondolattal, hogy mi történt volna akkor, ha Szolnok bukott polgármesterét február 17-ei hatállyal nem nevezik ki a város és térsége fejlesztéséért felelős miniszteri biztosnak! Erős a gyanúm, hogy ebben az esetben nincs azonnali „jó hír” közlési kényszer, magyarul nem kell sikert villantani, hogy alig három hét alatt már le is boltolt az ex egy 40 milliárdos bulit. Szolnokról pedig nincs kit meghívni egy kormányzati beruházás bejelentésére a külügybe, hiszen a helyiek és képviselőik csak addig és akkor fontosak, ha egy követ fújnak a kormánnyal, tehát kommunikálni sem muszáj ezt a projektet. Így pedig az Abony felé vezető út mentén tervezett elektrolitgyár ötlete nem is kerül a szélesebb nyilvánosság elé.
Ebben az esetben a szolnokiak túlnyomó többsége – már, aki nem jár a régi 4-es város és körgyűrű közötti szakaszán – észre sem veszi, hogy az egykori Lenin TSZ földjein építkezés kezdődik. Akiknek meg mégis feltűnik, azok sem tudják, hogy pontosan mi történik a kerítések mögött. Logisztikai központ, börtön, szenteltvízgyár, vagy éppen atombomba-bontó üzem épül-e? Mert legfeljebb egy zavaros tábla – vagy annyi sem – tájékoztat valahol a készülő valamiről. Ezen logika mentén a szolnokiak és környékbeliek legfeljebb akkor szereztek volna tudomást az elektrolitgyár létéről, amikor az már termel, netán valami probléma évekkel később kiderül, ahogy történik ez mostanában például Gödön. (Zárójeles megjegyzés. Lehet, hogy hálásnak kell lennünk az exnek az ismételt túlmozgásáért? De mit szólnak ehhez a kenyéradó gazdái? Zárójeles megjegyzés vége!)
Lehet gubancot találni a fenti érvelésemben. Ugyanakkor tegye fel a kezét, aki pontosan tudja, hogy például az egykori vegyiművek mögötti ipari park egyes ingatlanain pontosan miből, mit és hogyan gyártanak! Főleg azokon a telkeken, amelyeken nem magyar vagy uniós országbeli cégek működnek. A tíz éve épülő kínai citromsavgyárról is leginkább csak azért tud a többség, mert a fent nevezett ex már annyiszor próbálta learatni annak a sikerét, hogy szolnoki legyen a talpán, aki el tudott ugrani az ismételt jó hírek elől. Magyarul a szolnokiak alulinformáltsága abban, ami körülöttük történik – és nemcsak az ipari beruházások és termelés terén -, egészen parádés. És nem azért, mert nem érdekelné őket a saját otthonuk, lakóhelyük.
Tessék egy röpke – összességében teljesen felesleges – pillantást vetni Szolnok bő másfél évtizede változatlan szerkezetű hivatalos honlapjára, azaz az egyik legfontosabb 21. századi kommunikációs felületére, kirakatára, faliújságjára, hírforrására! Erről a bizonyos kínai elektrolitgyáról például csak azért találni egy március 13-ai hírt az oldalon, mert a többség által gyámság alá helyezett polgármesternek véletlenül megengedték, hogy a lakossági fórumáról hírt adjon. Ezen kívül az Agóra népszavazási kezdeményezése és annak elutasítása jelenik meg az oldalon a témában. Azaz az előzményekről a hírek, a kevés keresgéléssel és érthetően tálalt anyagok között semmit nem árulnak el a szolnokiaknak. Szolnok választottjai, a szolnokiak pénzéből működő hivatal dolgozói. És most ne jöjjön sértődötten senki azzal, hogy ott vannak a közgyűlési jegyzőkönyvek, lehet őket bogarászni! Ez ugyanis nem így működik vagy nem így kellene működnie. Így ugyanis mi a biztosíték arra, hogy valamikor nem derül ki, hogy mégiscsak lesz egy atombomba összeszerelő üzem is Szolnokon?
Az elektrolitgyár érkezése kapcsán lehet egymásra mutogatni, hogy ki, miről és mióta, mit tudott vagy nem tudott. Az azonban világos, hogy a városlakók és a választók korrekt tájékoztatását az előző és a jelenleg hivatalban lévő képviselőtestületek, az általuk felügyelt polgármesteri hivatallal kézen fogva elsumákolták. Ez pedig azonnal felveti a kérdést (gyanút), hogy mi mindenről nem tudhatnak még a szolnokiak. Illetve, ha nem lesz változás, mi mindenről nem fognak időben tájékoztatást kapni a jövőben sem.
Ha az elmúlt közel fél évnek van égbekiáltó bűne – a magam részéről hamut szórok a fejemre, mert én nem erre szavaztam -, akkor az a várost vezetők és a városlakók közötti kommunikáció változatlansága. Tavaly október elseje óta pontosan ugyanúgy történik minden, mint történt azelőtt. A város honlapja vállalhatatlan, a különböző szereplők saját közösségi média csatornáikon kommunikálnak – magyarul a saját kocsmájukban kiabálnak -, a helyi sajtó propagandán kívüli használata a nullához közelít, a lakosság részvétele és véleménye, személyes tájékoztatás pedig csak akkor fontos hirtelen, amikor már ég a ház.
Nem tudom, meg lehet-e még akadályozni az Abony felé vezető út mellé tervezett, Szolnoknak nem sok hasznot termelő elektrolitgyár felépítését, hiszen az legkevésbé sem rajtunk és a helyi választottakon múlik. Azt viszont nagyon remélem, hogy az akaratukon kívül tájékozatlanságba tartott szolnokiak – akár pártállástól függetlenül is – végre ráeszmélnek, hogy az információ érték, és a választottjaik folyamatosan átverik őket, amikor az életüket érintő információkat elzárják előlük. Jó lenne hinni, hogy ez így nem mehet tovább!
