2025.11.30. (vasárnap)

Ikarusz-gyűjtemény 1974

Ikarusz-gyűjtemény 1974

Dátum:

Minden Ikarusz rajongó zokogna örömében, ha még egyszer így láthatna élőben ennyi magyar gyártmányú buszt, ahogy ezen az 1974-es, UVATERV fotón látható. Én pedig akkor könnyeznék, ha a forgalmi iroda futurisztikus, körépületét bejárhatnám, ami a mából nézve igazi különlegesség volt.

Minden Ikarusz rajongó zokogna örömében, ha még egyszer így láthatna élőben ennyi magyar gyártmányú buszt, ahogy ezen az 1974-es, UVATERV fotón látható. Én pedig akkor könnyeznék, ha a forgalmi iroda futurisztikus, körépületét bejárhatnám, ami a mából nézve igazi különlegesség volt.

Az Út- és Vasúttervező Vállalat (UVATERV) fotósa minden bizonnyal nem az Ikarusz 55-ösök, a csuklós 66-os és az 1974-ben még újnak számító 200-as sorozat szinte teljes típusskálája miatt kapaszkodhatott fel a még át nem adott Vízügyi székház legfelső emeletére. Inkább az éppen csak elkészült új, szolnoki buszpályaudvar megörökítése lehetett a feladata, amit nem sokkal korábban adtak át az Ady Endre úton. Kiváltva ezzel az ekkor még ugyancsak átépítés alatt lévő, vasútállomás előtti pályaudvart, ahová addig a helyközi járatok érkeztek.

A Fortepan-on közzétett felvétel előtermében a jelenlegi buszpályaudvar – Pelikán Bevásárló Központ – helyén bő negyedszázadon át álló, jórészt nyitott utasforgalmi rész teteje látható. Hullámossága nem véletlen. A pilléreken nyugvó tető ugyanis nem az épület széleinél volt a legalacsonyabb, hanem pont fordítva, ami ráadásul váltakozva futott végig a hosszú csarnokon. Nem mondom, hogy az a régi buszpálya szép lett volna, ugyanakkor elvitathatatlan, építészetileg hétköznapinak sem lehetett nevezni.

Miként a buszok közlekedésére és tárolására szolgáló placc mögött álló forgalmi épületet sem. Ennek helyén ma nagyjából a parkolóház felhajtója található. Aminél azért sokkal érdekesebb volt ez a felülről járműkerékre, oldalról pedig járműablakok sorozatára emlékeztető vasbeton és üveg épület. Ami akkoriban minimum merész, a környezetébe egyáltalán nem illő terv lehetett, ma viszont akár hely- vagy ipartörténeti emlék is lehetne. Arról nem is beszélve, hogy a mellette álló, és az erre a képre is belógó, rózsaszínű Magyar Rádió épületével a szocialista középület építés különleges gyöngyszemei lehetnének. A Rákosi-korszakra jellemző Sztálin-barokk és a Kádár-kori modernizáló került ott egykor egymás mellé.

Amelyeknél formatervezés szempontjából és a korabeli technikát tekintve azért sokkal modernebbek és előremutatóak voltak a placcon felsorakozott Ikarusz buszok. A fotón látható hét darab Ikarusz 55-ösöt, avagy Faros Bözsiket sokan a magyar buszgyártás legszebb járművének tartják, amihez hozzáértők olykor hozzáteszik, hogy technikailag sem volt szégyenkezni valónk miattuk. Mindez fokozottan igaz a hetvenes évek elején megjelent 200-as sorozatra, aminek dizájnját akkoriban világszerte elismerték. Itt helyi – a szürke háromajtós -, helyközi – a sárga kétajtós – és turista – a piros-fehér festésű – kiviteleket láthatunk belőle. Mindez ráadásul nemcsak Magyarországon volt megszokott látvány, hiszen sok országban a mai napig szolgálatban vannak ezek a járművek.

Helytörténeti szempontból a buszok színére érdemes figyelni. Mert míg a nyolcvanas években sárgák, ma inkább fehérek a szolnoki buszok, addig a hetvenes években ez a szürkés-kék – Volán szürke? – szín határozta meg a közösségi közlekedés helyi eszközeit.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Amitől bazár a bazár

A XX. század elején legalább két, önmagát bazárként megjelölő, korabeli ?üzletközpont? is volt Szolnokon. Az egyik a Szabadság téren, a ma már épületként sem létező Scheftsik-bazár, a másik pedig a Baross és a Szapáry sarkán, jelenleg is álló Kindlovits-féle. De mitől volt bazár egy bazár?

Tömeg a városháza sarkánál

A második világháború második hónapjának végén sértődött hangú anziksz ment Szolnokról Tiszaújlakra. Érdektelen lehetett, hogy egy legalább tíz éves fotót tartalmazó képeslapon kérte számon Józsefet Mariska. A Sebők divatáru ugyanis a húszas évek végén tűnt el városháza alól.

Száz éve a múzeum épülete

A Gerő Ignác által kiadott szolnoki képeslapot 1917-ben, minden bizonnyal az első világháború miatt a városon átutazó, Monarchiabeli katona adhatta postára. Érdekessége, hogy a mai Damjanich János Múzeum épületének nagyjából egy évszázaddal ezelőtti állapotát és használatát mutatja. A Kossuth tér észak-keleti sarkával együtt.

Szolnoki lámpák és kirakatok

Róth Dezső szolnoki papírkereskedő adta ki ezt a színezett képeslapot, aminek az itt bemutatott példányát Bőcsre 1913. április 19-én küldték Bőcsre, Borsod megyébe. A felvétel legalább két évvel korábban készült, hiszen a jobb oldalán látható Kádár cukrászda épülete még földszintes.