Ilus Budapestről érkezhetett Szolnokra 1942 végén. Nem minden alakulhatott úgy, ahogy tervezte, a fizetése is kevesebb lett, és a várostól 7 kilométerre lévő munkahely se tetszett. Hogy mit gondolt Szolnokról, aminek a legvárosiasabb utcájáról készült képpel üzent barátnőjének, nem tudom.
Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy a szolnoki Szapáry út egykori páratlan oldala nem sokat változott az elmúlt nyolcvan évben. Persze csak akkor jelenthetünk ki ilyesmit, ha eltekintünk az olyan „apróságoktól”, mint az utcanévváltozások, a számozás megfordítása, és a képen látható házak kényszerű tulajdonos- és funkcióváltásai. Csak feltételezem, hogy a budapesti Knöpfmacher fényképész kiadásában megjelent képeslap a frissen elkészült Czinóber bérház miatt látott napvilágot, ami világos színével szinte kiviláglik a pár évtizeddel idősebb házak közül. Az épület külseje még hibátlan, és a szolnoki korzóra néző üzlethelyiségekből se mindegyiket foglalták még el a fotózás pillanatában. Talán éppen ifj. Czinóber László úr, a ház építtetője rendelhette meg a képeslapot, hogy ezzel is reklámozza kitűnő befektetését.
A hosszú szárú L alaprajzú Czinóber-ház a Szapáry út és az egykori Sütő köz sarkán ugyanis kitűnő befektetés lehetett. Ha esetleg látták a két héttel ezelőtti „Automobilok a szolnoki korzón” című bejegyzést a blogSzolnok Album rovatában, akkor emlékezhetnek arra, hogy ezen a telken egy földszintes kis parasztház állt még az első világháború után bő évtizeddel is. Nem tudom, annak idején milyen áron válhattak meg tulajdonosai a szolnoki korzóra már egyáltalán nem illő házikótól, abban azonban biztos vagyok: kelendők lehettek itt a bárházban lévő lakások. Ifjabb Czinóber László ráadásul a maximumot hozta ki a telekből, hiszen a kétemeletes Nemzeti szálló mellé egy alápincézett, földszint plusz háromemeletes házat húzott fel. Amihez nyugodtan hozzátehetjük, hogy Szolnokon ritkaság volt az ilyesmi, hiszen ezen kívül mindössze további öt ilyen szintszámú ház épült Szolnokon, amiből a Madas-ház kivételével négy ma is áll. Szerintem ahhoz se férhet kétség, hogy a harmincas években újra fejlődésnek induló Szolnokon előkelő dolog lehetett a Szapáry úton lakni, tehát nem volt gond a lakások kiadásával vagy eladásával.
Abban biztos vagyok, hogy a birtokomban lévő képeslapot 1942. december 29-én postára adó Ilus élőben is látta ezeket a házakat. Abban viszont már nem, hogy az ezekben az épületekben működő éttermekbe, kávézókba beült vagy az itteni üzletekben vásárolt. A képeslapra írt szövegből ugyanis úgy tűnik, mintha nem sokkal korábban kifejezetten munkát vállalni érkezett volna Szolnokra, és végül kevesebbet kereshetett, mint remélte. „Nem sikerült semmi” – kezdi Somodi Máriának, az Első Kecskeméti Konzervgyár budapesti, Soroksári úti üzemébe címzett képeslapját, majd a fizetés mellett a munkahely várostól lévő távolságára is panaszkodik. Csak tippelni tudom, hogy valahová a déli ipartelepre, esetleg a cukorgyárba járhatott dolgozni. (Nem hiszem, hogy télen mezőgazdasági munkát talált volna.) Érdekes belegondolni, hogy az akkor már létező, de azért gyér és nem éppen olcsó autóbusz közlekedés nélkül nyolcvan évvel ezelőtt miként lehetett megközelíteni a belvárostól több kilométerre lévő munkahelyeket. Vagy inkább milyen lehetett munka után még egy jó órát hazafelé gyalogolni.
És utána volt-e kedve az akkor a Szapáry út 1. szám alatt lévő Kádár cukrászdába beülni. Vagy a végigdolgozott hét utáni egyetlen szabadnapon esetleg a Szapáry út 3. szám alatt – a házsor egyetlen földszintes épületében – működő étteremben egy ebédet elfogyasztani. Nem hinném, hogy az ipartelepen dolgozó fiatal nőnek akadt volna dolga a negyvenes években a Szapáry út 5. szám alatt lévő Ipartestületnél. Azt meg pláne, hogy megengedhetett volna magának akár egy éjszakát, akár egy bált a Szapáry út 7. szám alatt lévő Nemzeti szállóban. Bár ez utóbbi esetében tegyük hozzá, hogy fiatal hölgyként az ugyanebben az épületben működő Nemzeti mozgót – azaz filmszínházat – talán látogatta. És esetleg, amikor ezt a képeslapot írta, vethetett egy pillantást a fotóra, és talán egy pillanatra megfordulhatott a fejében, hogy ha szorgalmasan dolgozik, vagy kifog egy jó partit, akkor egyszer a Szapáry út 9. szám alatt, a Czinóber-házban is élhet.
