A Városmajor út és a Sebestyén körút sarkán, a néhai orosz laktanya főbejáratával szemben, az ABC előtti kis parkban áll Nagy Sándor Gyermekek című alkotása. Mint a Szobor Park Szolnok (SZPSZ) rovatban 2014-ben írtam, 1974-75 környékén került ide ez a műalkotás. Akkoriban, amikor a városban zajló nagyberuházásokhoz kapcsolódóan számtalan köztéri szobor született. Az akkori cikkben azt is megjegyeztem, hogy a 39 éve álló szoborra ráférne egy alapos tisztítás, hiszen az elmúlt évtizedekben igencsak koszosak lettek a Gyermekek.
Csak most vettem észre, hogy valamikor a nyár folyamán, számomra ismeretlenek letakarították a szobrot, így ismét fehéren világít a négy gyerek és a talapzat. Köszönet érte! Bízzunk benne, hogy senkinek nem jut eszébe megbüntetni az ismeretlen jótevőket, mert elvitték a közvagyonról a koszt! Meg reménykedjünk, hogy inkább ez történik az elmúlt évtizedekben, Szolnokon felállított köztéri műalkotásokkal, és nem jutnak az egykori Ságvári Művelődési Ház faláról levert Táncolók sorsára, amiért azóta se vállalta senki a felelősséget. (Csak halkan jegyzem meg, hogy az elmúlt hónapok házfelújításai kapcsán is eltűnt néhány emléktábla a városból. Talán az állványok elbontásakor visszakerülnek a helyükre!)
Egyébként nem egyedi eset, ami a Gyermekekkel történt. Tíz évvel ezelőtt került a Vízügyi székház tövébe az a körülbelül 120 éves fekete nyár törzs darab, amely a Tisza árterében végzett helyreállítási munkáknak állít emléket. Sőt, a fatörzsön, az évgyűrűkre helyezett évszámok, illetve a mellette lévő tárlóban lévő szöveg azt is megmutatja, hogy egy fa életébe hány emberöltő, mennyi emberi történet és esemény fér bele.
Óhatatlan volt, hogy a fatörzs az idő múlásával el kezdjen „feketedni”. Gondolom, a környék parkolóinak és járdáinak helyreállítása apropóján jutott eszébe a „szobor” felállítóinak, hogy érdemes lenne renoválni a fatörzset. Így most ismét eredeti színében látható Szolnok egyik legérdekesebb köztéri „műalkotása”, ami egyébként arra is jó példa, hogy nemcsak állítani, de gondozni is illik a szobrokat, legyenek azok bármiből.
Aki a fatörzs közelében sétál mostanában, talán észreveszi, hogy a Centrum áruház túloldaláról, az illatszerbolt elől eltűntek a funkciójukat vesztett, külső kirakatok (üvegkalitkák). Amelyek talán még az áruház megnyitásakor vagy a művház átadásakor, tehát legalább három év fél évtizede kerültek a helyükre. Ugyan az utóbbi időkben voltak próbálkozások a hasznosításukra, de mivel egy rossz helyen lévő, tényleg értelmetlen utcabútorokról volt szó, ezek rendre elbuktak, és inkább a szemét meg a pusztulás jellemezte őket. Nem tudom, hogy az útburkolat felújításának vagy az illatszerbolt nyári rekonstrukciójának estek-e áldozatul. De lényegtelen is, mert szerintem keveseknek fog feltűnni a hiányuk.
Annál inkább szembetűnő lehet a jövőben, ha egy-egy építkezésről hiányzik a beruházásra vonatkozó információs tábla, amin a kivitelező elérhetőségeit is feltüntetik. Számtalanszor leírtam már, hogy a környéken élők semmibe vétele, illetve felelőtlenség, ha egy építkezés hátteréről semmit nem lehet megtudni a helyszínen. Így, ha valakinek valami problémája van a vasárnap ebédidőben dolgozó gépekkel, vagy netán baj történik a munkaterületen, csak hosszas utánajárással lehet kideríteni, kihez is tartozik a beruházás. Pár hónappal ezelőtt máltai példákat mutattam, ahol a legkisebb lakásfelújítás esetében is kötelező az ismertető táblát kihelyezni.
És láss csodát, az Arany János utca végén épülő társasház félkész utcafrontján megjelent a Lángi Kft. táblája. Megtudhatjuk róla, hogy mi épül ott, mikor lesznek kész, ki a tervező, és ki a kivitelező. Akit akár fel is hívhatunk a kiírt telefonszámom. Elnézve az apró táblát, maximum egy ezresbe kerülhetett.
Nem a pénzen múlik, hogy kicsit jobban érezzük magunkat a városunkban.
