Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a régi képeslapokon látható fotók és a meghatározásukra szolgáló feliratok nem mindig vágtak egybe. Avagy a csak gépipariként emlegetett, lassan évszázados történetű iskolaépületben valóban működött iparművészeti főiskola valamikor a harmincas években? Na, de hogy kapcsolódik mindehhez a szolnoki repülés története?
Ez a Barasits kiadásában Budapesten megjelent képeslap a felhasznált fotó miatt nem lenne túl érdekes. A felvétel előterében „csak” az 1927-ben átadott állami Fa- és Fémipari Szakiskola – közkeletű nevén gépipari – épülete, mögötte pedig az 1914-re elkészült polgári fiúiskola – ma megyei rendőrkapitányság – látható. Ha a fotós csak pár méterrel odébb helyezkedett volna el a Baross utcán, akkor talán az 1926-ban már álló Bábaképzőt – ma Árpád-ház – is megörökíthette volna. Amit egyébként nagyon sokan megtettek a húszas évek végétől a második világháborúig, mert Szolnok joggal lehetett büszke a belvárost a vasútállomással összekötő utcájában kiépülő iskolasorra. A gépipariról is több képeslappá lett fotó készült akkoriban, a blogSzolnok Album rovatában is közöltem már ehhez a mostani képhez nagyon hasonlót is. Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy maga a fotó nem annyira érdekes, mint a felirata, illetve a képeslap hátoldala.
A szolnoki oktatási intézmények között és a gépipari esetében sem találkoztam még az „Iparművészeti főiskola” megnevezéssel, azaz még soha nem hallottam arról, hogy ilyen felsőfokú, művészeti iskola működött volna a városban vagy a Baross utcán. Persze nem zárható ki, hogy nekem hiányosak az ismereteim. Ugyanakkor eléggé megkérdőjelezheti az ezen a képeslapon látható meghatározás valóságtartalmát, hogy az épület előtt látható fák alapján egy évvel későbbinek tűnő fotóra már a Felső ipariskola meghatározás került. Ráadásul az iskola történetéről elérhető adatok, valamint a várostörténet oktatással foglalkozó dolgozataiban sem találkoztam eddig ilyen szolnoki főiskolával. Továbbá azt gondolom, hogy ha valóban lett volna ilyen, akkor az évtizedek óta komoly felsőoktatási intézményért harcoló város citálná egy ilyen régi intézmény létét. Mindenesetre, ha valakinek van hiteles információja a szolnoki Iparművészeti főiskoláról, akkor kérem, ossza meg velem! Mert addig azt kell gondolnom, hogy a fővárosi képeslapkiadó cég írt téves feliratot a szolnoki kiadványára.
Aminek talán a hátulja is van annyira érdekes, mint a téves feliratú képes oldala. Az anzikszot ugyanis 1937. november-december környékén – a teljes dátumpecsétet őrző bélyeget leszakították – küldték Szolnokról Budapestre Kiss István „főmozdonyvezető úrnak”. A szöveg alapján feltételezem, hogy a címzésbe került beosztást inkább viccnek szánta a képeslap írója, és hozzá hasonlóan még csak tanuló volt a Pistának nevezett barátja. Hogy a Szolnokon tanuló képeslapíró melyik iskolába járt, az sajnos a nevével együtt nem derül ki. Ugyanakkor hajlok arra, hogy esetleg a saját iskolájának a képét küldte a fővárosban maradt barátjának, akinek egyébként ígéri, hogy karácsonyra hazamegy, és invitálja egy látogatásra. A szövegből az is egyértelmű, hogy diákról van szó, hiszen panaszkodik a rengeteg tanulni valóra, amire alig marad ideje a repülés mellett. Amit a képeslap megírása előtt már jó ideje művelhetett, mert arról számol be, hogy legutóbb 24 percig volt a levegőben, harminc méteres magasságban, ami „csuda jó volt”. Mindezek alapján feltételezem, hogy a harmincas évek végén már létező szolnoki vitorlázó repülés egyik első, amatőr pilótája írhatta ezt a képeslapot.
