Az egykori Magyar Rendőr című belügyes szaklap fotóarchívumából került ez a szolnoki vonatkozású kép a Fortepan oldalra. A felvétel természetesen nemcsak a beállított pillanat, hanem az akkor még csak 11 éves, és egészen újszerű állapotban lévő Vasútállomás miatt is érdekes.

A képen látható emberek ruházata alapján egyértelmű, hogy ez a felvétel nyáron készült a szolnoki Vasútállomás utascsarnokában. Miután a Magyar Rendőr archívumára hivatkozva a Fortepan az évszámot is megjelöli, és a csarnok órája is jól látható az utastájékoztató tábla fölött, azt is hozzátehetjük, hogy a fotós 1986 egyik nyári napján, délelőtt 11.31-kor készítette ezt a képet. Az más kérdés, hogy közel kettő és negyed órával – azaz 135 perccel – a következő vonat indulása előtt mit keresett ennyi ember az állomáson. Őszintén megmondom, számomra meglepő, hogy abban az időben ilyen hosszú kihagyással nem indult vonat Szolnokról. Emlékeimben ugyanis úgy él Közép-Európa legnagyobb állomása, hogy ott folyamatosan jöttek-mentek a szerelvények.

Tizenegy évvel vagyunk az új szolnoki Vasútállomás átadása után. Azaz kijelenthetjük, hogy az utascsarnok így nézhetett ki újkorában. A fényekből, illetve a felvétel bal alsó sarkánál, az üvegfelületek tükröződéséből tudhatjuk, hogy ez még az az időszaka az állomásnak, amikor a város felé néző hatalmas üvegablakokon, szabadon áradhatott be a fény. Azaz nem építették fel a ma is ott álló ocsmány bódésort, ami leszűkítette a teret, elvette a világosságot, megerőszakolta az eredeti terveket, és balkáni hatásúvá varázsolta az állomást.

Itt még a jegypénztárak előtti műkő padok is a helyükön vannak, amelyeknek eredetileg egyfajta terelőfunkciójuk volt, de sorban állás közben a csomagok lerakására is kiválóan megfeleltek. Ugyancsak épek még az álmennyezet és a lámpák burkolatai, sőt az információ is az eredeti helyén működik még, ott, ahol ma pizzát árulnak. Az egész rendkívül tiszta és kulturált benyomást kelt.

Persze akkoriban is árultak újságokat, sőt könyveket és mindenféle dolgokat a szolnoki állomáson. Igaz, nem bódékban, hanem vagy a tervezők által megálmodott helyiségekben – például a fotós háta mögött lévő, ezért itt nem látható legendás automatákból, esetleg kis üzletekben – vagy olyan mobil szerkezetekről, mint amilyen a fotó bal szélén látható újságos kocsi. Ne felejtsük el, hogy e kép készítésekor az újságárusítás kifejezetten jó üzletnek számított, még akkor is, ha a monopol terjesztőn, a Magyar Postán keresztül lehetett csinálni. A fotón látható bajszos sráctól én is rendszeresen vettem újságokat az állomáson.

És számomra a fotó középpontjában járőröző rendőr és önkéntes rendőr is rendkívül ismerős. Merthogy a rendőr balján sétáló, őszes úr nem valami véletlenül arra vetődött járókelő vagy civil ruhás titkos rendőr, hanem a bal karjára húzott karszalagja alapján azonosítható önkéntes rendőr. Akik rendszeresen kisegítették az egyedül dolgozó rendőröket, illetve mindig ott voltak, ahol nagyobb tömegre lehetett számítani, így nagyobb rendőri jelenlét kellett.

Ha jobban megnézzük ezt a képet, persze feltűnhet, hogy a nyári egyenruhában feszítő rendőrnek társai is volt a fotózás idején. Ott áll a felvétel hátterében, a csarnok végén, három fiatalember társaságában. És figyelik a megörökítendő járőr bemutatót.