2025.10.13. (hétfő)

Jenei: Rézhíd, ezüstpalota, aranygomb

Jenei: Rézhíd, ezüstpalota, aranygomb

Dátum:

A csodában nem hiszek, ám léteznek jelenségek, amelyeket akár annak is nevezhetünk, ha nem is a szó vallási értelmében - noha éppen egyházi építményhez kapcsolódnak.

A napokban írtam a vártemplom sisakjának felújításáról, megszépüléséről, hogy rézlapokkal borították, illetve a templomgombot s a fölötte lévő keresztet aranyfüsttel vonták be.

Jövök hazafelé egy minapi délutánon, s a Zagyva város felőli partjához érve az akkor még jóval szélesebb medrű folyóban megpillantottam a rézhidat. Mert ha a nap és a hold vízen tükröződését arany- és ezüsthídnak nevezzük, mi másnak mondtatnám a hullámokon sárgás-vörösen táncoló napsütötte templomtorony képét. Rézhíd. Ameddig a legidősebb királyfi jut a mesékben.

Másnap délelőtt lakásunk a templomtoronnyal ellentétes irányba néző szobaablakán kipillantva furcsa, vöröses fény villant szemembe a szemközti épület lépcsőházának üvegéről. A felület egyenetlen síkjai összetörték ugyan a tükröződő látványt, s inkább a rézszínű fényfoltok ébresztettek gyanút, de azután már nem volt nehéz megtalálnom a nézőpontot, ahonnan toronysüvegformává állt össze a kép, s fölötte felismerhetőn sárgállott a kereszt is.

Tegnap már sötétedés után, utcalámpafényben indultam a városba, s egy furcsán sárgálló, öklömnyi csillagszerűséget vettem észre a fák fölött, a templomtorony irányában. Úgy tűnt, mintha önálló fényforrás lenne, belülről világítana valami a templomkereszt alatt. Közelebb érve láttam, hogy a paplak kerítésénél felszerelt reflektor súrlófénye tört meg úgy a keresztalatti aranyozott gombon, hogy az szinte csillagot képzett a környék fölé.

Visszafelé jövet is a fények furcsa játékát bámészkodtam meg-megállva, amikor elgurult mellettem egy járőrautó, majd a pár méter utáni buszmegállóban megfordult. Eltévedt, szólt ki a nyitott ablakon a kocsiban ülő rendőr. Dehogy, feleltem, kitapintva a farzsebemben lévő igazolványomat, csak a templomtornyot nézegetem. Észrevette már, hogy milyen különösek a fényei?

A járőr szó nélkül, lépésben hajtott tovább, de hogy fölnézett-e a toronyra, azt nem figyeltem meg.

Jenei Gyula

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Társas-tár (2.): Nehezített amőba

Torpedó, ország-város és amőba. Játékok, amikhez csak társ, papír meg ceruza kellett, és órákra lekötött. Nem tudom, hány iskolapadokban megvívott amőbacsata van mögöttem. De nem hittem volna, hogy évtizedekkel később lesz egy játék, amiben hasznosíthatom azokat a tapasztalatokat.

Ott, túl a rácson

A veszprémi Jókai utcában néhány éve még volt egy romos polgárház, közvetlenül a húsz éve kiürített, a néhai vár falába épült börtön alatt. A veszprémi Jókai utcában gyönyörűen felújították a Ruttner-házat, ahonnan lift visz fel az Ember a rács mögött című, világra szóló kiállításhoz. Ez EKF.

Bergendyékre is emlékezünk

A leghíresebb szolnoki zenekar névadóira emlékezünk május 31-én, a Beatkorszak Napon. A Poptörténeti Pont avatása után "Minden az enyém" címmel a rendszerváltás előtti könnyűzenei fesztiválokról nyílik fotókiállítás a Tisza moziban, amit Pap Béla szolnoki rocktörténeti előadása követ.

Poznanból Szolnokra

Nem fogok történelmi túravezetést előadni a Nagy-lengyelországi vajdaság fővárosáról, arra ott vannak az útikönyvek meg turisztikai honlapok. Viszont elmondok néhány olyan élményt, amelyek arról szólnak, miket lenne jó, akár egy lengyel nagyvárosból is hazahozni, Szolnokra.