Szívucca. Szolnokon is létezik ilyen, méghozzá ott, ahol illik, a városközpontban, de olyan kicsi, hogy szerintem a legtöbb helyinek fogalma sincs, hol van. Ez a szívucca viszont, amiről beszélek, a hatkerben található Pesten, pontosabban, úgy, ahogy van (szerethetően, otthonosan, mégis idegenül és kutyaszarosan), beköltözött egy könyvbe. Címet is adott neki.
A szívucca szerzője Lázár Balázs Szolnokon született hetvenötben, s ahogy egyik versében írja: „itt lettem hallgatag gyerekből / örök boldogtalan kamasz”, s 2fel nem foghattam mit akart / az ötezer-négyszáznegyvenhármas / efbedelászló úttörőcsapat”. Lázár a Varga Katalin Gimnáziumban érettségizett, majd a színművészeti következett. A színészi és költői pálya azóta párhuzamosan fut nála.
Lázár Balázs negyedik verseskötete a mindennapok kis történeteit, kedves és rosszkedvű pillanatait örökíti meg: a versbeszélő óvodába kíséri fiait, törleszti a lakáshitelt, verset ír, nem tudja megszerelni az elromlott vécétetőt, gyönyörködik a balatoni tájban, örül a családjának, s eszébe jut például, hogy milyen volt a taxisblokád Szolnokon.
Lázáros költészet ez, de mintha kevesebb iróniával szólna, mint korábban. Mintha több lenne benne a sürgető indulat. A legmélyebb vágyak olykor csomagolatlanul íródnak versbe: „szebben és igazabbul kellene élni”. Ott feszül a társadalmi rosszkedv az indokolatlanul sokat késő vonaton utazó költőben: „talán egy lerohadt ország / vesztegel velünk itt / a szörnyű baleset előtt”.
De megtalálható a kötetben a férfikor kikötőjébe érkező Berzsenyit idéző ritmus és derűs pannon hangulat is: „El se hiszem már, de valóban így van; / rendezett kert, mértani naplemente, / messze dombok zöldhasu teste ernyed / tág szemeinkbe.”
Szívucca – Lázár Balázs könyve. Ha még nem tették, olvassák szeretettel!
Jenei Gyula
Lázár Balázs: szívucca. Holnap Kiadó, Bp., 2012