2025.08.27. (szerda)

Jó helyen jó hely lehet

Jó helyen jó hely lehet

Dátum:

Szolnok talán legforgalmasabb zebrájánál kávézót nyitni, ígéretes vállalkozás. Speciális olasz kávéra építeni a kínálatot, elismerendő ötlet. Nem spórolni a dizájnon és a berendezésen, tiszteletre méltó dolog. Lássuk, mindez mire lesz elég a Skála sarkán, ahol a Pellini kávézót próbáltuk ki.

Évek óta nem jártam az eredetileg Skála Tiszavidék áruháznak épített üzletház buszpályaudvar felé eső sarkán lévő vendéglátó-ipari egységben. Amikor utoljára felkerestem, talán fagyizó vagy valami büfé működött ott. Mivel azonban nem nagyon lehetett belátni, hosszú ideje nem hozott lázba, hogy mi működik azon a sarkon. Sőt, eszembe nem jutott, hogy akár egy ígéretes hely is lehetne ott. És valószínűleg most se mentem volna be, ha a Pellini Café kialakítójának nincs az a triviális ötlete, hogy egy kávézónak az a legjobb reklám, ha a kint lévők látják a bent fogyasztókat. Főleg, a város egyik legforgalmasabb zebrájánál.

A talán két hete megnyitott kávézó kiötlőinek szerencsére nemcsak a hatalmas üvegfelületek mozgatták meg a fantáziájukat, de a berendezésre is maradt energia. Semmi gond nincs azzal, hogy a padló a divatos láda mintázatot hozza, miként azzal sem, hogy a bútorokon és a kiegészítőkön a kávé színei dominálnak. Az egész belső téren végigvonuló sötét és világosabb barna, illetve krémszín ugyanis meglepően új arcot kölcsönöz a három és fél évtizedes, sem nem modern, sem nem elegáns épületrésznek. Mondhatnám, hogy letisztult, de ezt nem szeretem. Szerintem inkább még nem belakott. De remélem, ahogy megtelik majd vendégekkel és életre kel a hely, úgy „koszolódik” össze ez a letisztult üresség apró tárgyakkal – például így ősszel, fogassal -, képekkel, feliratokkal és kedves apróságokkal.

Mint amilyen a Veronát ábrázoló falfestmény, ami ugye azért került oda, mert a kizárólagosan kínált Pellini kávé onnan származik. Ami ugyancsak arra utal, hogy a kávézó megnyitói valóban gondolnak valamit a kávéról és a kávéházról, és nem csupán egy arctalan presszót akartak indítani valami jó helyen. Elkötelezték magukat valamifajta minőség mellett, sőt talán még időt is adtak maguknak, hogy megtalálják a saját vendégeiket. Akik közül egy idő után sokan, talán nemcsak azért fognak ide beülni, mert ez a hely jött szembe, hanem mert tényleg erre a márkára esküsznek. Legyen így!

Persze a többiekért – például értem – is érdemes harcba indulni. Meg is mondom mivel. Szerintem érdemes figyelni arra, hogy így ősszel minél előbb lámpát kapcsoljanak odabent, mert szombat délután már bántóan félhomályban ücsörögtünk. Valamit a fűtéssel is kell kezdeni valamit, különben vagy gyorsan fognak cserélődni a vendégek, vagy előbb-utóbb hülyén néz ki kintről a sok kabátos ember. Az sem lesz baj, ha az igyekvő felszolgálók ráérős perceikben nem rágyújtani mennek ki a kávézó elé, hanem a morzsás asztalokkal törődnek, vagy a vendégek körül sertepertélnek, netán kedvesen kínálnak. Ha pedig a nem túl ízlésesen csomagolt kürtőskalácson és egyen Marlenkán kívül más kávé- és teasüteményekre is vállalkoznak, akkor még nagyobb lesz bennem a kísértés.

Őszintén drukkolok. Mert jó a hely és a fentiek ellenére is jó a kezdés. Legalábbis nálam nem rúgták el a pöttyöst, így máskor is benézek, és majd magamban szurkolok, hogy a Pellini Café minden alkalommal, egy picivel jobb legyen. Mert a lehetőség benne, bennük van.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Térdig a lilában

A Milléri Levendulakertben való bóklászás ugyanolyan kihagyhatatlan júniusi szolnoki programmá lett, mint a Tiszavirág vagy az ArtJáró Fesztiválok. Nagyjából még két hétig lehet térdig a lilában járni, vagy valami árnyékos helyről az impresszionistákat megidéző hullámzó színeket bámulni.

Még egy Várkaput!

A legjobb, ami eddig a Várkapuban történt, a kávézó, ahol van értelme ajánlatot kérni, ahol többször is el tudják készíteni az ország egyik legjobb lattéját, ahol érdemes süteményekről álmodozni. És ezúttal is vonatkoztassunk el az épülettől, a kiállítástól és az elhúzódó beruházástól!

2010: Valami, de nem az igazi

Becsülöm azokat a helyeket, ahol bárzongoristát fogadnak. Szeretem az olyan éttermeket, ahol az étlap nem sorszámozott felsorolás, hanem kellemes olvasnivaló. Ezek ugyanis arra utalnak, hogy valaki gondol valamit az adott helyről. Például az Andante-ről. Ami azonban még nagyon nem az igazi.

Nem kellene lemondani róla

Jelenleg az utca legjobb étterme, igaz nemhogy vendéglő, de másik ház sincs a Damjanich utcában, az egykori Dami helyének szomszédságában. Viszont ennél több is lehetne, ha valahogy fel lehetne piszkálni a Kassai működtetőinek vendéglősi önérzetét.