2025.12.1. (hétfő)

Jó kezdés

Jó kezdés

Dátum:

A jó film olyan, mint a jó beszélgetés. Történetmesélés, ahol a sztorinak van eleje, közepe és elvarrt vége. Ráadásul értelme, amin később is gondolkodhatunk. Nem akarok minden percben röhögni, de szórakozni igen. A Tiszában futó Utóélet mindennek megfelel.

A Tisza mozi felújított nézőterét nem is avathattam volna mással, mint egy vállalhatóan jó magyar filmmel. Az utóbbi napokban sokan és sokfélét – a film után egészen érthetetlen dolgokat is – írtak már az elsőfilmes Zomborácz Virág Utóélet című filmjéről. Az biztos, hogy az elmúlt évek egyik legjobban végiggondolt filmes sztoriját vitte vászonra a fiatal hölgy. Amiről akár azt is elhiszem, hogy a Karlovy Vary Filmfesztivál közönsége vetítés közben tapsolta meg néhány jelenetét. Azzal azonban már vitatkoznék, hogy az Utóélet vígjáték vagy a magyar feketehumor újabb alkotása lenne. Mert szerintem ez egy itt-ott vicces, néha abszurd film, alapvetően drámai történettel.

A film egy szorongó fiú és az életére meglehetősen rátelepedő apa – és család – története, azzal megspékelve, hogy az egyébként lelkész apa a film elején meghal, és onnantól, kvázi szellemként van jelen a történetben. De persze nem az amerikai filmek homályosan lebegő, átváltozó, idióta képességekkel felruházott huhogó mesehőseként, hanem a fiával való kapcsolatát rendezni próbáló, csak a fiúnak és a nézőknek érzékelhető alakként. Aki a sztori szerint addig nem távozhat az árnyékvilágba, amíg elrendezetlen dolga van a Földön. Ami a huszonéves fia, miatta összekuszálódott élete.

Mit sem érne azonban a vállalható alapötlet, ha nem lenne tisztességesen megírva a forgatókönyv, bárgyúak lennének a dialógusok, és levegőben lógnának a karakterek. Bár szerintem nem helyes, ha a rendező, az alapötlet gazdája és a forgatókönyv írója ugyanaz, most azt kell mondanom, Zomborácz Virág kivételként erősíti az általam felállított szabályt. Kerek és jól elmesélt a történet. Nem bárgyúak a beszélgetések. A szereplők pedig nagyon jó figurák. Mindezeknek köszönhetően pedig egyetlen perce sincs a filmnek, amikor unatkoznánk. Leköt. És bár nem egy pörgős akciófilm, sajátos, az utolsó pillanatig kitartó lendülete van.

Amihez rengeteget tesznek hozzá a karaktereket életre keltő színészek. A főszereplő Kristóf Márton annak ellenére méltó partnere mindenkinek, hogy szintén elsőfilmes, ráadásul amatőr színész. Nélküle talán az apát zseniálisan alakító Gálffi László se mutathatná meg, hogy a honi filmipar méltatlanul keveset foglalkoztatott, korosztálya egyik fontos színésze. Ami pedig Csákányi Eszter és Gyabronka József párosát illeti: a legjobb alternatív színházi figurák elevenednek meg a családra rátelepülő, pasira vágyó nagynéni és a szintén lelkész, öntelt csaló kapcsolatában. Szinte külön történet az övék. Ami ettől függetlenül szépen, kereken el is lett mesélve.

Az Utóélet képileg egy igazi őszi film. Hangulatában leginkább a skandináv alkotásokra hasonlít. De egyáltalán nem nyomasztó. Sőt Pohárnok Gergely operatőrnek köszönhetően kifejezetten szép képek sorozata.

Ezen a héten és a jövő héten is látható a Tisza moziban az Utóélet, amit az új hazai filmtámogatási rendszer egyik első alkotásaként emlegetnek. Érdemes egy esélyt adni neki. Ahogy a Tisza mozi A termébe beszerelt új, kényelmes székeknek is. Mert mindkettő vállalható.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Kompromisszumok színháza

A salemi boszorkányokról azt írtam, hogy sok mindent felülír, megbocsájt és megenged. A Patikát látva azonban olyan erős kompromisszumokat kell kötnöm, mint amilyeneket a társulat is köthetett, az egyébként az élettel kötendő kompromisszumokról is szóló darab kapcsán.

Hősök emlékei

A több mint kilencven éve készült mezőtúri családi fotón az egyik asszony fényképet tart a kezében. A mellette lévő képen, valahol a fronton áll néhány katona, egyikük családi fotót fordít a kamera felé. Az első világháború személyes történetei elevenednek meg a Megyei Levéltár új kiállításán.

Fájó, de megkerülhetetlen kérdések

Lehet, hogy tudjuk, mi történt 1944 júniusában, a szolnoki cukorgyárban. De biztos vagyok abban, még mindig nem tudjuk, pontosan hogyan és miként történhetett meg. A Szolnok-Strasshof-Szolnok egy újabb kötet a holokausztról, egyben fontos adalék Szolnok történetéhez. Fájó kérdésekkel.

Tartóelem lubickoláshoz

Van benne néhány Szenes Iván sláger, amire majd rá lehet csodálkozni, továbbá remekül megoldott epizódszerepek, elképesztő szépségű kosztümök és Kertész Marcella, akinek a jutalomjátéka nemcsak neki esik jól. Majd kiderül, hogy ez elég-e az Imádok férjhez menni sikeréhez.