2025.08.27. (szerda)

Jó kezdés

Jó kezdés

Dátum:

A jó film olyan, mint a jó beszélgetés. Történetmesélés, ahol a sztorinak van eleje, közepe és elvarrt vége. Ráadásul értelme, amin később is gondolkodhatunk. Nem akarok minden percben röhögni, de szórakozni igen. A Tiszában futó Utóélet mindennek megfelel.

A Tisza mozi felújított nézőterét nem is avathattam volna mással, mint egy vállalhatóan jó magyar filmmel. Az utóbbi napokban sokan és sokfélét – a film után egészen érthetetlen dolgokat is – írtak már az elsőfilmes Zomborácz Virág Utóélet című filmjéről. Az biztos, hogy az elmúlt évek egyik legjobban végiggondolt filmes sztoriját vitte vászonra a fiatal hölgy. Amiről akár azt is elhiszem, hogy a Karlovy Vary Filmfesztivál közönsége vetítés közben tapsolta meg néhány jelenetét. Azzal azonban már vitatkoznék, hogy az Utóélet vígjáték vagy a magyar feketehumor újabb alkotása lenne. Mert szerintem ez egy itt-ott vicces, néha abszurd film, alapvetően drámai történettel.

A film egy szorongó fiú és az életére meglehetősen rátelepedő apa – és család – története, azzal megspékelve, hogy az egyébként lelkész apa a film elején meghal, és onnantól, kvázi szellemként van jelen a történetben. De persze nem az amerikai filmek homályosan lebegő, átváltozó, idióta képességekkel felruházott huhogó mesehőseként, hanem a fiával való kapcsolatát rendezni próbáló, csak a fiúnak és a nézőknek érzékelhető alakként. Aki a sztori szerint addig nem távozhat az árnyékvilágba, amíg elrendezetlen dolga van a Földön. Ami a huszonéves fia, miatta összekuszálódott élete.

Mit sem érne azonban a vállalható alapötlet, ha nem lenne tisztességesen megírva a forgatókönyv, bárgyúak lennének a dialógusok, és levegőben lógnának a karakterek. Bár szerintem nem helyes, ha a rendező, az alapötlet gazdája és a forgatókönyv írója ugyanaz, most azt kell mondanom, Zomborácz Virág kivételként erősíti az általam felállított szabályt. Kerek és jól elmesélt a történet. Nem bárgyúak a beszélgetések. A szereplők pedig nagyon jó figurák. Mindezeknek köszönhetően pedig egyetlen perce sincs a filmnek, amikor unatkoznánk. Leköt. És bár nem egy pörgős akciófilm, sajátos, az utolsó pillanatig kitartó lendülete van.

Amihez rengeteget tesznek hozzá a karaktereket életre keltő színészek. A főszereplő Kristóf Márton annak ellenére méltó partnere mindenkinek, hogy szintén elsőfilmes, ráadásul amatőr színész. Nélküle talán az apát zseniálisan alakító Gálffi László se mutathatná meg, hogy a honi filmipar méltatlanul keveset foglalkoztatott, korosztálya egyik fontos színésze. Ami pedig Csákányi Eszter és Gyabronka József párosát illeti: a legjobb alternatív színházi figurák elevenednek meg a családra rátelepülő, pasira vágyó nagynéni és a szintén lelkész, öntelt csaló kapcsolatában. Szinte külön történet az övék. Ami ettől függetlenül szépen, kereken el is lett mesélve.

Az Utóélet képileg egy igazi őszi film. Hangulatában leginkább a skandináv alkotásokra hasonlít. De egyáltalán nem nyomasztó. Sőt Pohárnok Gergely operatőrnek köszönhetően kifejezetten szép képek sorozata.

Ezen a héten és a jövő héten is látható a Tisza moziban az Utóélet, amit az új hazai filmtámogatási rendszer egyik első alkotásaként emlegetnek. Érdemes egy esélyt adni neki. Ahogy a Tisza mozi A termébe beszerelt új, kényelmes székeknek is. Mert mindkettő vállalható.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A show folytatódik

A Czukor Show című magyar filmről megjelent elmarasztaló kritikák ugyanazon a tévedésen alapulnak. Dömötör Tamás filmjét a délutáni, fogatlan beszélgetős tévéműsorok dokumentarista paródiájának akarják láttatni. Holott nem az. Hanem egy elsőfilmes egészen jó játékfilmje. Szolnoki szereplővel!

Szembenézés másfélezer évvel

Kik és hogyan élhettek jó másfélezer évvel ezelőtt Szolnok környékén akkor, amikor a magyarok ősei még nem is jártak ezen a vidéken? Akár a szemébe is nézhetünk néhány egykor itt élő gepidának a Szolnoki Galériában, az Átkelők a túlvilágra című kiállításon.

Színház a fák alatt

A Szolnoki Művésztelep fái alatt színházi előadást nézni akkor is szórakoztató, ha a szereplők amatőrök vagy éppen profik. A városból pedig annyi lehet a tiéd, amennyit ismersz és használsz, ha pedig szerencséd van, élvezel. Az ArtJáró miatt újra sokunké lett a Művésztelep.

Elveszített időérzék

Maszahiro karnagy úr úgy irányította zenekarát, mintha két kézzel szórta volna közéjük a hangokat. A Nagyvárad Táncegyüttes szomorú arcúra festett táncosai pedig életre keltették mindazt, amit Mozart hallott. Negyedszer is vastaps zárta az új évi Tánckoncertet a sportcsarnokban.