Nem művészi koncepció. Szándékos vagy véletlen baleset. Elszenvedője egy Kossuth téri pad. Amire így már nem érdemes ráülni. És így már nem is pad. Hát mi? Szégyen. A város közepén.

Mert úgy tűnik, az embereknek értelmetlen. Talán a szolnoki fákat még meg lehetne kérni, hogy ha illegálisan hirdetni akarók tartanak feléjük, kezükben szöggel vagy ragasztóval, inkább fussanak ki a városból, mintsem engedjék a törzsüket hirdetőoszlopnak használni. Dőljenek rá a hirdetőre, potyogtassanak a fejére száradt ágakat, vagy szúrják-bökjék, ahol érik. Mert szép szóval, kéréssel, dühöngéssel az ember-ember kapcsolatban semmire sem megyünk. Továbbra is hirdetünk a fák törzsén.

A szabályok nem ismerete nem mentesít a szabályok betartása alól. Jöhetnék ezzel az ósdi mondattal, de tudom, semmi hatása nem lenne arra, aki erejét ennek a játszótéri szabályokat rögzítő táblának az összetörésével fitogtatta a Tisza parkban. Azért remélem, mindez nem jelenti a játszótér végét. Igaz, azt se hiszem, hogy a rongálásokét.

Szolnok, szombat dél, Béres József sétány, a Szegedi Kis István utca végnél, a város legszebb játszótere közelében. Minden bizonnyal az előző este nyomai. Amikor már nyitva voltak a kerthelyiségek, de 11-re még haza kellett érni. Vagy a pincérek nem szedték le a bárpultot, vagy, akik ott ittak, azok feledkeztek meg arról az alapvetésről, hogy mindenki takarítson maga után. Ők jól érezték magukat, mi meg miattuk rosszul. Fog ez valaha változni?