Nem szeretnék általánosítani. Nincs átfogó képem a kampányról. Tudom, hogy a közösségi oldalak nem pontos leképeződései a valóságnak, és a billentyűzetek magányában sok a meggondolatlan fotelforradalmár. Továbbá mindenki csak a saját ingét hordja. És igen, olykor én sem vagyok jobb a Deákné vásznánál. De mégis engedtessék meg nekem, hogy hangot adjak a mostani választási kampányban tapasztaltak miatti elképedésemnek, az ebből eredeztethető rossz kedvemnek, sőt még aggodalmaskodjak is egy sort! Mert néha nem hiszek a szememnek. A különböző szolnoki Facebook csoportokban, vagy éppen a Szolnokot érintő – nyílt vagy bújtatott – választási posztok alatt olykor úgy tűnik, szolnoki a szolnokinak a farkasa. Ha ne adja ég, valamilyen hiba folytán a közösségi oldalakra kirakott gyűlöletek halálos lövéssé változnának, Szolnok lakossága pillanatokon belül tizedére zuhanna. És igen, azt is tudom, hogy mindig, mindenki csak visszaütött vagy visszaszólt.
Egy demokratikus, európai országban miért baj az, ha nem mindenki ugyanazért a politikusért, pártért, értékrendért lelkesedik? Ha mindenki ugyanazt a pártot akarná a hatalomban látni, segíteni, akkor nem köztársaság lennénk, hanem Észak-Korea, ahol nagy valószínűséggel 99,99%-os egybehangzó eredménnyel zárulnak a választások. Egy demokratikus, európai ország szabad városában miért baj, ha oda különböző értékrendek, pártok, képviselői látogatnak el, hogy találkozzanak a szimpatizánsaikkal, szavazóikkal, netán azokkal a bizonytalanokkal vagy kételkedőkkel, akik élni akarnak alapvető emberi jogukkal, a tájékozódás lehetőségével? Az ilyen lehetőségek eltitkolása, az ilyesmiről szóló hirdetések eltüntetése, a politikusok és híveiknek veréssel, Tiszába lövéssel való netes fenyegetése a goebbelsi propaganda sikeres túlélésére emlékeztet, ami ugye kellett ahhoz, hogy elődeink polgártársaikat, szomszédjaikat tapsolva küldjék a pusztulásba. Miért kell beleszállni pároslábbal a tőlünk eltérően gondolkodóba, miért kell pártállásból azonnal negatív szellemi képességekre következtetni, tudás és becsületbeli hiányosságokat felemlegetni? Amelyik színházban nem azt és úgy játsszák, amit és ahogy szeretek, akkor nem megyek oda, de attól még nem akarom felgyújtani azt a teátrumot. Vagy újra Szabad Nép félórákkal kellene indítani a napjainkat?
Lehet sokféle a pártállásunk, világnézetünk, vallási hovatartozásunk, sőt különbözhetünk kedvenc focicsapatunk, zenekarunk, sorozatunk tekintetében is. Ám ezektől még lehetünk szolnokiak. Olyan szolnokiak, akik a sok-sok különbözőség ellenére ugyanazon a piacon vásárolnak, ugyanott fagyiznak, egyazon parkban sétálnak, ám a párjuk, a gyerekeik, a szüleik vagy a barátaik előtt mégsem esnek egy mást valló szolnoki torkának a nyílt utcán. Akiket beszippantott a gyűlöletcunami a neten, azok soha sem néznek fel az eszközeik képernyőjéről, soha sem lépnek ki Szolnok utcáira? Oda, ahol egymás szemébe kell nézni, és bármikor jöhet egy olyan helyzet, amikor meg kellene fogni egymás kezét.
Szeretném hinni, hogy június 10-én, az önkormányzati és az európai uniós választások másnapján felkel a Nap, és Szolnok is a helyén lesz! És nem lesz rosszabb hely, mint előtte volt. Nem a voksolás eredménye miatt, hanem mert ez a mostani, eszméletlen gyűlölködés nem válik kitisztíthatatlan kútméreggé. Az nem lehet, hogy ebben a városban csak anyagyilkos gazemberek politizálnak, akiknek a hívei mind-mind agyatlan, felülről irányított emberevő kanibálok! Még akkor sem, ha szűk két héttel a voksolás napja előtt a városhoz kapcsolódó közösségi oldalak posztjaiból így tűnhet. Ennyit értettünk meg a demokráciából, a szabadságból, az egyenlőségből és a testvériességből?
Hinni akarom, hogy csak én látom rosszul!
