2025.10.14. (kedd)

Kartársi üdvözlet a múlttal

Kartársi üdvözlet a múlttal

Dátum:

Második világháború előtti fotókkal küldtek kartársi - azaz már kollegiális, de még nem elvtársi - üdvözletet Szolnokról 1949-ben. A címzett egy budapesti fűszerkereskedő, akinek vállalkozása az államosítás határán lehetett. Persze a szolnoki mozi és a benzinkút is érdekes ezeken a képeken.

Második világháború előtti fotókkal küldtek kartársi – azaz már kollegiális, de még nem elvtársi – üdvözletet Szolnokról 1949-ben. A címzett egy budapesti fűszerkereskedő, akinek vállalkozása az államosítás határán lehetett. Persze a szolnoki mozi és a benzinkút is érdekes ezeken a képeken.

A mából nézve van valami különleges történelmi bájuk azoknak a képeslapoknak, amelyeket a XX. századunkat jellemző rendszerváltások környékén, még a korábbi rendszerben készült fotókkal, de már az új világ üzenetével adtak postára. Ismertek ilyenek a Tanácsköztársaság néhány napjából éppúgy, mint az 1940-es évek végéről. Sőt, a Rákosi-korban postázott olyan szolnoki képeslap is van a gyűjteményemben, amelyen a Verseghy gimi sarkánál egykor lévő Trianon-virágágyás látható, ami azért az ötvenes években felért egy izgatással.

A mellékelt három fotóból álló mozaikképeslap is ilyen rendszerváltáson átívelő üzenet a múltból, hiszen biztosak lehetünk abban, hogy a felhasznált három fotó a második világháború előtt készült, miközben a lap postára adása csak 1949 nyarán történt meg. Az előbbi állítást nemcsak a képek tartalma, de az anziksz kiadója – Weinstock – is igazolja, hiszen ezen a néven csak 1945-ig dolgozott Weinstock (később Nagyváradi) Ernő, a hazai képeslapkiadás egyik legjelentősebb alakja.

A mából nézve szerintem roppant érdekes az üdvözlők szövege is, akik egyébként az 1848-as centenáriumra kiadott bélyegsorozat darabjait használták a postai díj megfizetésére. Egyrészt a „kartársi üdvözlet” kifejezés használata miatt, hiszen ez a megszólítás viszonylag rövid ideig, nagyjából a negyvenes évek második felében volt elterjedt Magyarországon. Utána is élt kollégák, munkatársak, főnök és beosztottak között, azonban leírva inkább az „elvtársi” dívott a nyolcvanas évek végéig. Tehát a hat Szolnokról üdvözletet küldő személy már az új világ fordulatait használta, miközben a címzett még egy fűszerkereskedő volt. Aki, ha 10 főnél kevesebb „kartársat” alkalmazott, akkor jó eséllyel minden nap azzal kelhetett akkoriban, hogy vajon mikor államosítják a vállalkozását.

A képeslaphoz felhasznált három szolnoki fotó mindegyike a harmincas években készülhetett a Szapáry úton. A legfelsőn a Szolnoki Hitelbank 1937-ben átadott épülete, illetve tőle balra az 1929-ben elkészült Nerfeld-palota látható. Utóbbi lassan negyven éve nincs már meg, előbbi viszont a mai napig pénzintézetként szolgál. A bank túloldalán azokat a házakat is felfedezhetjük, amelyek egészen a nyolcvanas évek végéig ott álltak, hiszen az átjárós irodaházat csak 1989-ben adták át.

A fentinél sokkal több érdekességgel szolgál a középső kép, amelynek középpontjában a Nemzeti szálló 1896-ban elkészült, és ma is álló épülete látható. Ha kicsit felnagyítjuk az egyébként kifejezetten rossz minőségű fotót, akkor észrevehetjük, hogy a szálloda Tisza felé eső végén egy hatalmas kapu volt – ezt az átadás után alakították ki -, amin keresztül a belső udvarokra lehetett bejutni. Ugyancsak hiányzik az étterem a szálloda főbejáratától balra, aminek a helyén ekkor már a Nemzeti mozgó, azaz Szolnok első állandó filmszínháza működött. És még egy apróság: az épület fotóshoz közelebb eső sarkánál egy korabeli üzemanyagtöltő-fejet (benzinkutat) vehetünk észre.

A legalsó képen a Nerfeld-palota látható a Kossuth utca felől fotózva. És jól kivehető, hogy nagyjából egy évtizeddel az átadása után is mennyiféle üzletnek adott helyet ez az épület. A sarkon még működött a Megváltó patika, a világgazdasági válságba belebukó Nerfeld bankház bejáratának a helyén viszont már a Kőszegi nevű bőröndös boltja üzemelt. A korábbi Kristály cipő helyén ekkor már márkanév nélküli lábbeli bolt volt, ugyanakkor feltűnik Róth Sándorné Takarékosság felirata, ami egyfajta vásárlói közösség létére utal. Az épület homlokzatán a Fonciére Pesti Biztosító reklámja látható, amiből arra következtethetünk, hogy Nerfeldék néhai banki irodáit ez a cég foglalhatta el a második világháború előtt.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Alapkő a régi házak helyén

Bontják a régi várost, hogy helye legyen az újnak. Ráadásul ünnepélyesen. Hogy mindenki ünnepelt-e a hatvanas évek végén, nem derül ki a képről, amit elsőre nem volt könnyű azonosítani. (Javított verzió!)

Zsuzsika és Panni Szolnokon

Tiszakécskéről érkezhetett Szolnokra Zsuzsika és Panni, akik a Szapáry utca akkori elejét mutató képeslapon tudatták az otthoniakkal, hogy mindketten jól vannak. Ennek köszönhető, hogy ez az 1932 és 1942 között készült fotó "nagyobb" méretben, és nemcsak mozaikon maradt fenn.

Három kép, egy lakótelep

A 4-es főút szolnoki szakaszának felújítása a Barátság-felüljáró és a Szabadság tér között 1974-ben zajlott. A József Attila úti lakótelepnek nevezett új városrész építése nagyjából ekkor ért a véget, és már csak "apróságok" voltak hátra. Például a régi "mozdonyvezető kultúrház" lebontása.

Százéves századik

Klasszikus kép a száz évvel ezelőtti Szolnokról. Azokban az években készülhetett, amit a mából nézve a város aranykorának, a békeévek utolsó esztendőinek tekintünk. A Szapáry utca 1-től 7-ig egy kora tavaszi napon.