Első ránézésre talán nehezen azonosítható, hogy mit örökíthetett meg az ismeretlen fotós, ám ha a felvétel bal és jobb széleire pillantanak, akkor beugrik: az ott a szolnoki 1-es posta, a másik pedig az SZTK. Így ez a fotó nem is készülhetett máshonnan, mint az épülő Vízügyi székházból. Az MNL Szolnoki Levéltárban őrzött eredeti képen lévő felirat szerint 1972-ben.
Ezt a nem túl jó minőségű fotót azért gondoltam bemutatni, mert viszonylag hűen őrzi, hogy milyen is volt egykor a Csarnok utca környéke, aminek a helyére a hetvenes években felépült az új városközpont. Az ismeretlen fotós, akit még az építkezés közben felengedtek a 17 emeletes toronyházba – a kép jobb alsó sarkába belóg az állványzat – a néhai Csarnok, Pillangó és a még ma is létező Jászkürt utcákat örökítette meg fölülről. Ha pontosan szeretnék belőni, hogy hol is járunk, akkor keressék meg a kép bal szélén az 1-es posta jellegzetes, Bauhaus stílusú, ívelt homlokzatú épületét, és gondolatban induljanak el onnan a kép középpontja felé! A Pelikán szálló parkolója környékére jutnak, csak éppen még épül az 1975-ben átadott hotel. De nézzünk szét alaposabban ezen a lassan ötven éves képen!
A homályos bal alsó sarokban a még álló Madas-ház – ahol egykor a legendás 33-as bolt működött – körvonalait láthatjuk, amit nagyjából másfél évvel a fotózás után robbantanak fel, hogy helyet csináljanak a Szolnokon átvezető 4-es főútnak. És ugyancsak ennek a beruházásnak estek áldozatául – a kép középpontja felé haladva – az akkori Beloiannisz út páratlan oldalának épületei egészen a Hősök teréig. A páros oldalon – a kép homályos sarkától indulva – már ott áll a Mészáros Lőrinc utca sarkán a korábbi kőolajos irodaház, a harmincas évek elején átadott posta, majd a régi házak után a Madách utca végén a társasház és a TIT székház. A velük szemben lévő emeletes házak, amelyekben például üveg-porcelán szaküzlet és cipőbolt is működött a hetvenes évek közepére teljesen eltűntek.
De a Beloiannisz majd újra Baross utcával párhuzamosan futó Szív utca épületei sem állnak már. Egyedül a Jászkürt utca 2-es szám alatti bárház élte túl a szanálásokat. Az ma is ott áll a parkoló szélén, viszont a mellette sorakozó, földszintes, kertes házak helyén jó ideje már egy minden tervet nélkülöző placc található. Ha minden igaz, egykor ezekben a házakban működtek Szolnok rosszhírű lányai, valószínűleg még azt megelőzően, hogy a Rőtökör helyére az ötvenes években felhúzták volna az SZTK-t. Talán érdemes elgondolkodni azon, hogy ha nincs a második világháború és a szocializmus, akkor ezeknek az apró házaknak a helyére mik kerültek volna. Lehet, hogy a Jászkört utca 2. számú épülethez hasonló bérházak sorakoznának ott?
Térjünk azonban vissza a Vízügyi székház „lábához”. A fotó alján még láthatóak azok a Csarnok utcai háztetők, amelyeknek a helyén 1979 óta az Aba-Novák Kulturális Központ áll. Nagyjából a mai Hild tér helye ezen a felvételen még felvonulási terület, a viszonylag sokáig épülő Pelikán szálló építéséhez szükséges anyagokat tárolhatták ott. A felvételen ugyanis még csak a földszintjéig van kész a mára funkcióját vesztett szálloda. Jó lenne tudni, hogy amikor ez a fotó készült, már letettek a Centrumig futó passzázs megépítéséről, vagy itt még élt az a terv, hogy az áruháztól a hotelig, egy emeletnyi magasságban körbefutó sétány kösse össze az új épületeket!
A Pelikán és a Hold tér illetve a Beloiannisz/Baross utcai épületek között látható egy T alaprajzú ház is, egy régi iskola, amit ha jól tudom, még az izraelita hitközség építtetett. És 1944-ben része volt a szolnoki gettónak. Így tulajdonképpen azt is mondhatjuk, hogy a hetvenes évek szanálása a város egyik szégyenére is emlékeztető környéket alakította át, ahová sajnos csak sokkal később kerültek ki az erre emlékeztető táblák.
Érdemes persze egy kicsit a nagyposta és a Hősök tere mögé is nézni. Jól látszik például, hogy a Mária – a fotózáskor Május 1. – utca környékét még nem lepték el a társasházak. Viszont a Bercsényi utcában már zajlik az építkezés, ugyanakkor a Hősök tere Baross utcai sarkán még földszintes épület áll. A tér közepén pedig az ott a fehér kővel borított felszabadulási vagy szovjet katonai emlékmű, amit minden bizonnyal abban az évben is megkoszorúztak április 4-én, amikor ez a fotó készült.
