Rigó József a rendező – egyben díszlettervező és fővilágosító – a főpróbán állítja be A hagyaték egyik fontos jelenetét.
Rigó József: Szerintem egy előadás igazán soha sincs kész. Mindig lehetne még dolgozni rajta, mindig vannak olyan ötletek, amiket még szeretnél beépíteni. De óhatatlan, hogy eljutunk egy olyan fázisba – hiszen végül is ezért csináljuk -, amikor be kell engedni kívülről embereket, amikor jönnek a nézők.
Ulviczki Sándor a férj, azaz Kresz László szerepében és Déri Erzsébet a feleség, azaz Kresz Lászlóné Mihály Erzsébetként a főpróbán a VOKE Csomóponti Művelődési Ház második emeletén, a Híd Színház otthonában.
Férj: „Kész. Világos. Mindent tud. Nekem végem. A földi pokol lesz az utolsó néhány évem.”
Feleség: „Negyven év után ezt vágod a fejemhez? Miközben egész életemben kiszolgáltalak, rendbe tartottam a háztartást, neveltem a gyereket, dolgoztam, és most azt vágod a fejemhez, hogy nem kerestem olyan jól, mint te, akinek semmi más dolga nem volt, csak lépegeti a tyúklétrán.”
Sokszor az az érzésem, hogy a magukra maradó, de a magányukat, kiszolgáltatottságukat beismerni nem akaró idősek problémája kortünet, amiről nem beszélünk, és mindenki a maga módján próbálja megoldani – próbálom, mint szerző megfogalmazni, hogy mi is volt a darab megírásának az egyik mozgatója.
Férj: „Szia, szívecském. Hát gratulálok, én is nagyon büszke vagyok rád. Valami baj van? Csak mert nem szoktál kétszer hívni egy nap. Hagyj békén! Nem te. Anyád nem tudja elviselni, hogy néha én is beszélek veled. Anyád? Anyád jól van. Jobban már nem is lehetne. Ne tudd meg, nagyon az elemében van…”
A vacsoraasztalnál Ulviczki Sándor (férj), Déri Erzsébet (feleség) és Kertmari Anna, a nő, azaz Valika.
Nő: „Pontosan tudja, hogy viszonyunk volt. Nem fogom letagadni, nem fogom szégyellni, mert életem legszebb két éve volt, amíg rá nem jöttem, hogy soha nem lesz belőle házasság. Nem fogok bocsánatot se kérni, mert biztosan szenvedtem annyit, mint maga. Ha erről akar beszélgetni, akkor tényleg inkább megyek, maga meg küldje rám a végrehajtókat.”
A darabot szeptember 16-án mutatta be a Híd Színház a VOKE Csomóponti Művelődési Házban. A hatást a darab írója nem ítélheti meg objektíven, csak néhány mondatot idézhet azoktól a nézőktől, akik az előadás végén elmondták a véleményüket: „48 évig éltem ebben”, „ezek a mondatok nálunk hangzottak el”, „most én sírok”, „írjál még színdarabot”, „finom és durva, egyszerre emberi és drámák sorozata”, „ez már nem betűhegesztés”.
Kertmari Anna, Ulviczki Sándor és Déri Erzsébet a premier végén. És, aki hiányzik a képről, de nélkülözhetetlen volt: Márki Éva, aki rendezőasszisztensként és súgóként segíti az előadásokat.
Szeptember 16-a után 17-én is ment A hagyaték, illetve szeptember 18-án, vasárnap este is megtekinthető lesz a Csomóponti Művelődési Házban.
Fotók: Csabai István
