2025.11.30. (vasárnap)

Kereskedő kereső

Kereskedő kereső

Dátum:

Eladót felveszünk. Pár éve nem hittem volna, hogy visszatérnek ezek a feliratok a szolnoki üzletekre. A baj csak az, hogy eladót talán lehet találni, de kereskedőt szinte lehetetlen. Pedig van néhány utolsó mohikán a városban, akiktől nemcsak vásárolni jó, de a szakmát is el lehetne lesni.

(Nyári ismétlés: Ez a cikk 2017. április 11-én jelent meg először.)

Az eladó kifejezés megfejtéséhez nem kell nyelvésznek lenni, könnyen kitalálható. Olyan személyt jelölünk ezzel a szóval, aki valamilyen termék, szolgáltatás megvásárlására igyekszik ösztönözni a reménybeli vevőt. A magam részéről – tudom, kicsit hibásan – az eladó szinonimájának tekintem a kereskedő kifejezést is, amivel ugyancsak azt a szakmát jelöljük, amelynek művelője feladatának – már-már élethivatásának – tekinti az értékesítést, a vevő elégedettségének maximalizálását, és láthatóan még jól is érzi magát mindeközben. Számomra a kereskedő és az eladó nem feltétlenül vállalkozó is egyben, sőt inkább alkalmazott. Aki ettől függetlenül valóban kiszolgálni – szolgálni! – akar, de nem mindenáron eladni, hiszen a vevő érdekeit épp annyira szem előtt tudja tartani, mint a munkáltatójáét. Tudva, hogy az elégedett vevőnél jobb befektetés és reklám nincs, és nem is lesz soha.

Kár, hogy az ilyenfajta kereskedők, e nemes mesterség művészi művelői kiveszőben vannak. Miközben a csípőből letegező, sziázó, a munka miatt rettenetesen elkeseredett, a hülye vevő iránt undort érző és mindezeket ki is mutató tereptárgyak szaporodnak az üzletekben. Akik láthatóan arra várnak, hogy a lopásgátló kapun áthatoljon egy herceg a fehér lovon, és ha nőül nem is kéri őket, de milliós fizetésű semmittevőnek alkalmazza mindnyájukat.

Hiú ábrándok kergetése helyett jobban tennék, ha mondjuk, ellátogatnának a szolnoki Skála földszintjén lévő ruházati osztályra, és ott megkeresnék azt a magas, vörös hajú hölgyet, aki személyes tapasztalatból mondom: igazi mestere a kereskedésnek, az eladásnak.

Férfival nem könnyű vásárolni. Ruhát pláne. Ez a kereskedőnő azonban égi türelemmel bontotta az újabb és újabb ingeket, mutatta a nadrágokat, kérdezett, javasolt, ajánlott. Eladott! Ránézésre tudta a méretet, fejből az árukészletet. Nem húzogatta a száját, mosolygott, segítő társ – pszichológus, pedagógus, ápoló – volt a kínok közepette. Párhuzamosan! Mert egyszerre legalább három-négy vevővel foglalkozott. De olyan ütemérzékkel, hogy mindenkihez a kellő pillanatban tudott odalépni, szólni, felvenni és folytatni az eladás fonalát. Sőt, még arra is volt érkezése, hogy a távozásnál is megkérdezze, rendben volt-e minden.

Tudom, hülyeség, de esküszöm, csak azt engednék a szolnoki boltokban eladni, aki ennél a hölgynél levizsgázik. Vagy esetleg a Levis márkabolt hasonló korú, szintén hölgy eladónőjénél, akivel hasonló öröm a vásárlás. Mert rád néz, és hajszálpontosan tudja a méretedet, megérti, hogy mit szeretnél, azaz elsőre olyan nadrágot ad a kezedbe, amilyenre lényegében te magad is gondoltál. Mindezt magázva, mosolyogva, türelmesen, szerényen, már-már láthatatlanul. Pedig biztos vagyok benne, hogy ő is pontosan tudja, mennyire fontos a szerepe. Mert a kereskedéshez nemcsak vevői igény, de eladói igényesség is kell.

Szóval, lehet eladókat keresni, de jobb lenne kereskedőket találni. Vagy előbb nevelni?

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A csapos előre szól

Az elmúlt hét évben soha nem szóltam előre, igaz, nem is háborgott miatta senki. Mondhatom, ennyi idő alatt hagyománnyá lett, hogy évente kétszer, hosszabb-rövidebb ideig nem új anyagok jelennek meg a blogSzolnokon, hanem csak válogatás az előző időszakból. Itt is indul a nyár.

Repül a csikk…

Soha nem dohányoztam, és eddig alapvetően toleráns voltam azokkal, akiknek a cigi a szenvedélye. Az elmúlt hetekben azonban valami kezd bennem megváltozni. Talán azért, mert néhányszor a frászt hozták rám eldobott csikkekkel. Nem egyértelmű, hogy amit meggyújtunk, azt el is kell oltani?

Hivatali szekír

Akkor élünk majd normális országban, amikor a hivatalok kiszolgálják, és nem kiszekírozzák az őket eltartó, adózó állampolgárokat. Ha majd nem ugrik össze a gyomrunk, amikor át kell lépnünk egy hivatal küszöbét. Mert - elvileg - nem ők vannak értünk.

250 misi a falra

Várom a köremaileket, az iwiw-es üzeneteket, a Facebook-os csatlakozási lehetőséget, és a népi mozgalomról szóló diadalittas híradásokat, amelyek a tűzijátékok pénze után a falra akasztandó százmilliókat is nemesebb célra szánják. Mert számoljunk csak!