Mindkettő a város főterének nyugati végén, az egykori Múzeum étteremmel szemben várakozik. Szerintem vagy 1973 elején, vagy a bordó Zsiga az év tavaszán a fehér pedig őszén. A különböző időpontokban készült képek arra is választ adnak, mikor tűnt el a térről a vécével kombinált buszváró.
A két felvétel közül egyértelmű, hogy a színes kép az idősebb, amit évekkel ezelőtt Rita nevű kedves olvasómtól kaptam, és Danka István hozott közölhető állapotba. Elsőségét a Hubay és a Sólyom utca sarkán álló házak bizonyítják, amelyeknek helyén 1975-re készült el a mai Kossuth tér utolsó új háza, a TB-székháznak nevezett épület. Eredetileg csak erről a színes képről akartam írni – leginkább a tér átépítésének utolsó mozzanata miatt -, ám miközben a régi felvételeim között keresgéltem, rábukkantam a szinte ugyanarról a helyről készült, fekete-fehér felvételre is, amely talán Kardos Tamástól került hozzám.
Kezdjük a régiebbi fotóval, a színes képpel! Az ismeretlen fotós valahol a mai rendezvénytér helyéről dolgozott, ahol még másfél évtizeddel ezelőtt is parkoló volt. A kép korát a hatvanas évek elején épült Múzeum éttermes társasház és a színe miatt „fradi ház” között látható Vízügyi székház segít meghatározni, hiszen, ha az már szerkezetkész volt, akkor legalább 1973-ban kellett dolgozni a fotósnak. Szerkezetkészségét egyébként a tetejéről még hiányzó vörös csillag, az ott lévő daruk, illetve a mai Boldog Sándor István – akkor Ságvári Endre – körút felőli oldalon álló külső lift is igazolja.
Számomra a kép érdekessége, hogy a Hubay utcán parkoló autók – közelebb egy M21-es Volga, távolabb egy, talán a szanálásra váró házak kipakolásában segédkező teherautó – azt igazolják, hogy a hetvenes évek elején, ezen a közterületen átmenő forgalom zajlott, és a mai zebra helyén, ki lehetett kanyarodni a körútra. A másik a bordó Zsiguli taxi melletti droszt oszlop, ami annak idején telefont rejtett, így az előtte várakozó taxis a diszpécsertől címet tudott kapni. Merthogy akkoriban még nem voltak CB-rádiók a taxikban. És, ha már érdekességeket sorolunk, akkor érdemes észrevenni a felvétel bal oldalába belógó épületet, amely a Kossuth téri buszmegálló nyilvános vécével egybeépített házikója. Ez annak idején a Steiner-féle ház előtt állt, amit a hatvanas évek végén, vagy a hetvenes évek legelején bontottak el, hogy megnöveljék Szolnok főterének a területét, és azt nyugatról ne egy 19. században épült ház, hanem két szocialista tömb zárhassa le.
Bevallom őszintén, hogy a később készült fekete-fehér felvételt e buszváróval kombinált vécé miatt is mutatom be. Merthogy eddig nem tudtam, mikor tűnhetett el ez az ötvenes években felhúzott, dupla szolgáltatást nyújtó épület a Kossuth térről. Márpedig, ha elfogadjuk, hogy az előző kép 1973 kora tavaszán készült, és ennek a képnek is még abban az évben meg kellett születnie – hiszen a TB-székházat 1975-ben átadták a Hubay út végén -, akkor ezt a részben „zöldházikót” abban az esztendőben bonthatták el. Hiszen a két fotó készítője majdnem ugyanarról a helyről dolgozott.
A második felvételről azonban már nemcsak a vécés ház hiányzik, hanem a Hubay út elejének régi házai is. Így viszont a Kossuth térről is láthatóak a Ságvári körúti lakóházak hátulról, valamint a Tófenék utat „elzáró”, 1974-ben megnyitott Sportáruház. Viszont a Vízügyi székház szinte ugyanolyan állapotban van, mint az előző, korábbi képen. Így nagyon gyanús, hogy a két felvétel készítése között nem sok idő telhetett el. Vagy, ha mégis, akkor a kopasz fákból kiindulva az egyik tavaszi, a másik őszi felvétel.
A fekete-fehér kép furcsasága, hogy a fehér taxi mellől hiányzik a droszt oszlop, amit nem igazán értek. Inkább azt gyanítom, hogy csak máshová helyezték át. Egyébként e két, Zsiguli taxikat megörökítő fotó azért sem készülhetett 1973 tavasza előtt, mert a korabeli napilap akkor adott hírt arról, hogy a Volán 7-es számú vállalata 8 darab Zsigulit szerzett be a szolnoki Volán taxi kínálatának bővítésére.
Két látszólag érdektelen, hasonló beállítású, alig fél évszázados fotó. Mégis mennyi érdekességet és információt rejtenek. Ha ilyeneket találnak otthon, ki ne dobják őket! Mert mesélnek.
