– Talányos a címe az Ünnepi Könyvhéten, a Verseghy Könyvtár Művészeti szalonjában bemutatandó műsoruknak: Kettős látás – irodalmi akciójáték. Ez mit takar?
– Tulajdonképpen mi sem tudjuk, hogy pontosan mi fog történni, de azt hiszem, két ilyen figura, mint mi, fel fogja magát találni. Főleg, hogy a közönséget is be szeretnénk vonni a játékba. Aminek az alapja az, hogy két művészember, egy színész és egy író elkezd beszélgetni, replikázni művészetről, színházról, irodalomról meg mindenféléről, és közben Botond, a nála lévő verseimből olykor felolvas egyet-egyet. Ezek között a versek között lesznek ironikusak, vidámak, nőkről szólóak és komolyak is. De azt hiszem, aki eljön, az egy jó hangulatú est részese láthat majd.
– Az akciójátékot nagyjából értem, de mi okozza a kettős látást?
– Hát az, hogy két különb generáció vagyunk. Részben mást is csinálunk, ezért a világot is két külön optikán keresztül látjuk.
– Hogyan találtak egymásra, miként lett a Barabás Botond, a Szolnoki Szigligeti Színház művésze a partner?
– Nagyjából tíz éve ismerjük egymást a Megaversből, ahol én zsűrizek, ő pedig műsort vezet. Kiderült, hogy ez a tizenöt éve Szolnokon játszó fiatalember pap, pék vagy kamionsofőr szeretett volna lenni gyerekkorában, ahogy én is. Aztán mindketten mások lettünk, de a közös álmok alapján elkezdtünk beszélgetni, és az évek során egyre többször mondogattuk, hogy kellene valami közöset csinálnunk. Hát most jött el az ideje.
– Említette, hogy lassan tíz éve zsűrizik a Megaversben, abba hogy került bele?
– Bár nem vagyok szolnoki, nem jártam ide iskolába, sose éltem a városban, mégis több mint két évtizede rengeteg szállal, azt hiszem, kimondhatom, szellemileg kötődök Szolnokhoz. Annak idején Vass Lajos hívott a színházhoz irodalmi tanácsadónak. Aztán voltam dramaturg, a Szikora korszakban évekig ment a szobaszínházban a Kapanép című zenés beszélgetésem olyan vendégekkel, mint Faludy György, Horváth Charlie. Az Eső pedig annak idején az általam alapított és a mai napig működő Parnasszus című irodalmi folyóirat mellékleteként indult. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy részben ezért is lesz velem egy nagyinterjú a következő Esőben, illetve két versem. Szóval a Megaversbe is talán ezért kerültem be, igaz először csak egy középdöntőhöz kértek fel beugrónak, de aztán állandó tag lettem. Talán azért, mert én soha nem arról beszélek, hogyan artikulál a versenyző, miként kellene előadnia, hanem a választott versről, annak a költőjéről beszélek, sztorizok. Azt hiszem, ezzel egy kicsit ki is lógok az egyébként remek csapatból.
– A 90. Ünnepi Könyvhét szolnoki programjában lesz látható június 17-én, hétfőn, 17 órától a Kettős látás. Merre jár még az olvasás, az irodalom ünnepén?
– Az áprilisi Könyvfesztiválra jelent meg legújabb könyvem Deodatus címmel, amivel nagyon sok helyre hívnak: Tatabányán, Tatán, Cegléden, Veszprémben kétszer is jártam emiatt. Az Ünnepi Könyvhéten is dedikálom, többek között Budapesten, a Dunakorzón. Talán nem túlzás azt mondani, hogy mindenhová elmegyek, ahová hívnak. Jövök Szolnokra is, most is, és júliusban is, hiszen akkor lesz a Zámbori Soma által szervezett Megavers tábor, ahol újra találkozhatok a fiatal versmondókkal, a zsűritagokkal és a szervezőkkel. Tehát nyáron se szakadok el Szolnoktól.
