– Miért jó a Szigligetinek, hogy megrendezi az Országos Színházi Találkozót?
– Egyrészt számunkra ez egyfajta felnövéstörténet. Eddig nem volt az életünk része egy ilyen méretű fesztivál megszervezése. Egyszerűen nincs benne rutinunk. Ugyanakkor nem célunk a másolás. Vannak elképzeléseink, szeretnénk sajátot kitalálni. Közben pedig kilépünk a komfortzónánkból és rengeteg olyan dolgot tanulunk, amit később kamatoztathatunk. Másrészt vidéki színház vagyunk, Szolnok város egyik intézménye, és számunkra egy csoda, hogy a szakmánk legnagyobb ünnepét megrendezhetjük, néhány napig Szolnok lesz a mi világunk, a magyar színházi világ közepe.
– Mikor derült ki, hogy 33 év után ismét Szolnokon lehet az OSZT?
– Nem tagadom, hogy tavaly tavasz óta lobbiztunk érte, hiszen 2025-ben ünnepeli a város az első írásos említésének 950. évfordulóját. Azt gondoltam, hogy a jubileumi év egyik kiemelkedő eseménye lehet, ha mi leszünk az OSZT házigazdái. Több mint egy éve tudjuk, több mint egy éve dolgozunk rajta, miközben a színház mindennapi működését is biztosítani kellett. Gőzerővel zajlik az előkészítés, és aztán június 10-től jön maga a fesztivál.
– Az idei OSZT a Szigligeti fesztiválja, a színházi ünnep lesz vagy Szolnoké, a színházba járó közönségé is?
– Az elmúlt években volt olyan Országos Színházi Találkozó, ami az adott színház körül zajlott, kicsit intézményi ünnep volt, és olyan is, amikor az adott város napjához kapcsolódott, és inkább városi ünnep lett. A szolnoki OSZT valahol a kettő között lesz, mert hangsúlyosak lesznek a színházban és a Színműhelyben zajló események, ugyanakkor az egész várost összeszínházazzuk. Lesznek versenyprogramok és off programok az Agórában is, ugyanakkor lesznek eseményeink a Művésztelepen, a Tiszaligeti Sportcsarnokban, a Cserkészházban és a Tisza moziban is, miközben a DOKK, a Tiszavirág-híd lábánál, amolyan találkozási pontként fog működni. Az a célunk, hogy miközben a szakmánk kicsit belakja a várost, a szolnokiak is lépten-nyomon találkozzanak az OSZT-tal, a színházzal. Olyanok is, akik esetleg nem vagy csak ritkán jönnek el hozzánk. Tulajdonképpen mindenkinek szeretnék valamilyen élményt nyújtani a következő hat napban.
– Elbír a város egy ekkora rendezvényt?
– Azt kértük a versenyprogramba bekerült társulatoktól, hogy legalább két éjszakát töltsenek itt, ami azt jelenti, hogy nagyjából 150 szálláshelyet lefoglaltunk, leginkább a Tiszaligetben, hogy némi koncentráltság megmaradjon. Ugyanakkor tudjuk, hogy a szakma egy része és a közönség is folyamatosan foglalta le a városban a különböző szálláshelyeket. De mióta megvan az M4-es, kicsit Budapest külvárosa vagyunk, tehát a programok után akár haza is lehet menni.
– Mekkora az érdeklődés?
– A versenyprogramra jól fogytak a jegyek, a Színműhely a méretei miatt lényegében két nap alatt megtelt. A nagyszínpadi produkciókra szerintem lesznek helyek a fesztivál idején, ahogy az off programokra is. Az utóbbiakat direkt úgy próbáltuk összeállítani, hogy aki esetleg lemarad a versenyprogram előadásairól, az is találjon megfelelő színházi élményt az OSZT idején a városban.
– A találkozó házigazdájaként hány előadást fog megnézni?
– Szívem szerint mindre beülnék, de sejtem, hogy ez lehetetlen lesz, hiszen ez a szűk egyhét lesz a csúcsa mindannak, amin több mint egy éve dolgozunk. Máskor ilyenkor már az évad lezárására, a nyári szünetre készültünk, most meg teljesen felpörögve szervezzük az OSZT-ot, és alig várjuk, hogy mindenki itt legyen, kezdődjön, még akkor is, ha tudom, hogy nekünk igazán húzós hetünk lesz. De azért nagyon szeretnék minél több előadást megnézni, a délelőtti szakmai konferenciákra beülni, az előző napi előadásokról szóló beszélgetéseken ott lenni, és pláne a kollégákkal találkozni és beszélgetni.
