Nem hittem volna, hogy a város egyik legkedvesebb szoborkompozíciójának a múltjában is vannak idióta pillanatok, és bár alig négy évtizede állították fel, a leleplezés dátuma sem egyértelmű. Még szerencse, hogy mindez a Kisherceget és a rókát legtöbbször látó gyerekeket egyáltalán nem érdekli.
A Kisherceget és a rókát ábrázoló, bronzból és kőből készült szoborkompozíció legalább három évtizede áll az egykori Ságvári, ma Fiumei Úti Általános Iskola kertjében, a főbejárattól jobbra,. Igazi különlegessége, hogy az alakok életnagyságú méretei és a jól elhelyezett kő kiegészítők révén a „park” szerves része, a város talán első olyan szobra, amelyet nem távolból kell figyelni, hanem megérinthető, sőt megmászható.
„A szobrot a 70-es években készítettem, s abban az időben az iskola vezetése nem tartotta elfogadhatónak a „Kisherceg” elnevezést. Pedig a könyv akkor már megjelent, s az ihlette a szobrot is természetesen. Úgyhogy akkor inkább „Rókázó kisfiú” néven hívták… Örülök, hogy most már valódi nevén szerepel a szobor…” Így kommentálta a szobráról szóló bejegyzést az alkotó, Szöllőssy Enikő a Fiumei Úti Általános Iskola honlapján. Amin azért ne lépjünk túl ilyen könnyedén.
Antonie de Saint-Exupéry regénye 1943-ban jelent meg először. A világháborúban repülőjével eltűnt író regényét viszonylag gyorsan, már 1946-ban kiadták magyarul. Tehát a hazai megjelenése és a szolnoki szobor fölállítása között minimum három évtized telt el. A szobrász bejegyzéséből azonban úgy tűnik, a hetvenes években voltak olyan hivatalosságok Szolnokon, akiknek a Kishercegről nem a remek könyv, hanem talán a szocializmus idején üldözni rendelt főnemesség ugrott be. A menthetetlenre szolgáljon mentségül, hogy az illetékeseknek talán nem volt gyerekszobájuk, és a regény elolvasására sem juthatott soha idejük.
Szöllőssy Enikő (1939) egyébként a hatvanas évek második felétől elismert képzőművész, akinek nemcsak köztéri alkotásait, de kisplasztikáit és érmeit is számon tartják. A Magyar Iparművészeti Főiskolán Borsos Miklós tanítványa, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán pedig Pátzay Pál a mestere. Több mint négy évtizedes munkásságát eddig többek között Munkácsy- és Ferenczy Béni-díjjal illetve a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével ismerték el. A hetvenes évek elején szívesen alkotott gyerekeknek szóló szobrokat, így játszótéri plasztikái álnak Felsőpetényben és Balassagyarmaton is. A megyénkben azonban Szolnokon kívül egyedül Jászárokszálláson találkozhatunk alkotásával, az ottani templomban elhelyezett, ember nagyságú Szent Pál szoborral.
A szolnoki Kisherceg című alkotása 1973-ban vagy 1979-ben került a mai helyére. A művésznőről és a szoborról fellelhető anyagok az előbbit valószínűsítik, ám egy szemtanú, Ragó Lászlóné, az iskola egykori igazgatóhelyettese másként emlékezik. A Fiumei Úti Általános Iskola negyvenéves jubileumi emlékkönyvében arról beszél ugyanis, hogy a szobrot 1979. május 26-án, a Nemzetközi Gyermekév alkalmából állították fel. Igaz, hozzáteszi, hogy a szobor korábban az alkotó kertjében állt, így nem zárható ki, hogy elkészítése és felállítása között hat év telt el.
A szoborkompozíció egyébként azt a pillanatot örökíti meg, amikor a Kisherceg a rókával beszélget, aki elmondja neki: „Egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél… Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan…”
A szobor igazi különlegessége, hogy ez az ország egyetlen Kisherceg szobra, de az sem zárható ki, a világon is egyedülálló, hogy bronz szobor örökíti meg Antonie de Saint-Exupéry világhírű alakját.
