2025.11.30. (vasárnap)

Kócosabb lesz Szolnok

Kócosabb lesz Szolnok

Dátum:

Györgyike, nem ebben maradtunk! Augusztus végén még azt mondtad, hogy karácsony előtt vagy legkésőbb januárban újra beülhetek a székedbe. A városból, belőlem, meg azt hiszem, sok szolnoki férfiból vittél magaddal valamit. Nem vigasztal, hogy az égiek jól fésültebbek és jobban értesültek lesznek.

Véletlenül, ismeretlenül, az utcáról ültem be először Györgyike székébe. És onnantól kezdve – nem sokkal később már tudtam – azon kivételezettek közé tartoztam, akik Györgyike kuncsaftjainak vallhatták magukat Szolnokon. Akiknek mindig felvette a telefont, akiknek valahogy akkor is szorított időt, ha aznap már tízedik órája csattogtatta az ollóit, akik beléphettek abba a kis kuckóba, ahol nem egyszerűen dolgozott, hanem valamit sugárzott. És mivel bőbeszédű, de mégis rendkívül diszkrét volt, már csak a magam nevében mondhatom: azok közé tartozhattam, akit kicsit talán a barátjának tekintett, akiről sok mindent tudott, akivel sok mindent megosztott.

Györgyikéhez nem elsősorban fodrászhoz jártam. Hanem beszélgetni. És csak így utólag zuhan rám: közben kicsit kikapcsolódni is. Györgyike nem csacsogott a vakvilágba. Hanem társalogott. Gondolatai, határozott véleményei voltak, közben pedig nyitott és bizonyos dolgokban elképesztően tájékozott volt. Azt hiszem, csak szakmunkásképzőt végzett, de sok diplomás értelmiségit lepipált az intelligenciája révén összegyűjtött tudásával. Mondom, mindig diszkrét volt, soha ki nem adta volna a kezei közé kerülő fejek titkait, mégis sok mindenről tudott, és azokról úgy mesélt, hogy azt bármelyik objektív, a forrásait védő hírügynökség megirigyelhette volna. Néha alig vártam, hogy akkora legyen a hajam, hogy bejelentkezhessek hozzá, és elmerülhessek Szolnok legfrissebb híreiben.

A fenébe Györgyike! Még életedben kellett volna portrét írni rólad, ahogy a hátam mögött állsz, és a tükörből látom, kezedben fésűvel és ollóval átszellemülten magyarázol, vagy elkerekedett szemekkel figyelsz. Meg megörökíteni, hogy egy igazi tűzről pattant nő vagy, akit bánt az igazságtalanság, aki kiáll az igazáért, akivel a vitába szálló jobb, ha felköti a gatyáját. És azt is, hogy közben mennyire szerettél élni. Hány balatoni helyet javasoltál nekem? Akkor is épp ezért hívtalak, amikor még azt is képes voltál vidáman újságolni, hogy lesz egy aprócska vakbélműtéted, de semmi komoly. Egyidősek voltunk, de már soha se leszünk ugyanannyi idősek.

Györgyike! Tényleg nem ezt ígérted, nem ebben állapodtunk meg, amikor utoljára beszéltünk. Veszekedned, vitatkoznod, érvelned kellett volna, hogy ez így nem oké! Szolnokból egy darabot nem lehet így kivenni. Mi lesz velünk? Szolnok most már örökre kócosabb város lesz. És ez nem igazságos. Még akkor sem, ha a férfiakhoz nem illő, titkos könnyekkel magunkat is siratjuk. Mert magunkból is meghalt valami, amikor végleg elléptél a fodrászszék mellől. Amiben úgy szerettem időzni.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Ünneptelen díjátadó

Nem akarok ünneprontó lenni. A magyar kultúra napja szolnoki ünnepségén kitüntetetteknek gratulálok. Sőt! Őze Áronék verses-zenés összeállítása is kiváló volt. Ugyanakkor a kitüntetések átadása ismét vállalhatatlanra sikeredett. A díjazottakhoz és Szolnokhoz volt méltatlan.

Egymás szemébe

Számoljunk egy kicsit! Aztán nézzünk egymás szemébe! És valljuk be, hogy ezt a kampányt, a törvényesen rendelkezésre álló pénzből nem lehet kihozni. Aztán szomorkodjunk: ugyanolyan hazugsággal múlik a régi, mint amilyennel jön az új. Ez pedig nem azt vetíti előre, hogy nem ott folytatódik majd minden, ahol majd abbamarad.

Szemét lett(em)

Szolnokiként Szolnokon szemetelek. Még akkor is, ha eredetileg nem is akartam volna. Erről persze nem Szolnok tehet, de ettől még a szemetem Szolnokon marad. A környezettudatosság, az ökológiai lábnyom csökkentése meg egy nagy kamu. Vagy szinte lehetetlen.

Kilencven nap

Ennyi idő van hátra az idei önkormányzati és az európai választásokig, amikor is fél évtizedre, azaz a 2020-as évek végéig adunk felhatalmazást képviselőinknek, hogy rólunk és helyettünk döntsenek. Kilencven napunk lenne, hogy felkészülten szavazzunk. Mert nem babra megy a voks!