(Nyári ismétlés. Ez a cikk 2015. március 24-én jelent meg először.)
Éppen egy évvel ezelőtt siránkoztam azon, hogy a Milléren lévő Szabadtéri Vízügyi Kiállításról eltűnt az évekig ott álló, világoskék körmös traktor. Akkor azt hittem, Szolnok egyetlen ilyen műszaki emlékét sirathatom, pedig úgy tűnik, a Vízügy udvarán már akkor is ott állt ez a másik Hofher traktor. Ráadásul a gát és a papírgyár közé ékelődött, rengeteg különböző gépnek és csöveknek helyet adó udvaron álló traktor kifejezetten jó állapotban van. Sőt, az alatta látható olajfoltból arra következtetek, hogy gondos kezek ápolják ezt az ipari műemléket.
Ez a piros kerekes, zöld traktor legfeljebb 64-67 éves lehet. A szocialista iparosítás majd a mezőgazdasági szövetkezetesítés egyik jelképének számító, nagy mennyiségben gyártott „erőgépről” sokáig azt hittem, hogy 1945 utáni találmány, avagy a Szovjetunióból átvett szerkezet. Ezt a szép szolnoki példányt megtalálva azonban kicsit utána olvastam a Körmös Hofher történetének, és kiderült, hogy a gyökerei az 1920-as évekig nyúlnak vissza. Az 1948-ban államosított kispesti Hofher-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Magyar Gépgyári Művek Rt. tulajdonosai és mérnökei ugyanis már az első világháború után rájöttek arra, hogy a gőzgépek kora a mezőgazdaságban is lejárt. Így hát kifejlesztették az egyhengeres, izzófejes motorral szerelt traktort, amely amellett, hogy kevés alkatrészből állt, egyszerűen gyártható volt, igénytelen nyersolajjal is működtetni lehetett. A sikeres R20-22 és R-35 típusok után fejlesztették ki a G-35-öt, majd 1943-tól gyártották a KÖTIVIZG szolnoki telepén ma is látható GS-35 típusjelzésű traktort. A földeken jobb kapaszkodást biztosító jellegzetes hátsó kerekei miatt Körmös Hofhernek nevezett traktorokat természetesen 1948-tól már nem a részvénytársaság, hanem az államosított nemzeti vállalat gyártotta, ami később felvette a Vörös Csillag Traktorgyár nevet.
A szolnoki GS-35 orrán látható Vörös Csillag Traktorgyár logó miatt feltételezhetjük, hogy ez a gép 1951 után, a névváltoztatást követően készült. Bár amiatt, hogy az oldalán egy gyönyörű Hofher-Schrantz-Clayton-Shuttleworth tábla is látható, kissé elbizonytalanodom a korát illetően. Az azonban biztos, hogy egy nagyon jó állapotban lévő, szinte minden darabját megőrzött traktorral van dolgunk, ami eredetileg is körmös lehetett, hiszen a közúti közlekedésben kötelező kiegészítők nincsenek rajta. Külön érdekessége, hogy az elején, a fekete kéménye is a helyén van, ami a Millérről eltűnt traktorról már az utolsó években is hiányzott.
Azt gondolom, hogy ha vannak Szolnokon értékek, amelyeket számba kellene venni, és figyelni a sorsukat, akkor ez a lassan hetven éves traktor is közéjük tartozik. Nemcsak azért, mert az Alföld közepén alapvetően mezőgazdasági központ voltunk mindig, így több száz ilyen gép pöföghetett a környékünkön, hanem amiatt is, hogy ezt a Körmös Hofhert talán éppen a Tiszával folytatott állandó harchoz használhatták. Továbbá az sem egy utolsó szempont, hogy miként a milléri példa is mutatja, egyre kevesebb ilyen traktor található az országban. Ennyire szép állapotú pedig, mint amilyen Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság telephelyén van kiállítva csak elvétve. Amiért köszönet jár azoknak a főnököknek, akik hagyták a gépet megmenteni, és azoknak a kétkezi melósoknak is, akik felújították és a mai napig ápolják a hazai ipar egykori büszkeségét.
