Négy korszak épített emlékei érhetők tetten, a valamikor ötezer embert foglalkoztató Állami Építőipari Vállalat, két évtizedes eredményeit összefoglaló fotósorozatból származó képen. Az akkori tanácsháza sarkáról, a hetvenes évek elején készült felvétel a szolnoki Kossuth tér keleti oldalát mutatja.
Azt, hogy ez a felvétel nem készülhetett 1970 előtt, a képre rákerült Skoda 100-as típusú gépkocsi rendszáma árulja el, hiszen attól az évtől kezdték kiadni a magánautókra az I betűvel kezdődő rendszámokat. De, ha jobban megnézzük ezt a felvételt, a szereplők ruházata és a növényzet állapota miatt nemcsak azt mondhatjuk, hogy az ismeretlen fotós egy szép nyári napon dolgozott a Táncsics utca és a Kossuth tér torkolatától, hanem azt is, hogy már erősen munkaidő után ügyködött. A Skoda háta mögött, a Jókai utca akkor már lezárt torkolatánál ugyanis egy olyan hirdetőoszlopot látunk, amin nemcsak az 1966-ban megszületett Centrum áruházak logója tűnik fel, hanem egy utcai óra is, ami azt mutatja, hogy az exponáláskor már negyed hat múlt öt perccel.
Ha visszafelé haladunk az időben, akkor a Kádár-kor építészetét egyrészt a fotó jobb szélén már látható járási tanácsi irodaház idézi meg, jellegzetes földszinti V pillérével. Ezt az épületet a Halászcsárda néhány évig működő kerthelyiségének helyére húzták fel, a Jókai és a Kossuth utcák sarkán. Ám ennél talán jellegzetesebb „alkotásai” a kornak a képen feltűnő fényreklámok, amelyek a hatvanas-hetvenes években „árasztották el” a várost. A sort az 1-es számú irodaház tetejére felszerelt OTP fényreklám nyitotta, amit a Neon KTSZ munkatársai 1963 tavaszán helyeztek el az épületen. Hogy aztán a jellegzetes zöld szín több évtizeden keresztül meghatározza Szolnok főterének esti fényeit, illetve megnyissa az utat az épület oldalára szerelt Néplap felirat, illetve a Táncsics utcával szemben, önálló villanyoszlopra szerelt Tisza szálló útbaigazító fényreklám előtt.
Az eggyel korábbi politikai korszakot, Rákosi Mátyás éveit amúgy éppen a Rimóczy Gyula, Kossuth-díjas építész által tervezett 1-es számú irodaház jeleníti meg, amit 1951 és 1953 között húztak fel egy Kossuth téri és egy Jókai utcai telekből kialakított területen. És itt persze újabb korszakokat is behozhatnánk a képbe, hiszen a város első, modern irodaházának alapozása közben Kaposvári Gyula megtalálta a szolnoki vár(os) külső falait. Illetve ugyanezen építkezés közben tűnt el a város Szentháromság-szobra, pedig ha megússza a Rákosi-kort, akkor ennek a Kádár-kori képnek a bal szélén emlékeztethetett volna a Monarchia, vagyis Ferenc József idejére. De hát a történelem nem ismeri a „ha” szót, így a szocializmus előtti időszakra csak a felvétel bal oldalán látható, ma már könyvtárépület emlékeztethet.
Igaz, ez mindjárt két korszak emlékét is magán hordozza, sőt. A Hofhauser Antal által tervezett, eredetileg egyemeletes, sarki házat ugyanis 1891-ben húzták fel Milkó Vilmos és Vaskovits Antal építőipari vállalkozók, az addigra már vállalhatatlan állapotban lévő, és a tér szabályos téglalap alaprajzába belelógó Fehér ló fogadó helyén. A Pénzügyigazgatóságnak, kis túlzással adóhivatalnak épült házat aztán az első világháború után bővíteni kellett, amit fölfelé, egy emelet ráépítésével oldottak meg a Horthy-korban. A fotó készítésekor már se pártbizottságként, se munkásőr központként nem funkcionált az épület, hiszen 1965-től városi, középiskolai leánykollégiumként szolgálta elsősorban a Szolnok gimnáziumaiba vidékről érkező diákokat. Igaz, a másodikvilágháború után a tetejére épített lőtorony még ekkor is a Kossuth tér 2. része volt.
A profi fotó, illetve a sorozat többi képe szerintem a 43-as számú Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat fennállásának huszadik évfordulójára készült 1971-ben. A megemlékezéshez akkor már elég sok képre volt szükség, hiszen az 1951-ben létrejött vállalat a város minden jelentősebb építkezésében közreműködött. Sőt, nyugodtan mondhatjuk, hogy miként Szolnok mai arculatát az eredetileg az 1-es számú irodaház legfelső szintjén működő megyei tervezővállalat álmodta meg, úgy a megvalósítás az ÁÉV közel ötezer munkavállalójára maradt, akik e fotó készítése után még húsz évig dolgoztak a város (át)építésén.
