A szolnoki Kossuth tér 2., 3. és 4. számú épületeit az elmúlt százhúsz évben előszeretettel fotózták a 10-es számú épület környékéről. Nem véletlenül, hiszen a város impozáns épületeiről van szó. Ez a felvétel valamikor 1925 és 1928 között készült, tehát akkoriban nézhetünk szét a téren.
Az ismeretlen fotós valahonnan a mai „lordok háza” elől dolgozhatott azzal a céllal, hogy megörökítse Szolnok főterének északi épületsorát. A mester háta mögött akkor még egy földszintes ház állt, benne patikával, tehát neki nem adatott meg az, ami az utódainak, hogy magasabbról készítsen, amolyan felülnézeti képet a térről. Nem tudom bizonyítani, de úgy érzem, hogy erről a helyről, ha nem is a legtöbb, de a második-harmadik legtöbb, képeslappá lett fotót készíthették Szolnokról. Nem véletlenül, hiszen a Pénzügyigazgatóság, a Tiszavidéki Takarékpénztár és a Magyar Király Szálloda így együtt Szolok egyik legszebb épületsorát jelentették.
Az 1928. november 6-án Szolnokról Pestszentlőrinczre – akkor még „cz” volt a végén – küldött képeslaphoz használt fotó csak 1924 után készülhetett, hiszen a mai könyvtár 1891-ben elkészült épülete ezen a felvételen már két emelettel rendelkezik. Márpedig a második emeletet, hasonlóan a mai bíróság épületéhez a Kossuth út elején, 1924-ben bővítették fölfelé. Mivel a fiatal fák lombkoronája alapján ez egy kora tavaszi kép, azt gondolom, legkorábban 1925 elején dolgozhatott az ismeretlen fotós. A postai bélyegző miatt azonban az sem zárható ki, hogy csak 1928-ban készült a felvétel. Így pedig azt mondhatjuk, hogy egy nagyjából száz évvel ezelőtti szolnoki pillanat maradt ránk Apró Etának köszönhetően, aki Schwartz Kálmán ékszerésznél vendégeskedhetett akkoriban.
A felvétel egyik érdekessége, hogy megőrzött valamennyit a korabeli divatból. Például a kép jobb szélén látható, hogy a szoknya ekkoriban már nyugodtan érhetett térdig vagy picit fölé, az elegánsabb hölgyek pedig enyhén magasított sarkú cipőt és különböző kalapokat viseltek. Nem véletlen, hogy a korabeli szolnoki reklámok között több, a belvárosban működő kalapos hirdetése is felbukkant. Ugyanakkor az is jól látszik, hogy az öltönyös férfiak fején is illett kalapnak lennie akkoriban.
Számomra a kép másik érdekessége – jelentősége -, hogy a Kossuth tér keleti oldalán egykor álló szolnoki Szentháromság-szobrot egy ritkán megörökített szögből mutatja. Elsősorban azért, mert ez a szobor alig fél évszázadig volt a helyén, és amíg ott állt, inkább hátulról vagy a Zagyva felé néző oldaláról örökítették meg. Sajnos egyetlen olyan fotót vagy képeslapot sem ismerek, amely a négy sarkán szentekkel díszített oszlopot közvetlen közelről örökítették volna meg. Pedig ma, amikor a szobornak már csak a csonkját nézegethetjük a Belvárosi Nagytemplom mellett, nagyon jól jönne.
Ennek a képeslappá lett fotónak köszönhetően egy rövid sétát is tehetünk a korabeli Szolnok egyik fontos bevásárló „utcájában”. Ne felejtsük el, hogy akkoriban sem városszéli nagyáruházak, sem többféle osztállyal rendelkező üzletek nem működtek még Szolnokon, hanem a belvárosban – főleg a Kossuth, a Baross és a Szapáry úton, valamit a főtéren körben – sorakoztak a szakboltok. Amelyek bejáratai fölött általában büszkén hirdették a tulajdonos nevét. A mai gyerekkönyvtár helyén például Kovács János és Solti M. üzletei működtek, további legalább három, sajnos nem kibogarászható nevű üzlettel együtt. A ma már nem létező Tiszavidéki Pénzintézet és Takarékpénztár földszintjén Rosenzveig Ernő és Holczer Vilmos portáljai olvashatók ki, miközben ebben az épületben is még legalább két további üzlet működött. A fotózás idején éppen némi felújítás alatt álló Magyar Király – akkor bő nyolcvanéves – főbejárattól jobbra eső földszinti helyiségeiben pénzintézet volt, ugyanakkor más képeslapok megőrizték az épület túloldalán sorakozó, legalább négy üzlet emlékét.
Mindezt csak azért tartottam fontosnak felsorolni, hogy emlékeztessek rá: Szolnok főtere valamikor nemcsak azért volt a város első közterület, mert ott áll a városháza, hanem azért, mert a teret körülfogó házak földszintjein minimum harminc különböző üzlet várta a helyieket és a bevásárolni érkező környékbelieket. Mosolyogjunk, de ez volt a korabeli „Kossuth tér pláza”.
