2025.08.27. (szerda)

Köszönöm a kattintásokat

Köszönöm a kattintásokat

Dátum:

Az idei 241. poszttal téli szünetre megy a blogSzolnok, hogy január 5-én, 2019 első Album rovatbeli bejegyzésével elindulhasson a 10. évfolyam. Most döbbenek rá, hogy közel egymillió betűt hegesztettem idén egymásmellé, erre a felületre. Megtisztelő, hogy erre napi több százan voltak kíváncsiak.

Csak öntömjénező pátosszal tudnék írni a blogSzolnok 9. évének befejezéséről, az egyszemélyes szerkesztőség 2018. évi munkájáról. Mivel azonban vallom Bástya elvtárs nézeteit (lásd. Bacsó Péter A tanú című filmjében) – ha valamit, akkor a szerénységet szeretem magamban -, eltekintenék az év végi értékeléstől. Álljon itt csak annyi, hogy a 2010. március 1-jén indult blog kilencedik évfolyamában 240 önálló poszt született, ami az átlag terjedelem alapján azt is jelenti, hogy körülbelül egymillió betűvel terheltem a világhálót. És annak a nagyjából 50 ezer olvasónak az idejét, energiáját, értelmét, akik idén benéztek hozzám. Ha kívánhatok valamit 2019-re a blogSzolnoknak, akkor legyen az, hogy tartsák meg az olvasók ezt a szokásukat.

Tulajdonképpen nagyon utálom, hogy az ünnepek körül leáll a fél ország: bezárnak a múzeumok, a közintézmények, semmi se akkor van nyitva, amikor megszoktam. De elfogadom, sőt jó ideje én is csatlakozom. Egyszerűen azért, mert néha kell egy kis kikapcsolódás, pontosabban feltöltődés: ahhoz, hogy valami kijöjjön, bemenet is kell. Vagy, hogy egyik régi tanáromat idézzem: „az írás az olvasással kezdődik”. Szóval olvasni, filmet nézni, beszélgetni, sétálni, semmit tenni és hasonló dolgokat fog művelni a blogSzolnok egyszemélyes szerkesztősége a következő szűk két hétben. Hogy aztán 2019. január 5-e szombat reggelére már a helyén legyen az Album rovat új bejegyzése, aminek a képeslapja már itt van a kezemben. És ezzel elinduljon a 10. év, ami remélem, legalább annyi új bejegyzést hoz majd, mint 2018.

Mert Szolnok továbbra is érdekes, ezer felfedezni és megfejteni érdemes titkot rejtő város, amit jó megmutatni. Nemcsak Szolnoknak, nemcsak a mai szolnokiaknak. Remélem, 2019 valóban páratlan év lesz! És sok jót hoz mindenkinek. Ami csak úgy jöhet össze, ha mindenki sok jót ad mindenkinek. Hát pihenjünk rá erre a nagy kihívásra!

Köszönöm a kattintásokat!

 

Bajnai Zsolt

szerkesztő

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Épített veszteségeink vs. lehetőségeink

A Magyar Rádió évtizede üresen álló volt Szolnoki Stúdiójáról jutott eszembe, hogy mennyi használaton kívüli középület van a városban. Többségük persze magántulajdon, ám mégsem tudom azt mondani szolnokiként, hogy semmi közünk hozzájuk. Előttünk pusztulnak, nekünk is veszteségek.

2010: Levizelt város

A következő írás, ahogy talán címe is sejteti, a jó ízlés határait feszegeti, ezért érzékenyebb olvasóinknak inkább a tegnapi cikket ajánljuk. Persze attól, hogy nem beszélünk a dologról, még létezik. Én is azért írok róla, mert megdöbbentett a szembesülés. De van remény.

Hivatali szekír

Akkor élünk majd normális országban, amikor a hivatalok kiszolgálják, és nem kiszekírozzák az őket eltartó, adózó állampolgárokat. Ha majd nem ugrik össze a gyomrunk, amikor át kell lépnünk egy hivatal küszöbét. Mert - elvileg - nem ők vannak értünk.

Bajok a négyesen

Csak a saját tapasztalataimból tudok kiindulni és azok alapján véleményt formálni. Tehát elképzelhető, hogy Virág elvtársnak van igaza, és nem kell mindent elhinni, amit a vaksi szemével lát az ember. De ha nem hagy nyugodni egy dolog, akkor képtelen vagyok ellenállni a klaviatúra vonzásának.