Ennél sablonosabb történetet tényleg csak akkor találhattak volna az alkotók, ha Vuk meséjét írják át maira és élőszereplősre. A Szia, Életem! sztorija ugyanis az elmúlt években felbukkant már magyar filmekben, de az amerikai filmgyártás is kettő-ötévente elővesz valami hasonlót. Azaz a valamilyen értelmiségi, művész pályán éppen válságban lévő, erősen középkorú férfi meséjét, aki még mindig azt hiszi magáról, hogy huszonéves macsó, és a legyet (taxisofőrt) is röptében, aztán valahonnan előkerül az addig nem látott gyereke… És? Hát persze, hogy ettől a nem várt fordulattól kilábal az alkotói válságból, leszokik az alkalmi kufircokról és átverekedve magát sok kalandon és nehézségen boldog élete lesz. Még el sem kezdődött a Szia, Életem!, de már fel lehetett rajzolni ezt a történetvezetést, azaz már csak a kanyarokért kellett izgulni.
Geszti Péter és Ditz Edit nemcsak sikeres második-harmadik játékfilmes producerek, de remek reklámszakemberek is. Ők illetve a film körül ügyködő csapat pontosan tudta, hogy egy ilyen filmhez olyan főszereplőt kell megnyerniük, akire akkor is tódul a közönség, ha másfél óráig némán ül egy széken, a színpadon. Maximum annyival tolták meg az ötletet, hogy nem a Csányi Sándor, Szabó Győző, Klem Viktor kitaposott utat járták, hanem az eddig csak filmes mellékszerepeket kapó (talán csak a Tiszta szívvel a kivétel) Thuróczy Szabolcsot választották az alkotói válságban lévő, über paraszt, magányos, budapesti író szerepére. És tegyük gyorsan hozzá: ahogy a korábbi filmjeivel és alakításaival, Thuróczy ezzel sem okozott csalódást.
A producerek és a forgalmazók kapcsán azt is érdemes megjegyezni, hogy idomultak az utóbbi évek új, magyar, filmes szokásához. Azaz kisebb, jelentéktelen szerepekben is nagyágyúkat vonultattak fel. Esetünkben Básti Julit a kibírhatatlan szomszédasszony, Elek Ferencet a megértő baleseti sebész, Tasnádi Bencét az önimádó menedzser, Scherer Pétert és Katona Lászlót az egyetlen jelenetben felbukkanó filmesek, Kovács Patríciát Patrícia és Mucsi Zoltánt a könyvkiadó szerepében. Akik természetesen kiválóak, ugyanakkor alkalmasak arra is, hogy olyan előzetest lehessen a fiélmből vágni – nagyon helyesen -, ami ugyan kicsit félrevezeti a nagyérdeműt, de mégis hatásos. Kovács Patrícia szex szerepjátékos jelenetétől ne is várjanak többet.
Mert a Szia, Életem! – még nem jöttem rá, hogy miért ez a címe – minden klisé ellenére egy remek családi film. Ami a Brazilokat és a Konyect is jegyző Rohonyi Gábor rendezőtől tényleg minimálisan elvárható, miközben a forgatókönyvíró és társrendező, sőt mellékszereplő Vékes Csabától pozitív csalódás, már, ha csak a Hetedik alabárdos című filmjét idézzük fel. A Szia, Életem! ugyanis egy szellemesen megírt, kiváló dialógusokkal operáló, eszméletlen jó ritmusban vágott, egyetlen percében sem unalmas, vagy a kiszámíthatósága miatt esetleg kellemetlen film. Nem! Tényleg elsőosztályú családi film, amire a nyár utolsó napjaiban úgy kellene özönlenie a vakációba kapaszkodó családoknak, mint anno a Szuperzsarura vagy az ET-re.
Egyetlen percig sem tagadva, hogy ennek a filmnek az igazi motorja a felnőtti hülyeség áldozatát, Samut alakító Pásztor-Várady Mór, aki Kovács Krisztiánt utolérő természetességgel és profizmussal játssza végig a filmet. A hat-nyolc éves kissrác mellett minden felnőtt csak kezdő kútfúró és mellékszereplő. Ezt a filmet ő viszi a hátán, és miatta marad örökre emlékezetes, mert ilyen csoda minden évszázadban csak egy terem a magyar kamerák előtt. Ha semmi másért, de miatta ne hagyják ki a Szia, Életem! című új magyar filmet.
