Évekkel ezelőtt már írtam néhány szolnoki padról. Nevezetesen a Vasútállomás elé 2010 körül kikerült, meglepően nagyszámú ülőalkalmatosságról, amelyek frissiben úgy néztek ki, mint egy „paderdő”. És az értelmüket is nehéz volt meglátni. Aztán nem olyan régen, a Verseghy és a Városmajor út sarkán találtam két padot, amikről azt gondoltam, nem lehet nem írni. Több okból is. Egy: érthetetlen helyen vannak, és láthatóan – legalábbis a ki nem taposott fű alapján – senki sem használja őket. Kettő: az a fajta rideg fém típus, amire se melegben, se hidegben nincs ingerenciája az embernek ráülni. Három: úgy tűnik, meg is feledkeztek róluk. Mindezek azonban felszínre is hoztak bennem néhány kérdést.
Mi is a pad? Mármint a közterületeken vagy nyilvános parkokban, kertekben ma már elegánsan utcabútornak nevezett ülőalkalmatosság. Egy meghatározás szerint a pad olyan párnázatlan – tehát kemény – ülőbútor – függetlenül attól, hogy kint vagy beltérben van -, amely egy sorban, azaz egymás mellett biztosít ülőhelyet több ember számára. Ami már természetesen az ókorban is létezett. Feltételezem, egy kidőlt vastagabb fa vagy egy nagyobb, jó szögben álló kő lehetett a padok őse. Ami nagyon jól jöhetett, amikor az emberek még többnyire gyalog jártak. Tudatosan talán akkor kezdtek padokat készíteni, amikor a települések részei lettek, és már nemcsak a vándoroknak, hanem a találkozni, beszélgetni akaróknak is igényük lett rá. Az biztos, hogy a görögök és a rómaiak már készítettek utcai ülőalkalmatosságokat, és a középkorban is bevett szokás volt a házak falánál padokat kialakítani.
Jobban belegondolva, számomra világos, hogy a közterületi pad mára elvesztette funkcióinak jelentős részét. Amit jól mutat például az Ady Endre úton, az Arany János utcai kereszteződésnél, a tízemeletes tövében árválkodó két, kék pad. Amelyekre, ha tudna, se nagyon akarna senki leülni, hiszen már alig gyalogolunk nagyobb távokat. Amit pedig eddig az utcán, a parkokban, ilyen padokon ülve beszéltünk meg, tárgyaltunk ki, azt a virtuális világban tesszük, nem egy zajos kereszteződésben, benzingőzt belélegezve.
A modern, közterületi pad elterjedésének kezdetét nem tudom megmondani, de úgy tippelném, hogy valamikor a XIX. században lehetett. Amikor a polgárosodással, a városiasodással, a közparkok megjelenésével és nem utolsó sorban a vasút miatt tömeges igény mutatkozhatott a bárki által használható padok iránt. Ez pedig felvet egy újabb – számomra fontos – kérdést.
Hol és mikor helyezhették ki Szolnok első, utcai padját? Mivel a templomainkról készült legkorábbi fotókon sincs ennek nyoma, sőt a Kossuth téren is csak az ötvenes években készült képeslapokon látni először padokat, azt gondolom, az 1857-ben átadott első vasútállomásunkon bukkanhattak fel. És mivel – a két komoly átépítés miatt – ebből egy sem maradt fenn, feltehető a következő kérdés. Hol állhatnak a legrégebb óta folyamatosan, illetve a legrégebbi padok Szolnokon?
Az első kérdésre a Verseghy parkot adnám meg válaszként. Bizonyítékom nincs rá, de szerintem ide, mint a város első, tervezett közparkjába kerülhettek azok – 1926 körül -, amelyeknek a helyén ma is találunk padokat. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy itt is állhatnak Szolnok legöregebb padjai. Elsősorban azért, mert a Verseghy park azért kilenc évtizede mindig az egyik leginkább gondozott része volt a városnak, így itt cserélhették leggyakrabban őket. Így inkább a Tallinn városrész lehet, ahol az első lakótelepi jellegű házak között megmaradhattak padok az ötvenes évekből. Vagy esetleg valamelyik gyár, mondjuk a Cukorgyár környékén, ahol sokáig árválkodtak egy pad, természet által részben már elfoglalt csonkjai.
És, ha már itt tartunk, nem tudom megkerülni a kérdést. Kié is a közterületi padok? Kinek kell gondoskodniuk a karbantartásukról? Sőt, menjünk korábbra! Ki dönti el, döntötte el, hogy hová és milyen padok kerüljenek? Mert a Gólyánál, az artézi kút közelében jól néz ki a fa köré épített, fém pad. Bár szerintem ez se az a hely, ahol sokáig, szívesen ücsörögne az ember. Főleg, hogy a bokrok felé már meg is van rogyva.
Nem szemrehányást akarok tenni. Ugyanis nem tudom, hogy hány közterületi pad lehet Szolnokon. Zárjuk is le ezt a padokról szól eszmefuttatást egy újabb tippeléssel: szerintem valahol 500 és 1000 darab között lehet a szolnoki, közterületi, ülő alkalmatosságok száma, amelyek között újak éppúgy akadnak, mint akár 60-70 évesek.
