Szomorú, búsuló, merengő, bánkódó vagy ülő jelzővel is illetett szolnoki Krisztus-szobor 2023-ban nemcsak picit odébb került, de megszabadult festésétől és a szemét is felnyitotta. Két évvel a felújítása után a körülötte lévő terecske nevet is kapott, így talán van remény a következő évszázadokra is.
„A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s odagyűjtötték köré az egész helyőrséget. Megfosztották ruhájától, bíbor színű köntöst adtak rá. Tövisből koszorút fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak előtte, és így gúnyolták: Üdvözlégy, zsidók királya! Közben leköpdösték, fogták a nádat, és verték a fejét. Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a palástot, s ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék.” (Mt 27, 27-31) A Máté evangéliumában olvasható történet segíthet megérteni, Szolnok egyik legrégebbi köztéri alkotásának a hátterét.
Pontos elnevezéséhez azonban nem visz közelebb. Az ország más településein található, hasonlóan kövön ülő, palástos, töviskoronás, általában könyöklő Krisztus-ábrázolásoknak szinte mindenhol más és más a neve. Pihenő, Fájdalmas, Búsuló, Szomorkodó, Szomorka, Gondolkodó, Ülő, Bánkódó, Bánatos, Meditáló, vagy Ecce Homo-ként emlegetik őket. A legrégebbi ilyen szobor Kapuvárról ismert, ahol 1691-ben állították. De hasonlót találunk Sitkén, Kiskunfélegyházán, illetve a közelben Jászjákóhalmán és Jászberényben is. Ez utóbbi kettő valószínűleg idősebb a szolnokinál, hiszen a jákóhalmai keletkezését 1740-re, a berényit pedig 1773-ra teszik.
A jó ideje a Madách és a Templom utcák találkozásánál, a Belvárosi Nagytemplom tornyával szinte szemben lévő szolnoki Szomorú Krisztus-szobor – ahogy a helyiek gyakran emlegetik – a legtöbb forrás szerint késő barokk stílusban, 1800-ban készülhetett. Valószínűleg szolnokiak adományából, ugyanakkor nem tudjuk, ki az alkotója. Az viszont közmegegyezés tárgyát képezi, hogy a szobor fölé emelt baldachin legalább fél évszázaddal későbbi, sőt az sem zárható ki, hogy akkor készült, amikor eredeti helyéről, nagyjából a mai Szolnoki Galéria (zsinagóga) sarkától át kellett helyezni.
Nagyon valószínű tehát, hogy a szobor és a fölötte lévő baldachin a 19. század közepétől 2020-ig ugyanazon a helyen állt a két utca találkozásánál, a mainál jóval közelebb a kocsiúthoz. Ami figyelembe véve a város elmúlt 200 évének viharos történéseit, kisebbfajta csodának is tekinthető, de reménykeltőnek is nevezhetjük.
A szolnoki Szomorú Krisztus 2020-ig meglehetősen rossz állapotban volt, hiányzott fejéről a töviskoszorú illetve a kezéből a nád is. Mint az évtizedek óta a szobor közelében élő Csicsmann György korábban elmondta, miután 1988-ban ismeretlenek sokadszorra ledöntötték a szobrot, letört a feje, a helyreállítás után pedig a koszorúból valamiféle turbán lett. Ugyancsak a rendszeres rongálások miatt tűnt el a szobor kezéből a nád is, pedig sokáig a balkezében volt. Egyébként érthetetlen, hogy miért „bántották” oly sokszor ezt a szobrot, aminek következtében a kétezres évek elején „üvegkalitkába” került.
A sokféle névvel illetett Krisztus-szobrunk, és a fölé épített baldachin a 2010-es évek második felére egyre rosszabb állapotba került. Erről tanúskodik az a szakvélemény, amit a szobor felújítását sokáig szorgalmazó, majd annak restaurálási munkálatait szaktudásával is segítő Dombi Gábor építész még 2019-ben készített. Figyelmeztetett, hogy a felépítmény instabilitása miatt a minimum 200 éves szobor egyre nagyobb veszélyben van. És bár akkor és korábban is történtek kísérletek arra, hogy a szobrot pályázatok révén felújítsák, a folyamat csak akkor gyorsult fel, amikor majdnem végzetes „katasztrófa” történt.
A Templom és a Madách út kereszteződésében 2019 utolsó napjaiban a „menetrendszerinti” csőtörés volt, ami nemcsak alámosta a szobor környékét, de egy jókora munkagödröt is ásni kellett emiatt a közelében. Ezek következtében pedig majdnem ledőlt a baldachin, és mint az egyébként a közelben lakó Dombi Gábor egy helyen nyilatkozta, kérésére állították le akkor a munkákat, majd támasztották meg az építményt. Később pedig körbe is szalagozták a szobrot és a baldachint. És így is maradt közel két éven keresztül, amikor is végre elkezdődhetett a szobor felújítása. Azaz szétszedték a baldachint és az „ülő”, „szomorú”, „merengő” Krisztus alakjával együtt átadták a restaurátornak.
A munkák 2023. június 4-én értek véget, amikor Bánvölgyi László restaurátor fantasztikus munkájának köszönhetően átadták a szobrot és a felépítményét. A restaurátor egyrészt megszabadította a szobrot a ki tudja mikor és miért rákerült festékrétegektől, így 2023 óta nem színesben, hanem a kő eredeti sárgás-barnás színében látható az egyik kezére arcát támasztó Krisztus. Másrészt a tengeri üledékes mészkőből faragott alak hiányosságait, illetve korábbi, nem illeszkedő javításait is szakszerűen pótolta a mester, ami miatt olyan az egész alkotás, mintha frissen faragták volna. Ráadásul a szobor megmentéséért szintén sokat fáradozó, Csicsmann György archív fotójának köszönhetően a Krisztus kezében lévő nádat is pótolta a restaurátor. És természetesen nem maradt el a baldachin darabjainak a megtisztítása, pótlása és az egész újbóli felépítése sem. Sőt, a tető belsejébe, Krisztus fölé tükrök is kerültek, ami egészen különleges és érdekes hatásokat kelt.
Nem elhanyagolható az sem, hogy a hosszúra nyúló munka nemcsak a szobrot és a baldachint, de magát az alkotást befogadó „terecskét” is érintette. Már csak azért is, mert – amint arra Dombi Gábor korábban többször felhívta a figyelmet – a kereszteződés közelében, a nem éppen jó állapotú földalatti közművek miatt kockázatos lett volna a szobrot a korábbi helyére visszaállítani. Így született meg az a döntés, hogy nemcsak felújítják, de áthelyezik és egy kis alapzatra állítják a szobrot, ami magával hozta a Madách utca kiszélesedő végének a megújítását is. A Szolnoki Városüzemeltetési Kft. csapatának köszönhetően így nemcsak egy szinte új köztéri alkotást, de egy szép kis terecskét is kapott a város, aminek egyik házán 2025. május közepe óta az olvasható: Reménység tér.
