2025.11.30. (vasárnap)

Lakatozzunk!

Lakatozzunk!

Dátum:

Nem egészen értettem azokat a híreket, amelyek arról szóltak, hogy majd valakik kitalálják és engedélyezik, az új hídnál hová kerülhetnek a szerelmesek lakatjai. Úgy tűnik, a szerelmeseket és a szolnokiakat nem érdekli a hivatalos út. Amint látható, a híd már az övék. Vagyis a miénk.

11-lakat1_400Egyre több lakat kerül a Tiszavirág híd korlátjaira. És feltételezem, egyre több kulcs repül a Tiszába, ezzel is megpecsételve az öröknek gondolt szerelmeket. Azt viszont nem hinném, hogy a lakatok elhelyezéséhez bárki is engedélyt kért volna. Ahogy azon is nagyon csodálkoznék, ha lenne valaki, aki az engedély nélkül felkattintott lakatokat el merné távolítani. Se most, se később.

Ezek a lakatok ugyanis nemcsak az összekapcsolt életeket jelképezik, hanem azt is, hogy a szolnokiak valóban birtokba vették az új hidat, és azt tényleg a magukénak érzik. No meg azt is, hogy a hivatalokon túl is van élet, és nem kell mindenhez hivatalos, pecsétes, előterjesztett, megszavazott és végrehajtott döntés. Vannak dolgok, amelyek csak úgy, maguktól is megtörténhetnek, mert az embereknek úgy tartja a kedvük. És ez jó!

Nem hinném, hogy néhány éven belül elárasztják a lakatok a korlátokat. Ahhoz például több esküvő kellene. És azt sem gondolnám, hogy az évek alatt felrakott lakatok rontanák a városképet, a híd képét, netán megbontanák az építmény kényes egyensúlyát. Ha tetszik, ha nem, a lakatok szaporodni fognak.

11-lakat2_400Ha valamit nem tudsz megakadályozni, akkor állj az élére.

A város helyében nagyon gyorsan kiírnék egy közbeszerzési pályázatot nagyobb mennyiségű, igényes – netán hazai gyártású – lakat beszerzésére, és gravírozására. A városházán házasságot kötőknek pedig Szolnok nevében ajándékoznék egy-egy nevükkel díszített lakatot, és megkérném őket, hogy nemcsak a saját kapcsolatukat, de a város jövőjét is megerősítve, kattintsák azt fel a Tiszavirág híd korlátjára. Az erről szóló emléklapot pedig őrizgessék, mint életük egy fontos napjának emlékét.

Sőt, tovább megyek. A Szolnokon házasságot kötött pároknak, gyermekeik születésekor pici lakatot küldenék, hogy majd az első sétájuk alkalmával, a hídon keressék meg az esküvői lakatjukat, és tegyék mellé gyermekükét is. Csak azért, hogy a szolnoki lakatos emlékhely egy kicsit más legyen, mint például a pécsi, amelyik ugye Magyarországon ma még a leghíresebb.

Ha esetleg vasfűrésszel a kézben látnának valakit a hídon mászkálni, netán valamelyik lakat fülét bőszen vágni, azért kérdezzék meg tőle, hogy hivatalos kiküldetésben van ott, vagy mégsem volt örök, amit a kulcs eldobásakor annak hittek. Előbbi esetben dobják a folyóba a fűrészét, utóbbiban pedig vigasztalják azzal, hogy rengeteg lakat van még, és azt sem tiltja semmi, hogy valaki többször kattintson a Tiszavirágon, és dobjon kulcsot a Tiszába.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Múlt- és illúziórombolás

Nem történt semmi. Csak szegényebbek lettünk egy régi szolnoki házzal, és egy új szolnoki illúzióval. Mindezek következtében pedig robogunk tovább azon az úton, amin az épített örökségünket és a saját múltunkat pusztítjuk. Amihez már az új közgyűlésnek is köze van. Egyes. Ülj le fiam!

Múltunk leverése

Kandó Kálmán emléktáblája. Várkonyi István róla elnevezett téren lévő táblája. Andrássy Kurta János Táncolók című domborműve az egykori művelődési házon. A piaccal szembeni házak domborművei. És a legújabb, egy brigád emlékezete, ami eltűnt Szolnokról, felújításra hivatkozva.

Hol járnak a buszok?

Az utóbbi időben ritkán ülök buszra Szolnokon. Nemcsak azért, mert a sok ülés után kell egy kis mozgás. Inkább a szubjektív érzetem miatt, hogy a belvárosból nézve egyre bizonytalanabb a tömegközlekedés. Az pedig álom, hogy valami kapcsolat legyen a vasút és a buszok között.

Nem időközben is

A vasárnapi időközi önkormányzati választás eredményétől függetlenül Szolnok egy részét a voksolás nyertesének tekinthetjük. Amiből választópolgárként az a következtetés is levonható, hogy nem járnánk rosszul, ha sűrűbben cserélődnének a képviselőink.