Próbálok nagyon tényszerű lenni. Az 1896-ban épült Nemzeti Nagyszálló története során sok mindennek adott helyet, hotel funkcióját a hetvenes években vesztette el, majd a benne működő irodaház is kiürült. Az eredetileg bálteremnek épült hátsó traktusban nyílt meg Szolnok egyik első filmszínháza, hogy aztán bő nyolcvan éven keresztül Nemzeti mozgó, Vörös Csillag végül Nemzeti moziként üzemeljen. Hogy a Szapáry utcától a Sütő utcáig nyúló, Szolnok egyik legnagyobb, még a XIX. században készült épületkomplexumát mikor, kik és hogyan privatizálták nem tudom, így azt sem, pontosan kik és milyen arányban tulajdonosai jelenleg az ingatlannak. Tény, hogy a szállodarész tetőszerkezetét értő módon helyreállították, ami nagyban hozzájárul az állagmegóváshoz, hiszen egy lassan két évtizede üresen álló épületről van szó.
Nyilvánvaló, hogy a tulajdonosok nem valami gyűjtői vagy jótékonysági céllal szerezték meg az ingatlant, és a befektetett pénzüket – nem megvetendő módon – busás haszonnal szeretnénk viszontlátni. Elsőre pedig akár azt is leszögezhetnénk, hogy a kapitalista tulajdonosi viszonyok között mindenki azt kezd az ingatlanaival, a befektetéseivel, amit csak akar. Tehát azt is mondhatnánk, hogy a Sütő utca környékén nincs semmi látnivaló, akkor sem, ha a tulajdonosok lebontják a régi mozi tömbjét, majd a helyén felhúznak egy újabb jellegtelen, de már-már „szolnoki stílt” megjelenítő társasházat.
Mindez azonban óriási önáltatás és felelőtlen gondolkodás lenne! A város lakói, vezetői, a Sütő utca, Sütő köz, Szapáry út, Baross utca által határolt tömbben bármilyen minimális tulajdonnal rendelkezők vagy éppen a Nemzeti Nagyszálló és mozi gazdái részéről is.
Nem mentheti fel a Nemzeti Nagyszálló tulajdonosait az sem, hogy állítólag a mozi helyén felépülő társasház hasznából szeretnék megmenteni a szállodarészt. Ez ugyanis szemfényvesztés. Már többször leírtam, de hajlandó vagyok a végtelenségig mantrázni: Szolnok legtöbb régi és történelmi épületet magában foglaló tömbje csak egyben menthető meg és virágoztatható fel. Ráadásul a Nemzeti Nagyszálló – ami soha sem lesz már a régi értelemben vett hotel – a járulékos épületrészek nélkül semmire sem jó. Lehet, hogy a társasház árából valamiféle állagmegóvást majd elvégezhetnének rajta, de hasznosítani nem fogják tudni.
Tehát nagyon nagy a baj!
Úgy tűnik, a tulajdon szentségére hivatkozva – megfeledkezve az azzal járó kötelezettségekről, és pláne arról, hogy minden tulajdon egy település szövetének a része – egy társasházból szerezhető profit oltárán feláldozzuk a város egyik legfontosabb részét. Olyan sebet ütünk Szolnok belvárosán, amit ebben az évszázadban már nem lehet begyógyítani. Kérdés tehát, hogy ezt akarjuk-e? Partner lesz-e a város vezetése egy meggondolatlan beruházáshoz? És amennyiben igen, Szolnok lakói lenyelnek-e egy újabb, a Dami elbontásához hasonló békát?
Sajnos az elmúlt években elpusztított régi szolnoki házak, ingatlan-beruházás vagy felújítás miatt megsemmisített műalkotások, illetve a befektetők érdekeit mindenek elé helyező szemlélet miatt nincsenek illúzióim. De persze a remény hal meg utójára.
Szerintem nagyon fontos lenne a Nemzeti Nagyszállót minden részével együtt azonnal helyi védettség alá kell vonni. A Sütő utca, Sütő köz Szapáry utca, Baross utca által határolt területre változtatási tilalmat elrendelni. Figyelni, nehogy „véletlenül” olyan sérülést szenvedjen a volt mozi, ami miatt az életveszély elhárítására hivatkozva lehet lebontani. És soha ne felejtsük el a kőszegi Posztógyár esetét! Ott egy hétvége alatt, kvázi sunyiban elbontottak egy kétszáz éves ipari műemléket, aminek aztán évek múlva se lett semmi következménye.
Mindezekkel párhuzamosan pedig neki kellene állni a fent nevezett terület egységes rehabilitációjának az előkészítésének. Például azzal, hogy a város, a területen lévő tulajdonaira alapozva létrehoz egy olyan nonprofit társaságot, amelynek célja a tömb többi tulajdonosával közös megújítása, majd a közösségi terek működtetése.
Mert képzeljék el – ezt sem először írom le -, hogy a néhai moziból egy korszerű koncert- és konferenciatermet csinálnak, ahol végre otthonra lelne a Szolnoki Szimfonikus Zenekar, de mondjuk a szalagavató és egyéb bálok megrendezésére is alkalmas lenne. Így a Nemzeti Nagyszállóban helyet kaphatna a Szimfonikusok kiszolgálása, de lehetne benne végre egy helytörténeti múzeum is. És nevezzenek hülyének: de egy olyan butikhotel is, ami leginkább a földszinti gasztro központra épül, merthogy városi segítséggel az ország legkülönlegesebb éttermét és séfiskoláját hozzuk ott létre.
A mozi tömbje mellé parkolóházakat építünk, amelyek kiszolgálják a tömböt, de egyben tehermentesítik a Szapáry utcát is. A parkolóházak fölé lehet lakásokat és irodákat építeni, de a tetőkerteket vagy egy sky parkot se vetnék el. Miközben a négy utcára nyíló, felújított házakat passzázsok és kis, belső kertek kötik össze. És mondjuk, a Tünde hátsó részén életre kell Szigeti Henrik napfény műterme és a szolnoki fotózás múzeuma.
Állítom, hogy egy ilyen közös beruházás révén minden tulajdonos tulajdona többszörösét érné, mintha külön próbálkoznak, ráadásul a város is gazdagodna egy új, valódi városközponttal. Ami mondjuk, méltó válasz lenne a 900 éves beruházásokra. Azaz van 5 évünk, hogy megmutassuk: ésszel, közösen és a jövőnek tudunk fejleszteni.
